Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 1. fejezet 545. nap
Amint az
évek múltak és Salamon hírneve nőtt, igyekezett megdicsőíteni Istent értelmi és
lelki képességei növelésével és azzal, hogy továbbította másoknak a kapott
áldásokat. Nála jobban senki sem tudta, hogy azért kapott hatalmat, bölcsességet
és értelmet, mert Jahve kedvezett neki; és Isten azért ajándékozta meg ezekkel
a képességekkel, hogy megismertesse a világgal a királyok Királyát.
Salamont
különösen érdekelte a természetrajz, de kutatásai nem korlátozódtak egyetlen
tudományágra. Minden teremtett dolog - élő és élettelen - szorgalmas
tanulmányozásával világos fogalmat kapott a Teremtőről. A természeti erőkben,
az ásvány- és állatvilágban, minden fában, bokorban és virágban Isten
bölcsessége tárulkozott fel előtte. Miközben mindig többet igyekezett tudni,
egyre jobban megismerte és megszerette Istent.
Salamon
Istentől ihletett bölcsessége dicsénekekben és példabeszédek sokaságában
fogalmazódott meg. "Háromezer példabeszédet mondott és ezeröt éneket
szerzett. Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő
izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a
halakról" (1Kir 5:12-13).
Salamon
a szent élet és a nemes erőfeszítések elveit körvonalazta példabeszédeiben;
elveket, amelyek a mennyben születtek és istenfélelemhez vezetnek; melyek az
élet minden tettét szabályozzák. Salamon uralkodásának kezdete azért volt az
erkölcsi felemelkedés és anyagi jólét időszaka, mert széthintette ez elveket,
és elismerte, hogy egyedül Istent illeti dicséret és tisztelet.
"Boldog
az az ember, aki megtalálta a bölcsességet - írta -, és az az ember, aki
értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb
jövedelme, mint a színaranynak. Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható
hozzá, amiben kedved leled. Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig
gazdagság és dicsőség. Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. Élet fája
ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok" (Péld
3:13-18).
"A
bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden
szerezz értelmet" (Péld 4:7). "A bölcsesség kezdete az Úr
félelme" (Zsolt 111:10). "Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A
kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm"
(Péld 8:13).
Ó, bár későbbi
éveiben is megfogadta volna Salamon e csodálatosan bölcs szavakat! Ő, aki
kijelentette: "A bölcsek ajka hinti a tudást" (Péld 15:7), aki maga
tanította a föld királyait arra, hogy a királyok Királyának adják azt a
dicsőséget, amit neki, a földi uralkodónak kívántak adni, bár soha ne jutott
volna oda, hogy "álnok száj"-jal, "kevélység"-gel és
"felfuvalkodás"-sal elfogadja az egyedül Istent megillető dicséretet!
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 68
Nyissuk ki a Bibliánkat pontosan a közepén,
és A zsoltárok könyvében fogjuk
találni magunkat. A zsoltár nem más, mint szent ének, dicsőítő költemény. Ez a
könyv akár a „Dávid énekei” címet is viselhetné, mert a legtöbb az ő
szerzeménye. Az ezt követő három könyv a fiának tollából származik, s ezek
közül az Énekek éneke zárja a sort. Ez a négy könyvből álló egység dallamokkal
nyílik és zárul, összekapcsolva apát és fiát, akik összhangban arra hívnak,
hogy velük együtt dicsőítsük Istent.
A 68. zsoltárban azonban van egy üzenet a
nőkről, amire felhívták a figyelmemet egypár éve. A 11. vers így szól. „Az Úr adja a szót az asszonyok nagy
seregének, ők viszik mindenfelé az örömhírt…” (Egyszerű fordítás) Az új
angol fordítás pedig ezt mondja. „A
fenséges Mester szól, és sok-sok nő hirdeti az örömhírt.” Ezen asszonyok
közül kiemelkedő Ellen G. White. 1844 decemberében ő és négy másik hölgy együtt
imádkozott a térdein, amikor az első látomását kapta. Bár sok tekintetben
gyenge volt, Isten megerősítette, hogy írhasson, és publikálhasson. Az 1970-es
években a Columbia Union College (ma Washington Adventista Egyetem) hallgatója
voltam, és részmunkaidőben dolgoztam a Generál Konferenciánál. Szerencsésnek
érzem magamat, hogy akkoriban találkozhattam Arthur White-tal, Mrs. White
unokájával. Elmondta, hogy E. G. White a legtöbbet fordított női prózaíró a
történelemben, csakúgy, mint a legtöbbet fordított amerikai prózaíró bármelyik
nemből.
A 68. zsoltár olyan történelmi időre
irányítja a figyelmet, amikor Isten felkel, és a bűnösök nem lesznek többé
(1-2. vers). Amikor az igazak örvendeznek, és énekelnek annak, aki a felhőkön
jár (3-4. vers); a haláltól való szabadulás idejére (20. vers); a napra, amikor
Isten szekereinek ezrei meg ezrei jönnek, hogy hazavigyenek bennünket (17.
vers). Ezen szekerek egyike Illést is elragadta (2Kir 2:11), ízelítőt mutatva
nekünk ama csodálatos nap eseményeiből. És az Úr a népe között fog lakni,
ahogyan a Sínai hegynél tette (17. vers).
Dávid arra vágyik, hogy a Föld minden
királysága Istent dicsőítse. Azt szeretné, ha az egész emberiség csatlakozna
hozzá hitben és reménységben. A zsoltárokban Dávid végig tapasztalatot oszt meg
velünk az életének emelkedett és elkeseredett időszakaiból, érzelmet keltve,
amely felemeli a lelket Isten szeretetébe. Érvelése a logika törvényét követi,
mint egy zenemű a komponálás szabályát. Dávid a zsoltárokban ötvözi mindezt,
ahogy megzenésíti a bizonyságtételét, hogy a hallgatóságát átjárja mindaz, ami
igazán fontos. Hogy a mindenható, megbízható Teremtőnk nem tart
jelentéktelennek, sőt, örökkévaló szeretettel szeret, és velünk és bennünk
szeretne lakni. Dávid Úrnak hívja Őt (4. vers). Mi a nevén szólítjuk: Jézus. Ez
annyit jelent, Megváltó (Máté 1:21). Jézus a mi Urunk, Megváltónk és Istenünk.
A megváltásnál csak egy csodálatosabb van, maga a Megváltó. Dávid így fejezi
ezt ki: „Fenséges és félelmetes vagy, ó,
Isten, a szent lakóhelyeden!” (35. vers) Valóban, semmi sem lehet
nagyszerűbb és gyönyörűbb Jézusnál. Amikor szamárcsikón ülve vonult, és a
tanítványai sokasága a ruháját a földre vetve örült, és dicsőítette Őt, a
farizeusok azt mondták Jézusnak, feddje meg őket, de Ő ezt válaszolta. „Mondom
nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19:33-40)
Ez a zsoltár a nőkre bízza a hadizsákmány
elosztását, majd galambszárnyakról beszél (13. vers), gondosan megválasztott
szavakkal lezárva az asszonyokról szóló részt, tekintve, hogy Salamon is utal
galambként a nőkre. „Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom, gyönyörűségem!” (Énekek éneke 5:2).
És ahogy Jézus nemsokára a felhőkön érkezik, Isten leányai világszerte áldják
és fennhangon dicsőítik nevét. Nem tudjuk az énekünket visszatartani, és a
tollunkat letenni. Ha megtennénk, a kövek kiáltanának.
Ámen és ámen.
Teresita Pérez
75. heti
olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK
1. fejezetéhez (január
1-7.).
Amikor Dávid királyt
Salamon követte, Izrael abba a helyzetbe került, hogy Isten megvalósítja azt,
amit eltervezett. Izraelt olyan útvonalak kereszteződésébe helyezte, ahol az
igaz Istenről szóló üzenetet eljuttathatja az egész világnak.
Miközben Salamon
felnevelkedett, az Isten törvénye iránti engedelmességben élt. És most eljött
az idő, hogy átvegye a trónt. Apja, Dávid király és tanácsosai átadták neki az
Izrael feletti uralkodással járó feladatokat. Ez az uralom gyors gondolkodást,
finom lelket és igazi jellemet követelt meg. Egy álomban Salamon alázatosan
megnyitotta a szívét Isten előtt, és bölcsességet kért Tőle. Isten örömmel tett
eleget Salamon kérésének.
Mi egy olyan időben
élünk, ahol a világ érett arra, hogy meghallja a remény és a szeretet üzenetét.
Nekünk is arra van szükségünk, amire Salamonnak is szüksége volt, hogy Izraelen
uralkodjon: egy olyan elmére, amely képes az üzenetet továbbadására, gyöngéd
lelkületre azok irányában, akikkel találkozunk és olyan jellemre, amely tükrözi
Megváltónkat. Milyen alázatra késztető az, amikor az üzenet céljára gondolunk!
De Salamonhoz hasonlóan mi is megnyithatjuk szívünket Isten előtt, és
bölcsességet kérhetünk. Isten örömét leli abban, hogy meghallgassa ezt az imát.
"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen
bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek,
és meg is kapja" (Jak 1:5). "Alázzátok
meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket" (Jak 4:10)
Arlene Campbell
fődiakonissza
Holly hetednapi adventista gyülekezet
Michigan USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése