2017. január 19., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 19 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 80

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 557. nap

Feleségei nagy befolyást gyakoroltak rá. Fokozatosan rávették istentiszteletükön való részvételre. Salamon először semmibe vette azt a rendelkezést, amelyet Isten a hitehagyás elleni védőgátként adott. Most pedig teljesen a hamis istenek imádására adta magát. "...Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve. Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammoniak bálványát követte" (1Kir 11:4-5).

Az Olajfák hegyének déli magaslatán, Mórija hegyével szemben, ahol Jahve gyönyörű temploma állt - Salamon impozáns épületsort emelt bálványszentélyekül. Feleségei kedvét keresve, hatalmas bálványokat - idomtalan fa- és kőszobrokat - helyeztetett el a mirtusz- és olajfa-ligetekben. A pogány istenségek - "Kemósnak, a móábiak bálványának..." (1Kir 11:7) oltárai előtt végezték a pogányság legalávalóbb szertartásait.

Salamon életmódja maga után vonta elkerülhetetlen büntetését. Romlását az okozta, hogy bálványimádókkal tartott kapcsolata elszakította Istentől. Amint megtagadta Isten iránti hűségét, elvesztette önmaga feletti uralmát. Erkölcsi ereje elhagyta, finom érzései eldurvultak, lelkiismerete eltompult. Aki uralkodása kezdetén nagy bölcsességről és együttérzésről tett bizonyságot azzal, hogy visszaadta a tehetetlen csecsemőt szerencsétlen anyjának (lásd: 1Kir 3:16-28), annyira mélyre süllyedt, hogy beleegyezett olyan bálvány felállításába, amelynek élő gyermekeket áldoztak. Aki ifjúságában megfontolt, megértő volt, és férfikorában isteni sugallatra ezt írta: "Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet" (Péld 14:12), későbbi éveiben oly messzire tért el a tisztaságtól, hogy megtűrte a Kemós és Astóret imádásával kapcsolatos feslett, undorító ceremóniákat. Aki a templom felszentelésénél ezt mondta a népnek: "Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Úré..." (1Kir 8:61), ő maga vétkezett, szívében és életével megtagadta saját szavait. Összetévesztette a szabadságot a szabadossággal. Megpróbálta - de micsoda áron! - összeegyeztetni a világosságot a sötétséggel, a jót a rosszal, a tisztaságot a tisztátalansággal, a Messiást a Béliállal.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 80

Mint az előző zsoltár, ez is a nemzet szorongattatásának idején íródott, és ez is egy könyörgés Isten közbelépéséért. De ez a zsoltár más hangnemben íródott. Ez egy szelídebb esdeklés, tele a jobb idők emlékeivel. Úgy beszél Istenről, mint pásztorról, és szőlőművesről. Ez egy önmagát alárendelő hangnem, amely azoké az embereké, akik már hajlandók megengedni Istennek, hogy vezesse, irányítsa, oktassa és gondozza nyáját.

Ennek a zsoltárnak a második versében utalás találunk Isten dicsőségére, a sekinára: „Te, aki kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva!” (új prot. ford.) Ez folytatódik a negyedik és a nyolcadik versben, ahol a zsoltáros ezt írja. „Ragyogtasd ránk az orcádat”, és megismétlődik az utolsó versben is. Izráel fiai ismerték azt az időszakot, amikor Isten dicsősége állt az életük középpontjában. Ők szó szerint, fizikailag érezhették Isten jelenlétét a szentélyben. Milyen melengető és biztonságot sugárzó ez a gondolat!

A héberek úgy képzelték el Istent, mint a fényt. Ő volt a tűz az égő csipkebokorban Mózes pusztai tapasztalatában. Ő volt a ragyogó fényű tüzes felhő, amely vezette a hébereket a sivatagon keresztül. Ő volt az izzó ragyogás, amit Mózes arcán láttak, miután találkozott Istennel. Előfordult már, hogy elképzelted, milyen lenne követni egy tüzes felhőt a pusztában? Hogy milyen az, amikor fénye betölti az otthonodat, amikor esti nyugovóra térsz?

Ugyanennek a tűznek a jelenléte elérhető számunkra is, hogy égjen az otthonunkban és a szívünkben. Miután Jézus felment a mennybe, elküldte számunkra ezt a tüzet. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek a Szentlélek erejével.” (ApCsel 2:1–4 – új prot. ford.)

A Szentlélek segítsége révén térhettünk vissza Isten dicsőségébe. Rajta keresztül újra csatlakozhatunk a héberek Istenéhez, az Úrhoz, aki arra vágyik, hogy közöttünk élhessen. Azért imádkozom, hogy Isten gyújtsa meg a Szentlélek tüzét az én életemben, és a tiédben is még ma!

Kimberly Harris

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése