Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - VASÁRNAP - Zsoltárok 90

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 5. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezet 567. nap

5. Salamon megtérése

Uralkodása alatt Salamonnak kétszer jelent meg az Úr jóváhagyó és tanácsadó szavakkal: először éjszakai látásban Gibeonban, amikor a bölcsesség, gazdagság és dicsőség ígéretén kívül figyelmeztette, hogy maradjon alázatos és engedelmes; majd a templom felszentelése után, amikor ismét elvhűségre buzdította. Világos figyelmeztetéseket és csodálatos ígéreteket kapott. Aki körülményeinél, jelleménél és életvitelénél fogva alkalmasnak tűnt a megbízatásra és megfelelt a mennyei elvárásoknak, mégis azt olvassuk róla: "nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt". "...elhajolt szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki, és erre nézve azt parancsolta neki, hogy ne kövessen más isteneket..." (1Kir 11:9-10). Oly messzire távolodott el Istentől, szívét annyira megkeményítette a bűn, hogy helyzete szinte reménytelennek látszott.

Salamon az Istennel való lelki közösség örömétől az érzéki örömökhöz fordult. E tapasztalatáról mondja:

"Nagyszerű dolgokat alkottam: házakat építettem, szőlőket ültettem, kerteket és ligeteket létesítettem, és beültettem azokat mindenféle gyümölcsfával. Csináltattam víztárolókat, hogy öntözni lehessen belőlük az erdőben sarjadó fákat. Szereztem szolgákat és szolgálókat, voltak házamnál született szolgáim is. Marhacsordám és juhnyájam is több volt, mint mindazoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben...

Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt, hanem szívből örültem mindannak, amit fáradsággal szereztem... De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.

Azután arra törekedtem, hogy meglássam: mit ér a bölcsesség, meg az esztelenség és az oktalanság, és hogy mit tesz az az ember, aki a király után következik. Csak azt, amit azelőtt is tett... Meggyűlöltem az életet... Meggyűlöltem mindazt, amit fáradsággal szereztem, míg fáradoztam a nap alatt..." (Préd 2:4-18).

Salamon saját keserves tapasztalataiból tanulta meg, hogy milyen üres az az élet, amely a földi dolgokban keresi a legfőbb jót. Pogány isteneknek emelt oltárokat, de meg kellett látnia, mennyire üres ama ígéretük, hogy nyugalmat adnak a léleknek. Nyomasztó gondolatok nyugtalanították éjjel és nappal. Nem tudott már semminek sem örülni az életben. Lelke békéjét elvesztette, és a jövőt kétségbeejtően sötétnek látta.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 90

A 90. zsoltárnak ez a címe: „Mózesnek, az Isten emberének imádsága.” Amint ezt a jellemzést olvassuk, hogy „Isten embere”, szinte látjuk magunk előtt Mózes életének főbb eseményeit: a Midiánban töltött éveket, a 40 éves pusztai vándorlást, ahogy Izrael népét vezeti.

Vezetőként sok komoly szenvedést él át a nép makacssága miatt. Gondoljuk csak végig: lázadás, bálványimádás, hitetlenség, panaszkodás és ő mindezek közepette jobban megismeri Istent. Vagy inkább az az igazság, hogy mivel Ismeri az Urat, képes elviselni mindezt.

Úgy ismerte Őt, mint Teremtőt, akit nem korlátoz tér és idő. Ismerte szentséges hatalmát és nagyságát. Mindez bátorságot kölcsönzött neki ahhoz, hogy ne féljen a néptől, hanem erősen álljon, és Isten igazságához terelje őket.

Ugyanakkor megértette az ember gyarlóságát is, tehetetlenségével és bűnösségével együtt. Azt is jól tudta, hogy ő egy közülük. „Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé.” Pusztai vándorlása közben felkiált: „Térj vissza Uram! meddig késel?”

Kora reggel kereste az Úr szeretetét és kedvességét, azt a forrást, amely egyedül képes megelégíteni őt. Bízott abban, hogy az Úr majd kárpótolja őt a Tőle származó örömmel.

Keressük mi is minden reggel az Urat, és tapasztaljuk meg az Ő szerető jóságát!

Sook-Young Kim
Kyungpook Nemzeti Egyetem,
Sangju, Dél-Korea

79. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 5. fejezetéhez (január 29- feb 4.).

Ez a fejezet, amely Salamon bűnbánatáról szól, szemet felnyitó élmény volt számomra – bár nagyon is ismerősnek tűnt. Annak ellenére, hogy soha nem voltam igazán hatalom birtokában, együtt érzek Salamonnal. Néha azt veszem észre magamon, hogy az aktuális pozíciómat az életben magától értetődőnek tartom, és azt gondolom, hogy a saját terveim segítségével jobbá tudom tenni azt. Még amikor a földi sikereim tetőpontján voltam is, többre vágytam. Sürgető vágyat éreztem arra a szeretetre, amit igazán csak Isten tud nyújtani: az az Isten, aki a sikert mennyei mértében méri, nem pusztán földi fogalmakkal. Ha engedjük, Istennek tervei vannak arra, hogy rendkívüli módon feljavítsa az életminőségünket.

Salamon élete, az összes tudásával és hatalmával együtt is, semmi nem volt anélkül a Valaki nélkül, akitől a sok áldást kapta. Rendszeres időközönként személye életemben le kell mondanom „mindenről”, ahogy Salamon végül tette, hogy folytatódhasson Isten végtelenül jobb terve a mennyei siker érdekében. Megértettem, hogy Isten szeretete sosem hagy cserben, sem nem mond le rólunk, még akkor sem, amikor elutasítjuk Őt. Élete legvégén Salamon rendszeresen eltűnődött azokon a károkon, amiket cselekedeteivel másoknak okozott a múltban. Én is bánom, hogy másoknak bajt okoztam a múltamban, de ezek a szavak reményt adnak nekem:

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” 1Mózes 50:20

Kasey Thomason

Palmer Hetednapi Adventista Gyülekezet, Alaszka

Truth Link bibliamunkás/evangelizátor

Fordította: Gősi Csaba