Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 29. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 29. fejezet 329. nap
29.
Sátán ellenségeskedése a törvénnyel
Sátán
első erőfeszítését Isten törvényének megdöntésére még a menny bűntelen lakói
között kezdte meg. Ez a kísérlete egy ideig eredményesnek látszott. Az angyali
sereg nagy részét megtévesztette. Sátánnak ez a látszólagos diadala azonban
vereséggel és veszteséggel, az Istentől való elkülönüléssel és a mennyből való
száműzetéssel végződött.
Amikor a
küzdelem a földön folytatódott, Sátán látszólag ismét előnyt nyert. A bűn által
az ember Sátán foglya lett és az ember birodalma is ezáltal az őslázadó kezébe
került. A látszat szerint Sátán előtt megnyílt az út független királysága
megalapítására és Isten és az ő Fia tekintélyével szembeni ellenállásra. A
megváltás terve azonban lehetővé tette az ember számára, hogy összhangba
kerüljön Istennel és engedelmeskedjék az ő törvényének és az ember épp úgy,
mint a föld, megszabaduljon Krisztus által Sátán hatalmából.
Sátán
ismét vereséget szenvedett. Továbbra is csaláshoz folyamodott abban a
reményben, hogy sikerül a vereséget győzelemre változtatnia. Hogy lázadást
szíthasson az elbukott emberi nemzetségben, Istent igazságtalan Istennek
tünteti fel azért, mert az embernek megengedte törvénye áthágását. "Ha az
Isten igazságos, és mindent előre tud" - mondta a ravasz kísértő -
"akkor miért engedte próbának kitenni, bűnt elkövetni az embert, hogy
nyomorúság legyen a sorsa a földön és végül meghaljon?" Ádám gyermekei
pedig elfeledkeztek Isten hosszútűrő irgalmáról, amellyel megajándékozta az
embert egy másik próba lehetőségével. Figyelmen kívül hagyták azt a bámulatos,
nagy áldozatot, amibe lázadásuk került a menny Királyának. Hallgattak a
kísértőre és zúgolódtak az egyetlen lény ellen, aki meg tudja őket menteni
Sátán romboló hatalmától. Ezrek és ezrek ajkáról visszhangzik ma is ugyanez a
lázadó panasz Isten ellen. Nem látják be, hogyha Isten megfosztana bennünket a
választás szabadságától, akkor elrabolná tőlünk azt az előjogunkat, hogy
értelmes lényekként éljünk és pusztán gépies teremtményekké tenne bennünket.
Istennek nem az a szándéka, hogy akaratunkon uralkodjon. Isten szabad erkölcsi
lényekké teremtett bennünket. Hasonlóan az összes többi világok lényeihez,
nekünk is alá kell magunkat vetnünk az engedelmesség próbájának. Sohasem
kerülünk olyan helyzetbe, hogy a gonosznak való behódolásunk elkerülhetetlen legyen.
Soha semmi olyan kísértés vagy próbatétel nem érhet bennünket, amelynek
képtelenek lennénk ellenállni. Isten olyan bőségesen gondoskodott rólunk és
látott el bennünket mindazzal, amire szükségünk van, hogy egyáltalán nem kell
vereséget szenvednünk a Sátánnal való küzdelmünkben.
Amikor
az emberek elszaporodtak a földön, majdnem az egész világ csatlakozott a
lázadók soraihoz. Úgy látszott, megint Sátán szerezte meg a győzelmet. A
mindenható hatalom azonban hirtelen véget vetett a bűn tevékenységének. A
vízözön megtisztította a földet erkölcsi szennyezettségétől.
A
próféta így szól: "Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is
bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot
tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az
igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát" (Ésa
26:9-10). Így volt ez az özönvíz után. Miután megszabadultak Isten ítéletétől,
a föld lakói ismét fellázadtak az Úr ellen. Isten szövetségét és rendelkezéseit
a világ kétszer is elvetette. Isten fennhatóságát az özönvíz előtt élő emberek
éppen úgy eltaszították maguktól, mint Noé leszármazottai. Azután Isten
szövetséget kötött Ábrahámmal és választott magának egy népet, hogy törvényének
letéteményesei legyenek. Sátán e nép elcsábítására és elpusztítására csapdákat
állított fel. Jákób fiait megkísértette azzal, hogy kössenek házasságot a
pogányokkal és imádják azok bálványait. József azonban hűséges maradt Istenhez,
és hűsége állandó bizonyság volt az igaz hit mellett. Ennek a fénynek az
eloltásán munkálkodott Sátán József testvéreinek irigysége által; eladták
Józsefet rabszolgaként egy pogány országba. Isten pedig úgy irányította az
eseményeket, hogy éppen ennek köszönhetően az ő ismerete eljutott Egyiptom
népéhez. Potifár házában - éppen úgy, mint a börtönben - József olyan
neveltetést és kiképzést kapott, amely Isten félelmével társulva felkészítette
magas miniszterelnöki tisztsége betöltésére. A fáraó palotájából József
befolyása érezhető lett az egész országban, és így Isten ismerete is elterjedt
közel és távol, széltében és hosszában Egyiptom földjén. Az izraeliták
Egyiptomban jólétben éltek és meg is gazdagodtak. Azok pedig, akik hűségesek
maradtak közülük Istenhez, széles körben nagy befolyást gyakoroltak az
egyiptomiakra. A bálványimádó papok aggodalommal teltek meg, amikor látták,
hogy az új vallás kedves fogadtatásra talál az egyiptomiak körében. Sátán saját
ellenséges magatartása, amelyet a menny Istene iránt tanúsított, a papokat a
világosság kioltására késztette. A trónörökös nevelését Egyiptomban a papokra
bízták. A papoknak az igaz Istennel való határozott szembenállásuk és a
bálványimádásért való buzgóságuk formálta a birodalom jövendő uralkodójának
jellemét, mely a héberek iránt tanúsított kegyetlenkedéshez és az elnyomáshoz
vezetett.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 17
„Így tisztelték ezek
a pogányok az Urat és szolgálták az ő bálványaikat” (41. vers). Ez a
fejezet az izraeliták életének rövid összefoglalója. Isten egyik alapvető elve
az ember teremtésekor az volt, hogy biztosítja neki a szabad döntés jogát, de
ezzel a kiváltsággal együtt jártak a kötelezettségek is. Isten utasítása
világos volt: ha az izraeliták Őt imádják, akkor jól lesz dolguk, ám ha a
pogányok bálványait tisztelik, akkor megtapasztalják lázadásuk következményeit
– ami ez esetben a fogságot jelentette. Ez a fejezet fő mondanivalója.
Lehetetlen Istent imádni és bálványokat szolgálni egy
időben, és Izrael történelme bizonyítja számunkra, hogy az emberi természet
mindig kudarcot vall, ha behódol a gonosznak. Jézus ugyanezt az igazságot
fogalmazta meg: „Senki sem szolgálhat két
úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez
ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt
6:24). Nekünk talán nincsenek olyan bálványszobraink, mint amilyenek az izraelitáknak
voltak, de bármi bálvánnyá lesz életünkben, ami elfoglalja Isten helyét.
A mi életünkben milyen bálványok vannak? Készek vagyunk
feladni azokat, és csakis Istennek szolgálni?
Daniel
Jiao
45. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 29. fejezetéhez
(jún. 5-11).
Sátán, aki magát
álcázva nagy sikerrel szedi rá az embereket, különösen a hazugságokra és
megtévesztésekre specializálódott, mióta a kozmikus küzdelem elkezdődött. Nem
elégedett meg azzal, hogy a legmagasabb angyal volt, ő hatalomra vágyott. A
hűségesség álarca alatt ravaszul kétséget hintett el Isten törvényével
kapcsolatban. Idővel ez odáig fajult, hogy Istent igazságtalansággal, mások
jogainak bitorlásával és önimádattal vádolták meg. Sátán magát a világegyetem
érdekében harcoló szabadságharcosként feltüntetve, maga mellé csábította az
angyalokat, akiknek egy jobb kormányzást ígért - a törvény korlátozásai nélkül.
„A végtelen Bölcsesség nem pusztította el Sátánt. Mivel Isten csak szeretetből
fakadó szolgálatot fogadhat el, teremtményei engedelmességének arra a
meggyőződésre kell épülnie, hogy Ő jó és igazságos.” (PP 42)
Gyakran azon tűnődünk, vajon miért tart olyan
sokáig a nagy küzdelem. Azért, mert Istent perbe fogták ebben a kozmikus
bírósági tárgyalásban és Sátán kérlelhetetlenül vet fel újabb vádakat. Miért
kellenek a törvények? Miért kell hűségteszt? Isten egy zsarnok. Istent kell
hibáztatni a gonoszért. Istennek megvannak a kedvencei. Isten törvényét
lehetetlen megtartani. A törvény kizárja a megbocsátást. Miután Sátán veszített
a keresztnél: Az irgalmasság megsemmisítette az igazságosságot. Ha a
földlakóknak meg lehet bocsátani, az angyaloknak miért nem? Isten kikerüli a
törvényt. Isten igazságtalan. (DA 762)
Addig, amíg Sátán uralma teljesen le nem
lepleződik, minden elképzelhető vád meg nem cáfolódik, és Isten jelleme és
törvénye mindörökké vissza nem nyeri megkérdőjelezhetetlen voltát, addig nem
lesz a világegyetem biztonságban. Ha felkiáltasz: „Meddig még, Uram?”, tudd,
hogy Isten epekedve várja, hogy hazahozhasson, és nem késlekedik egy perccel
sem tovább, mint amennyi szükséges.
Heide Ford
Church Elder
Simi Valley
Seventh-day Adventist Church, California
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése