Higgyetek az Ő prófétáinak - január 17 - KEDD - Zsoltárok 78

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 555. nap

Salamon azzal áltatta magát, hogy bölcsessége és példamutatása feleségeit a bálványimádásból az igaz Isten imádására fogja vezetni, és hogy az így kötött szövetségek a szomszédos nemzeteket közeli kapcsolatba hozzák Izráellel. Hiú ábránd! Salamon végzetesen tévedett, amikor elég erősnek tartotta magát ahhoz, hogy ellenálljon pogány társai befolyásának. Végzetes volt az az öncsalása is, amely azt a reményt keltette benne, hogy bár ő maga figyelmen kívül hagyja Isten törvényét, másokat a törvény szent előírásainak tiszteletére és követésére késztethet.

A szövetségek és a pogány népekkel kialakult kereskedelmi kapcsolatok hírnevet, dicsőséget, és e világi gazdagságot szereztek a királynak. Nagy mennyiségű aranyat hozatott Ofirból és ezüstöt Tarsisból. "...annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. ...annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön" (2Krón 1:15). Salamon idejében egyre nőtt a gazdagok száma a gazdagsággal járó kísértésekkel együtt; de a jellem tiszta aranya megfakult és megcsúnyult.

Salamon fokozatosan adta fel hitét, és mire ennek tudatára ébredt, már messzire elhajolt Istentől. Szinte észrevétlenül csökkent az isteni vezetés és a menny áldása iránti bizalma. Saját erejében kezdett bízni. Lassanként megtagadta Istentől azt a rendíthetetlen engedelmességet, amely Izráelt különleges néppé tette, és egyre jobban alkalmazkodott a környező népek szokásaihoz. Engedett a sikerrel és magas tisztséggel járó kísértéseknek, elfeledkezve eredményessége Forrásáról. Az a vágya, hogy hatalomban és pompában túlszárnyaljon minden más népet, arra késztette, hogy önző célból megrontsa a menny ajándékait, amelyeket mindeddig Isten dicsőségére használt. A pénzt, amelyet szent kötelessége lett volna a szegények javára és a szent életelvek világszéles megismertetése céljára használni, nagyra törő tervei megvalósításába fektette be.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 78

A nemzeti himnusz hazafias érzelmeket ébreszt bennünk. Nem kell ehhez fúvószenekar vagy éneklő tömeg, habár a fennkölt zene sokat segít. A nemzeti himnusz szavai magasztalják az országot, annak nagyságára és dicsőségére emlékeztetnek. Szokatlan volna, ha a himnuszban az ország kudarcai szerepelnének. Ez a himnusz szándékával ellentétes hatást váltana ki.

Azonban a 78. zsoltár pontosan ezt teszi. Még szokatlanabb, hogy Izráel kudarcait szembeállítja Isten csodálatos cselekedeteivel, hogy újra és újra megszabadítja őket. Miután átkeltek a Vörös-tengeren, és Isten vizet fakasztott a sziklából, ők nemhogy hálásak lettek volna, hanem minduntalan csak zúgolódtak. Amikor Isten mannával látta el őket, ők hús után vágyakoztak. A hatalmas mennyiségű fürj elfogyasztása után sok ember meghalt, vagy beteg lett. De Isten irgalmas volt, és megbocsátott nekik többször is.

Ez a zsoltár egy nemzeti himnusz, amely Észak-Izrael elvetését és Júda kiválasztását énekli meg. A zeneszerző azonban nem számított Júda esetleges elvetésére is. Soha ne legyünk büszkék arra, hogy Isten választottai vagyunk, mert az, hogy választott nép vagyunk, hogy a maradék egyház részei vagyunk, a hűségünktől függ. Isten nem hagy el minket, hanem sajnos, mi vagyunk azok, akik elhagyjuk Őt.

Gordon Christo

77. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezetéhez (január 15-21.).

Amikor jól mennek a dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve. A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte, ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!

Mi magunk is hasonló irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy szükségünk van rá.

Julie Hill Alvarez

Placerville, CA USA

Fordította: Gősi Csaba