Higgyetek az Ő prófétáinak - január 25 - SZERDA - Zsoltárok 86

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 563. nap

Mire a látogatás véget ért, a királyné megtanulta Salamontól, hogy kinek köszönheti bölcsességét és gazdagságát. Nem az embert dicsőítette, amikor így kiáltott fel: "Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr szereti Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass" (1Kir 10:9). Isten ilyen benyomást akar kelteni minden emberben. És amikor "a föld minden királya igyekezett Salamonhoz eljutni, hogy hallhassák bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe" (2Krón 9:23), Salamon egy ideig megdicsőítve Istent tiszteletteljesen a menny és föld Teremtőjéhez, a világegyetem Urához, a bölcsek Bölcséhez irányította őket. 

Ha Salamon az emberek figyelmét továbbra is alázatos lelkülettel önmagáról arra a valakire irányította volna, akitől a bölcsességet, gazdagságot és megtisztelő helyet kapta, micsoda történet szólna róla! De míg az ihletett feljegyzés beszél erényeiről, pontosan tanúskodik bukásáról is. A nagyság csúcsára emelkedett és a jólét ajándékaival körülvett Salamon megszédült, elvesztette egyensúlyát, és elbukott. A világ folyton dicsőítette, és végül képtelen volt ellenállni a hízelgésnek. A bölcsesség, amelyet Isten azért adott neki, hogy azzal az ajándékozót dicsőítse meg, büszkeséggel töltötte el. Végül hagyta, hogy az emberek úgy beszéljenek róla, mint aki legméltóbb a dicsőítésre annak az épületnek a páratlan nagyszerűségéért, amelyet "az Úrnak, Izráel Istenének" dicsőségére terveztek és építettek. 

Így történt, hogy Jahve temploma a nemzetek között mindenütt "Salamon temploma"-ként lett ismertté. Az emberi eszköz magának tulajdonította azt a dicsőséget, amely a magas rangúaknál is a "magasabb rangú"-t (Préd 5:7) illeti meg. A mai napig azt a templomot, amelyről Salamon kijelentette: "...a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem" (2Krón 6:33), többnyire nem Jahve, hanem "Salamon temploma"-ként emlegetik. 

Az ember akkor a leggyengébb, amikor hagyja, hogy a menny ajándékaiért őt dicsőítsék. Az igazi hívőnek mindenben Isten az első és a legnagyobb. Semmilyen becsvágyó indíték nem csökkenti Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóan visszahárítja a dicsőséget mennyei Atyjára. Ha hűségesen megdicsőítjük Isten nevét, indítékainkat a menny irányítja, lelki és értelmi képességeink pedig fejlődnek.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 86

Kórah zsoltárai közé ékelve találhatjuk ezt az imádságot, amit maga Dávid király írt. Bepillantást nyerhetünk egy hős lelkébe, akit a bátorságáért és merészségéért csodáltunk. Dávid szüntelenül vágyakozik Isten után. Bemutatja nagy szükségét, és Isten nagy kegyelmét, mint annak biztosítékát, hogy Isten segíteni fog neki (1-5. vers). Kegyesnek tartja magát, mert Istenben bízik (2. vers). Az Úrhoz kiált segítségért a megpróbáltatás, viszály és veszély idején. Isten kegyelme és jósága végtelen (5. és 15. vers).

Dávid nem keresi a pogány isteneket. „Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között.” Sem a pogány isteneket, sem az emberi kormányzatok bíráit és vezetőit nem keresi. Felismeri, hogy egyik sem olyan nagyszerű, mint Isten. A legmagasabb szintre fordul segítségért (8-10. vers). Alig várja az időt, amikor majd minden nemzet leborul az Úr előtt (9. vers). Pál apostol így fejezi ki ezt a Jézusnak szóló hódolatot: „… hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké” (Fil 2:10 - ÚRK). János apostol, A jelenések könyvének írója kibővíti ennek értelmezését. „…Minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta. A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké” (Jel 5:13 - ÚRK).

Az Isten parancsnoksága alatt álló hatalmas erő szemszögéből nézve Dávid ellenfelei eltörpülnek; legyen az az óriás Góliát, a féltékeny Saul király, vagy akár saját lázadó gyermekei. Dávid gondja nem szűnt meg (14-17. vers), de bizonyosságot kért, hogy Isten az ő oldalán áll.

Uram, Istenem, egyedül rád tekintek segítségért és vigasztalásért a megpróbáltatásom közepette.

Beatrice Neall

78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).

Kémiából tanultunk az oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el őket.

Időnként ezeket a folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk, hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz marad.

Az emberek különböznek a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire, és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett szolgálathoz vezet.

Mivel arra lettünk teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?

Brent Hamstra

Southern Adventist University

Vegyi Karának dékánja

Tennessee USA

Fordította: Gősi Csaba