Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 547. nap
Salamon
megértette, mit jelent a köd, és így szólt: "Az Úr mondta, hogy homályban
kíván lakni. Házat építettem neked lakásul, maradandót, örök lakóhelyül"
(2Krón 6:1-2).
"Uralkodik
az Úr,
reszkessenek
a népek!
A
kerúbokon trónol ő,
remegjen
a föld!
Nagy az
Úr a Sionon,
magasan
fölötte van minden népnek.
Magasztalják
nagy és félelmes nevét,
mert
szent ő! ...
Magasztaljátok
Istenünket, az Urat,
boruljatok
le lába zsámolya előtt,
mert
szent ő" (Zsolt 99:1-5).
Salamon
"...emelvényt készíttetett rézből", amelynek "hossza öt könyök,
szélessége öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Föllépett rá"
"...megáldotta Izráel egész gyülekezetét, miközben Izráel egész
gyülekezete állt" (2Krón 6:13, 3).
"Áldott
az Úr, Izráel Istene - kiáltotta Salamon -, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak
és azt hatalmával be is teljesítette. Ezt mondta: ...kiválasztottam
Jeruzsálemet, hogy ott legyen nevem..." (2Krón 6:4, 6).
Salamon
azután az emelvényre térdelt, és az egész nép hallatára elmondta templomszentelési
imáját. A gyülekezet fejét meghajtva állt, és közben a király ég felé emelt
kézzel így könyörgött: "Uram, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten
sem az égben, sem a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött
szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak...
De vajon
lakhatik-e Isten a földön az emberekkel? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem
fogadhatnak magukba téged. Hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis
tekints szolgád imádságára és könyörgésére, Uram, Istenem, és hallgasd meg a
kiáltást és imádságot, amikor szolgád színed előtt imádkozik! Nézz nyitott
szemmel erre a házra éjjel és nappal, arra a helyre, amelyről azt mondtad, hogy
ott lesz a te neved. Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen
imádkozik!...
Ha majd
néped, Izráel vereséget szenved ellenségétől, mert vétkezik ellened, de azután
megtér, és vallást tesz nevedről, hozzád imádkozik, és könyörög színed előtt
ebben a házban, te hallgasd meg a mennyből, bocsásd meg népednek, Izráelnek a
vétkét, és hozd vissza arra a földre, amelyet neki és őseinek adtál...
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 71
Sokszor kénytelen-kelletlen, de végül
mégiscsak kidobjuk azokat a dolgainkat, amikre nincs szükségünk többé, vagy
nagyon régiek, mint például viseltes cipőinket, kopottas ruháinkat, törött
játékokat, eszközöket, bútorokat, noha sokáig és jól szolgátak bennünket.
Minden tárgy, ami egyszer új és hasznos volt, egyszer régi és használhatatlan
lesz.
A zsoltáríró visszaemlékszik, hogy
gyermekségétől fogva hűséges volt Istenhez, ugyanakkor gyakran előjött az a
félelme, hogy Istennek egyszer talán nem lesz rá szüksége többé. Az emberek,
habár egész életükben a közösség, az egyház hasznos szolgálatára voltak,
néhányan még harcoltak is hazájukért, végül meggyengülnek, visszavonulnak az
aktív szolgálattól és munkától, tekintélyük szertefoszlik, és amikor
megöregedtek, úgy tűnik, hogy senki sem törődik velük többé igazán.
A természet rendje, hogy a növények, a fák és
az állatok felett is egyszer eljár az idő, gyengék lesznek, és átadják a
helyüket a fiataloknak és erőseknek. A zsoltáros félelme is az volt, hogy
ellenségei végezni fognak vele, amikor már öreg és gyenge lesz.
Hála Istennek – bátorításul a már idős korba
lépett keresztényeknek – a halál nem az egyetlen dolog, ami még hátra van.
Habár megviselnek bennünket az élet nehézségei, és elgyengülünk, megöregszünk,
egy újabb, de véget nem érő ifjúság elé nézhetünk. Ezt olvassuk a 71.
zsoltárban: „Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét
megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod
az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem” (20. és 21.
vers). Így az ősz hajú zsoltáríróval együtt minden idős keresztény bátor
szívvel dicsőítheti az Urat, és örömmel kiálthat hozzá, mert Isten sohasem dob
félre bennünket.
Gordon Christo
76. heti
olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK
2. fejezetéhez (január
8-14.).
Hogy Eszter
történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera
rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az
animációs filmjükben.
Ha mi is
hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon
templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is.
Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a
király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy
kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek
gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a
fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem
fenséges Istenét dicsérné.
Képzeld el, amint azt
figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja
meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni,
amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat
Salamon imájának végén!
Isten még most is
jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az
égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése,
hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra
kell, hogy ösztönözzön minket.
Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése