Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 564. nap
Jézus, a mennyei Mester mindig mennyei Atyja nevét
dicsőítette. Tanítványait oktatta, hogy így imádkozzanak: "Mi Atyánk, aki
a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved" (Mt 6:9). Nem
felejthették el megvallani, hogy "tied... a dicsőség" (Mt 6:13). A
nagy Gyógyító olyan gonddal igyekezett az emberek figyelmét önmagáról erejének
Forrására irányítani, hogy "a sokaság pedig csodálkozott, amikor látta,
hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok
pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét" (Mt 15:31). Abban a
csodálatos imában, amelyet Krisztus közvetlen keresztre feszítése előtt
mondott, kijelentette: "Én megdicsőítettelek téged a földön... most te
dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel - könyörgött -, amely már
akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett" (Jn 17:1, 4,
25-26).
"Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és
tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek
a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az Úr!" (Jer 9:23).
"Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással."
"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és
a hatalom."
"Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. "
"Hirdessétek velem az Úr nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!" (Zsolt 69:31; Jel 4:11; Zsolt 86:12;
34:4)
Azoknak az elveknek az alkalmazásán kívül, amelyek
megfosztották Izráelt az áldozatos lelkülettől, és öndicsőítésre késztették,
még valami erősen megnyirbálta Istennek Izráellel kapcsolatos tervét. Isten azt
akarta, hogy népe a világ világossága legyen. Törvénye dicsőségét kellett volna
sugározniuk, életükkel kinyilatkoztatniuk. Hogy ezt az elgondolását
megvalósítsa, a föld népei között kulcsfontosságú helyre telepítette le a
választott népet.
Salamon idejében Izráel országa a Földközi-tengertől az
Eufrátesz folyóig, észak-déli irányban pedig Hamathtól Egyiptomig terjedt. Ezen
a területen a világ kereskedelmének számos természet alkotta útvonala vezetett
át. Távoli országok karavánjai rendszeresen áthaladtak rajta. Ez lehetőséget
kínált Salamonnak és népének arra, hogy bemutassák a királyok Királyának
jellemét minden nemzetiségű ember előtt, és megtanítsák őket Isten iránti
tiszteletre, engedelmességre. Isten az egész világnak adta ezt az ismeretet. Az
áldozati szertartások tanításai útján magasra kellett volna emelniük Krisztust
a nemzetek előtt, hogy mindenki, aki akar, üdvösséghez jusson.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
87
Dicsőséges dolgokat
beszélnek rólad, ó, Sion, Isten városa!
Csodálatos himnuszában
John Newton arról elmélkedett, hogy micsoda öröm Sion városához tartozni! Az utolsó versszak különösen megindító:
Ó, Megváltóm, ha
kegyelemből
Sion városának lakója
lehetek,
Gúnyoljon vagy
sajnáljon a világ,
dicsőíteni fogom nevedet.
Elhalványul a világi
öröm,
minden hivalkodó
pompájával és látványosságával együtt.
Az igazi örömöt és
tartós kincseket
Csakis Sion gyermekei
ismerik.
Ebben a zsoltárban
Dávid kifejezi, biztos abban, hogy az Úr különös figyelemben részesíti azokat,
akik Sionban születtek. Mennyire örül az Úr, amikor emberek az ellenséges
nemzetekből, mint Egyiptom, Babilon (Izráel legfőbb ellensége), Filisztea és
Tírusz, Sionba jönnek, és ott „újjászületnek” Isten királyságába! Figyelembe
veszi az emberek születési helyét, és örömét leli abban, hogy befogadja őket az
örökkévaló királyságába.
Uram, köszönöm neked a te királyságodba való újjászületés
ajándékát! Életemre visszatekintve láthatom, hogyan munkálkodtál a szívemben
egészen gyermekkorom óta. Életem során mindig velem voltál, egészen időskoromig.
Beatrice Neall
78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).
Kémiából tanultunk az
oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy
anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami
elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk
állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el
őket.
Időnként ezeket a
folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk,
hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk,
hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik
anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik
anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy
a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz
marad.
Az emberek különböznek
a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott
figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire,
és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet
szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra
összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé
megnövekedett szolgálathoz vezet.
Mivel arra lettünk
teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal
összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett
szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a
célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy
elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során?
Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?
Brent Hamstra
Southern Adventist
University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése