Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 565. nap
Annak a nemzetnek élén állva, amelyet Isten világító
toronyként adott a környező népeknek, Salamonnak - Istentől kapott bölcsességét
és befolyását latba vetve - nagy mozgalmat kellett volna szerveznie és
irányítania az Istent és igazságát nem ismerők felvilágosítására. Tömegeket
hódoltathatott volna meg a mennyei elvek előtt. Izráel védelmet talált volna a
pogányok szokásaival szemben, és a dicsőség Urát nagy tisztelet övezte volna.
De Salamon szem elől tévesztette ezt a szent célt. Nem használta ki nagyszerű lehetőségeit,
amelyek a birodalmán állandóan áthaladók, illetve a fontosabb városokban időzök
felvilágosítására kínálkoztak.
Azt az önzetlen lelkületet, amelyet Isten Salamon és minden
igaz zsidó szívébe plántált, kiszorította az üzleti szellem. A sok nemzettel
való kapcsolat kínálta alkalmakat egyéni gazdagodásra használták ki. Salamon
úgy akarta politikai helyzetét erősíteni, hogy erődített városokat építtetett a
kereskedelmi utak csomópontjainál. Újjáépítette Joppé közelében lévő Gézert. Ez
a város az, amely Egyiptomot Szíriával összekötő útvonalon helyezkedett el.
Újjáépítette: a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő Bethhoront, ahonnan kilátás nyílt
azokra a hegyszorosokra, amelyeken a Júda szívéből Gézerbe és a tengerpartra
vezető út áthaladt; Megiddót, amely a Damaszkuszból Egyiptomba és Jeruzsálemtől
észak felé vezető karavánúton helyezkedett el; és "Tadmort a
pusztában" (2Krón 8:4) a keletről jövő karavánok útvonala mentén. Ezek
mind jól megerősített városok voltak. Salamon kiaknázta a Vörös-tenger felső
kijárójának előnyös kereskedelmi helyzetét. Ugyanis hajókat építtetett
Esiongáberben... a Vörös-tenger partján, az Edom "földén".
"Salamon szolgáival együtt" gyakorlott tírusi hajósok alkották
ezeknek az Ofir felé átkelő hajóknak a legénységét. Elmentek "Ofirig... és
hozának onnét... aranyat" és "ébenfát... nagy bőséggel és
drágaköveket" (2Krón 8:18; 1Kir 9:26; 10:11).
A királynak és alattvalói közül sok embernek a jövedelme
igen megnőtt. De milyen áron! Azoknak a kapzsisága és rövidlátása miatt, akikre
Isten kinyilatkoztatásait bízta, a főutakat elárasztó megszámlálhatatlan tömeg
nem ismerte meg Jahvét.
Salamon élete éles ellentétben állt azzal az
életprogrammal, amelyet Krisztus követett a földön. A Megváltó - bár övé volt
"minden hatalom" - soha nem vette igénybe hatalmát önmaga
felmagasztalására. Nem álmodott földi győzelemről, sem világi nagyságról. Ilyen
ábrándok nem ejtettek foltot az emberiségért végzett tökéletes szolgálatán.
"A rókának barlangja van és az égi madárnak fészke - mondta -, de az
Emberfiának nincs hova fejét lehajtania" (Mt 8:20). Akik az idő szavára
hallgatva a Mester szolgálatába lépnek, tanulmányozzák tüzetesen
munkamódszerét. Ő kihasználta a forgalmas utak kínálta kedvező alkalmakat.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
88
Az ezrahita Hémánt
félelem tölti el, mikor a halálra gondol. Teljesen egyedül érzi magát, őt
támogató emberi társ nélkül (9. és 19. vers). Talán az is eszébe jut, hogyan
nyelte el a föld ősapját, Kórét, amikor Isten ellen lázadt (4Móz 16). Így kiált
fel: „Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz…” (5. vers). Olyasvalaki
elkeseredését érzi, akit élve temetnek a holtak közé. Ehhez a félelemhez társul
az Isten haragjától való rettegés (17. vers).
Ezekben az elkeseredett
szavakban Jézus haláltusájának kínjait érezzük, amikor Isten haragját szenvedte
el a vétkekért, és így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál
el engem?” Egy időre Jézus „nem volt képes átlátni a sír kapuján” és úgy
érezte, az életét örökre egy lázadó népért adja. Baráti is elhagyták a
kereszten elszenvedett, végső szenvedése idején.
Hémán nagyon is
szeretné Istent újra az élők földjén dicsőíteni, ezért is emlékezteti
Teremtőjét, hogy a holtak nem dicsőítik az Urat, sem azok, akik a némaságba
szálltak alá (lásd 11. vers). Teljes félelmében emlékeznie kell arra, hogy
Isten „kegyelmes és hűséges”, haragja csupán rövid ideig tart.
Mindazoknak, akik
pánikba esnek, mikor a halál közelít, emlékezniük kell arra, hogy hit által el
tudjuk fogadni megváltásunk bizonyosságát. „Nincsen
azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem
test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a
Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a
halál törvényétől” (Róm
8:1-2).
Imádság:
Uram, nem szeretnék addig várni, hogy elrendezzem a dolgaim Veled, míg
haldoklom. Köszönöm Neked a megváltás csodáját és a bizonyosságot, hogy
megbocsátottad a bűneimet és a Te igazságosságod ruhájába öltöztettél!
Beatrice Neall
78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).
Kémiából tanultunk az
oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy
anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami
elektronokat szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg
szoktuk állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik
veszítette el őket.
Időnként ezeket a
folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk,
hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk,
hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik
anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik
anyag elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy
a hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz
marad.
Az emberek különböznek
a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott
figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire,
és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet
szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra összpontosítunk,
figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé megnövekedett
szolgálathoz vezet.
Mivel arra lettünk
teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal
összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett
szolgálat megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a
célja, hogy megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy
elveszítsük az önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során?
Jézus még most is ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?
Brent Hamstra
Southern Adventist
University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése