2017. január 14., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 14 - SZOMBAT - Zsoltárok 75

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezet 552. nap

Jó volna, ha mind az idősek, mind a fiatalok elgondolkoznának azokon a szentírási kijelentéseken, amelyek megmutatják, hogyan tekintsenek arra a helyre, amelyet Isten különös jelenléte jellemez. "...Oldd le sarudat a lábadról - parancsolta Mózesnek az égő csipkebokorból -, mert szent föld az a hely, ahol állasz" (2Móz 3:5). Jákób, miután látomásban látta az angyalt, felkiáltott: "...az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam... Nem más ez, mint Istennek háza és a menny kapuja" (1Móz 28:16-17).

Salamon a felajánló istentiszteleten mondottakkal meg akarta szabadítani a jelenlevőket a Teremtővel kapcsolatos babonáktól, amelyek a pogányok elméjét elhomályosították. A menny Istene nem olyan, mint a pogányok istenei, amelyeket kézzel csinált templomokba zárnak. Lelke által mégis találkozik népével, amikor összegyűlnek a tiszteletére szentelt házban.

Századokkal később Pál ezekkel a szavakkal tanította ugyanezt az igazságot: "Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. ...hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (ApCsel 17:24-28).

"Boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint a mennyből az Úr,
és lát minden embert.
Lakóhelyéből rátekint
a föld minden lakójára."
"Az Úr a mennyben állította fel trónját,
királyi hatalmával mindenen uralkodik."
"Szent a te utad, Istenem!
Van-e olyan nagy Isten,
mint a mi Istenünk?
Te vagy az Isten, aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel"
(Zsolt 33:12-14; 103:19; 77:14-15).

Isten nem lakik kézzel csinált templomokban, de megtiszteli jelenlétével népének összejöveteleit. Megígérte, hogy amikor közösen keresik Őt, beismerik bűneiket, és imádkoznak egymásért, Lelke által találkozik velük. De azoknak, akik istentiszteletre gyűlnek össze, minden gonoszságot le kell rakniuk. Ha nem lélekben, igazságban és a szentség szépségében imádják Istent, semmi hasznuk nincs abból, ha összejönnek. Ilyenekről mondja az Úr: "Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem" (Mt 15:8-9).

Akik imádják Istent, azoknak "lélekben és igazságban" kell imádniuk, "mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" (Jn 4:23).

"Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld" (Hab 2:20).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 75

Kinek ne tűnt volna föl már, hogy akik mit sem törődnek a vallással, a hittel, gyakran luxuskörülmények között élnek. Olyan lehetőségük és alkalmuk van, amit szerintünk az Istent követők érdemelnének. Azok, akik semmibe veszik Istent, virágzó üzletet vezetnek, a gazdagságuk oly mértékben gyarapodik, hogy nem is kell már többé dolgozniuk.

Úgy tűnik, Istennek nem az a szándéka, hogy a népe gazdag legyen. Talán az nem tesz jót az Istennel való kapcsolatuknak. Az Úr arra vágyik, hogy az emberek felismerjék a tőle való függőségüket.  Mégis, továbbra is fennáll a kérdés, hogy miért élnek az istentelenek ilyen kényelemben és luxusban. A zsoltáríró biztosít bennünket, hogy ez nem marad mindig így. Isten véget fog vetni ennek az igazságtalanságnak a maga idejében.

Hosszú időt töltünk azzal, hogy az életünk kérdéséről gondolkodunk, merre tartunk, és hová nem. Megvolt a saját elgondolásunk arról, hogy mit kell tennünk, hol kell lennünk, és főleg, hogy mindezt mikor. Egyszer úgy egyezkedtem Istennel, hogy ha várok, és nem teszem ezt meg azt a következő 10 évben, akkor megtehetem majd azt meg amazt. Szerencsére, Isten nem vette figyelembe az én időzítési tervemet, sokkal inkább a sajátját.

Szinte mindnyájan felismertük már: az idő igazolja, hogy Isten időzítése a legjobb.

Gordon Christo

76. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 2. fejezetéhez (január 8-14.).

Hogy Eszter történetét valóságosabbá tegyék, néhány évvel ezelőtt a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió három modern korbeli gyermeket utaztatott az ősi Perzsiába az animációs filmjükben.

Ha mi is hasonlóképpen visszamehetnénk az időben, és megtapasztalhatnánk Salamon templomának felszentelését, minket is lenyűgözne az esemény és az épület is. Hét éven keresztül a munkások, a mesteremberek, az események tervezői, a király, az énekkarok és az építészek fáradhatatlanul azon dolgoztak, hogy kiemelkedővé tegyék ezt az eseményt az emberek számára. A különféle nemzetek gazdagon díszített ruhájú méltóságai, az éneklés, a pompa, a hangszeres zene, a fennkölt művészet és kézművesség – semmi sem maradhatott el, ami a világegyetem fenséges Istenét dicsérné.

Képzeld el, amint azt figyeled, ahogyan Salamon karját az égnek emeli és megkéri Istent, hogy áldja meg a hatalmas gyülekezetet! Mennyire ünnepélyes és lenyűgöző lehetett látni, amint a tűz lejött a mennyből, és felemésztettei az égőáldozatot és áldozatokat Salamon imájának végén!

Isten még most is jelen van az ima órájában és helyszínén. Habár nem látunk tüzet leereszkedni az égből az istentisztelet vagy a személyes imádságunk során, de annak érzékelése, hogy Istenünk mennyire végtelenül nagyszerű, igaz istentiszteletre és imádatra kell, hogy ösztönözzön minket.

Cindy Tutsch
Ellen G. White intézet nyugalmazott társigazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése