Higgyetek az Ő prófétáinak - június 28 - KEDD - 1 Krónikák 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet 352. nap

Háromnapi út után már nyílt panaszkodások hallatszottak. Ezek a többi népből összekeveredett sokaságtól eredtek. Közülük ugyanis sokan nem egyesültek teljesen Izraellel, és folytonosan valami okot kerestek a bírálatra. A panaszkodók, zúgolódók nem voltak megelégedve a menetelés irányával. Mindig találtak valami hibát abban az útban, amelyen Mózes vezette őket, bár jól tudták, hogy éppen úgy, ahogy ők is, Mózes is a vezető felhőoszlopot követte. Az elégedetlenség mindig ragadós és így hamarosan elterjedt az egész táborban.

Ismét elkezdték követelni a húseledelt. Bár bőségesen el voltak látva mannával, de ezzel már nem elégedtek meg. Az izraeliták egyiptomi rabszolgaságuk ideje alatt, a legegyszerűbb ételek elfogyasztásából kényszerültek megélni. Az az étvágy, amelyet a szűkölködés és a kemény munka gerjesztett bennük, ezeket az egyszerű ételeket is ízletessé tette számukra. Az egyiptomiak közül azonban sokan, akik most közöttük voltak, hozzászoktak a pazar és bőséges ételekhez. Természetes, hogy ők voltak az elsők, akik elkezdtek zúgolódni. A manna adásakor, éppen mielőtt Izrael eljutott a Sinai hegyhez, az Úr egy napig húst is ajándékozott nekik válaszul hangos követelőzésükre. Isten könnyen elláthatta volna őket hússal is, éppen úgy, ahogy mannával ellátta őket, de saját érdekükben korlátozta étrendjüket. Isten szándéka az volt, hogy olyan eledelt ad nekik, amely jobban megfelel igényeiknek, mint az a húsétrend, amelyhez sokan közülük hozzászoktak Egyiptomban. Természetellenes étvágyukat egészségesebb állapotba kellett hozni, hogy élvezhessék azokat az ételeket, amelyekkel Isten eredetileg az emberekről gondoskodott - a föld gyümölcseit adta Ádámnak és Évának - az Édenben. Ez volt az oka annak, hogy Izraelt Isten nagymértékben megfosztotta az állatok húsának evésétől.

Sátán persze megkísértette őket, hogy ezt a korlátozást tekintsék igazságtalannak és kegyetlennek. Rávette őket, hogy a megtiltott dolgok után vágyakozzanak, mert jól tudta, hogy az étvágy korlátlan élvezete az érzékiséget segíti elő. Az érzékiség eszközével pedig könnyebben hatalmába kerítheti az embereket. A nyomorúság és a betegség szerzője mindig ott támad, ahol a legnagyobb sikert érheti el. Az étvágynak címzett kísértésekkel Sátán mindig nagymértékben vezette bűnbe az embereket attól az időtől fogva, amikor a tiltott gyümölcsből való evésre vette rá Évát. Ugyanezzel az eszközzel vette rá Izraelt is, hogy zúgolódjék Isten ellen. Az evésben és az ivásban való mértéktelenség mindig az alacsony szenvedélyek élvezetébe való belemerülésbe vezeti az embereket, és így utat készít az erkölcsi kötelezettségek semmibevételére. Ezért, mikor megtámadja őket a kísértés, alig-alig marad erejük az ellenállásra.

Isten azért hozta ki az izraelitákat Egyiptomból, hogy tiszta, szent és boldog népként honosíthassa meg őket Kánaán földjén. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében fegyelmezési, nevelési folyamatnak vetette őket alá saját és leszármazottaik javára. Ha készek lettek volna megtagadni étvágyukat és engedelmesen elfogadják Isten bölcs megszorításait, akkor a testi gyengeség és betegség ismeretlen lett volna közöttük. Leszármazottaik testi és értelmi erű birtokába kerültek volna. Tiszta és világos felfogóképességük és érzékelésük lett volna az igazságról és a kötelességről; éles megkülönböztető képességgel és egészséges ítélőképességgel rendelkeztek volna. Az a tény azonban, hogy Isten korlátozásainak, követelményeinek nem voltak hajlandók magukat alávetni, nagyon megnehezítette a számukra kilátásba helyezett isteni eszmény elérését és a nekik szánt áldások elnyerését.

A zsoltáríró azt mondja: "És megkísérték Istent az ő szívökben, ennivalót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izrael ellen" (Zsolt 78:18-21). Gyakran zúgolódtak és lázongtak a Vörös-tengertől a Sinai hegyig tartó vándorlás alatt, de Isten megszánta tudatlanságukat és vakságukat, bűnüket nem látogatta meg ítélettel. Közben a Hóreben kijelentette magát nekik. Ennek következtében nagy világosságot kaptak, ami által tanúi lettek Isten fenségének, hatalmának és dicsűségének. Ezután azonban elégedetlenségükkel és hitetlenségükkel még nagyobb bűnt vettek magukra, és vétkesebbé lettek Isten előtt. Zúgolódásuk most már lázadás volt és mint ilyent, meg kellett kapják az azonnali és kiemelkedő büntetést, ha Izraelt meg akarta őrizni az Úr az anarchiától és az összeomlástól. "[...] és felgyullada ellenük az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét" (4Móz 11:1). A panaszkodók legbűnösebbjeit elpusztította a felhőből előcikázó villám.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 15

A királyi palota megépítése után Dávid épített egy helyet Isten ládájának számára. „Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára” (1Krón 15:3 – új prot. ford.). Ez a pillanat óriási jelentőségű volt mind a király, mind az egész nép számára.

Amikor előző alkalommal az Isten ládáját szállították, nem tartották be az Úr utasításait, ezért a király most úgy határozott, hogy csakis a léviták vihetik azt. „Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre” (16. vers - új prot. ford.).  Mindenkire az ő lelki ajándékának megfelelően osztották ki a feladatot. Az Ige ezt írja, hogy „Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá” (22. vers - új prot. ford.).

A király nagyon boldog volt. Levette királyi öltözékét, és gyolcs köntösbe öltözött, mint amilyet a léviták és a papok viseltek. Dávid és az egész nép az Úr előtt örvendezett fennhangon, énekelve és táncolva.

Dávid örvendezése a frigyláda előtt mindannyiunk számára példaértékű. Függetlenül az életben betöltött szerepünktől, mi Isten gyermekei vagyunk, és emlékeznünk kell arra, hogy igazságos, irgalmas és mindenható Istent szolgálunk. Örömmel és békességgel tölt el bennünket az, amikor Teremtőnket az Ő szentségének szépségében imádjuk.

Jobson Santos

48. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezetéhez (jún. 26- júl. 2.).

Könnyű másokat kritizálni! A vezetőknek célkereszt van a mellkasukon. Könnyű fogni a hajítódárdát és hagyni, hogy suhanjon a levegőben, amint darabokra szaggatjuk, amit nem szeretünk vagy nem illik bele a szerintünk vallott „helyes” fogalmába. Miközben egy ujjunk vádlón elhelyezkedik, három visszafelé mutat magunkra.

Jaj! Mirjám leprával volt sújtva. Áron megszégyeníttetett azáltal, hogy Isten visszavonta jelenlétét. „A hűtlenség bűnébe estek nem csak az Úr által rendelt vezetővel szemben, hanem magával Istennel szemben.” Míg a saját romlott szívünkkel folytatunk küzdelmet, könnyű másokkal szemben kritikusnak lennünk. De milyen az, amikor minket kritizálnak? Neheztelünk-e miatta? Vissza szólunk-e? A legjobbat gondoljuk-e? Megvizsgáljuk-e a saját szívünket?

Izrael gyermekeinek története a Sínai-hegytől Kádesig történő útjuk során arra emlékeztet minket, hogy Isten nem helyeseli a morgolódást és a panaszkodást. A történet arra emlékeztet minket, hogy bízzunk Isten képességében, ahogyan a vezetőkkel együttműködik, nem pedig ellenük dolgozik. A történet arra is emlékeztet minket, hogy a testvéreinkkel, akik ellenünk vétenek, személyesen beszélgessünk el, és ne terjesszük a pletykákat körülöttünk.

„Ó, Uram, tégy rám szájkosarat. Adj nekem olyan szívet és magatartást, mint a tied, olyat, ami arra vágyik, hogy megmentsék, és nem pedig leromboljon, építsen és ne pusztítson. Ámen.”

Jan White

Associate Pastor

Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

                    Fordította: Gősi Csaba