Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezet 562. nap
Attól a naptól fogva, hogy Isten Salamonra bízta a
templomépítés munkáját, egészen az építkezés befejezéséig, a király köztudott
célja volt, hogy "házat akart építeni Izráel Istene, az Úr neve
tiszteletére" (2Krón 6:7). Ez a cél teljes mértékben kifejezésre jutott a
templom felszentelésekor összesereglett Izráel előtt. A király megvallotta
imájában, hogy Jahve ezt mondta: "Ott lesz az én nevem" (1Kir
8:29).
Salamon felajánló imájának egyik legmegindítóbb része volt
az idegenekért mondott esedezés, akik azért jönnek el távoli országokból, hogy
jobban megismerjék Őt, akinek híre mindenfelé eljutott a nemzetek között.
"...mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott
karodról, ha eljön és imádkozik ebben a házban, te hallgasd meg lakóhelyedről,
a mennyből, és tedd meg mindazt, amit az idegen kér tőled, hogy a föld minden
népe megismerje nevedet, és úgy féljenek téged, ahogyan néped, Izráel, és tudják
meg, hogy a te nevedről nevezték el ezt a házat, amelyet építettem" (1Kir
8:42-43).
Az istentisztelet végén Salamon Isten iránti hűségre és
ragaszkodásra buzdította Izráelt: "hadd tudja meg a föld minden népe, hogy
az Úr az Isten, nincs más" (1Kir 8:60).
Salamonnál nagyobb volt az, aki a templomot tervezte. Isten
bölcsessége és dicsősége mutatkozott meg abban. Aki ezt nem tudta,
természetszerűen Salamont csodálta és dicsőítette, mint tervezőt és építészt. A
király azonban a templom tervezéséért és kivitelezéséért járó minden dicsőséget
elhárított.
Ez történt akkor is, amikor Sába királynője eljött
Salamonhoz. Hallott bölcsességéről és a nagyszerű templomról, amelyet épített.
Elhatározta, próbára teszi "találós kérdésekkel", és maga nézi meg
híres munkáját. Szolgák kíséretében, tevékkel tette meg a hosszú utat
Jeruzsálembe, "amelyek balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak.
Elment Salamonhoz és beszélt vele mindenről, amit kigondolt." Salamon
beszélgetett vele a természet titkairól. Tanítást adott a természet Istenéről,
a nagy Teremtőről, aki a magasságos mennyben lakik, és mindenen uralkodik.
"Salamon megfelelt minden szavára, és nem volt egyetlen olyan rejtélyes
szó sem, amelyikre a király ne tudott volna megfelelni" (1Kir 10:1-3;
2Krón 9:1-2). "Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a
palotát, amelyet építtetett, ...még a
lélegzete is elállt, és ezt mondta a királynak: Igaz volt, amit országomban
hallottam dolgaidról és bölcsességedről, de nem hittem azoknak a beszédeknek,
míg magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. Nekem még a felét
sem mondták el. Bölcsességed és gazdagságod felülmúlja azt a hírt, amelyet
hallottam. Boldogok az embereid, és boldogok azok a szolgák, akik állandóan
előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat" (1Kir 10:4-8; 2Krón 9:3-6).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
85
Kórah fiainak ez a
zsoltára Izráel népének a babiloni fogságból való visszatéréséről szól. Az Úr
megharagudott népére, és megengedte, hogy a héberek elszenvedjék az ellene való
lázadásuk szörnyű következményét. A krónikás a következő szavakkal írja le
Jeruzsálem véres elestét. „Pedig az Úr,
atyáik Istene időben elküldte hozzájuk követeit, mert kedvezni akart népének és
lakóhelyének. De az emberek kigúnyolták Isten követeit, beszédeit megvetették,
és gúnyt űztek prófétáival, míg végül az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, és
többé már nem volt segítség” (2Krón 36:15-16 - ÚRK).
A zsoltáríró most
örvendezik, mert Isten megbocsátott népének, elfedezte vétkeit, és elfordította
haragja hevét (3. vers). Azonban még mindig akadt gond, miközben a nép
hazatelepült, és megpróbálta újjáépíteni a templomot. A zsoltáros könyörög
Istenhez, hogy állítsa vissza jóindulatát, és szüntesse meg haragját. Majd
hozzáteszi: „Vajon örökké haragszol
ránk?” Akárcsak a ma emberének imája, amikor a megújulást keressük.
Könyörög Istenhez, hogy ismét áldja meg a népét, ahogyan a múltban tette, és a
dicsősége lakozzon a földjén (8-10.
vers).
Az igazságosság és a
kegyelem szétválasztása mindig is sátán stratégiájának része volt. De a
megváltás tervének csodáján keresztül Jézus elvette vétkeinket, és a javunkra
írja az Ő igazságosságát, bemutatva ezáltal, hogy Isten kegyelmes és igazságos.
„A kegyelem és hűség összetalálkozik, az
igazság és békesség megcsókolja egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság
tekint alá az égből.” (11-12. vers - ÚRK; lásd még E. G. White: Jézus élete, 670. oldal) Isten hűségének
szövetsége ismét gyümölcsözővé teszi a föld termését (13. vers).
Urunk, a zsoltárossal kiáltunk ma hozzád. „Nem
elevenítesz-e meg minket újra?” Nem segítesz rajtunk a tömérdek nehézség
közepette, amivel napjainkban, ahogy az idő végéhez közeledünk, egyre inkább
szembesülünk?
Beatrice Neall
78. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 4. fejezetéhez (január 22-28.).
Kémiából tanultunk az
oxidációról (amikor egy anyag elektronokat veszít) és redukcióról (amikor egy
anyag elektronokat szerez). Ezek mindig együttesen történnek: amikor valami elektronokat
szerez, akkor valami más elektronokat veszít. Figyelmesen meg szoktuk
állapítani, hogy melyik anyag szerzett elektronokat és melyik veszítette el
őket.
Időnként ezeket a
folyamatokat különbözőképpen írjuk le: ahelyett, hogy arra összpontosítanánk,
hogy mi szerzett elektronokat és mi veszítette el őket, arra összpontosítunk,
hogy milyen hatása van az egyik anyagnak a másikra. Oxidálószerről (ami a másik
anyag elektronveszteségét okozza) beszélünk, és redukálószerről (ami a másik anyag
elektronnyereségét okozza). Akár az anyagra magára összpontosítunk, vagy a
hatásra, amit az anyag gyakorol a másik anyagra, a kémiai reakció ugyanaz
marad.
Az emberek különböznek
a kémiai reakcióktól. A nyereségeinkre és veszteségeinkre fordított fokozott
figyelem mindig azt eredményezi, hogy kevésbé figyelünk mások szükségleteire,
és a csökkenő figyelem mások szükségleteire mindig oda vezet, hogy kevesebbet
szolgálunk másoknak. Ugyanakkor, ha a másokra gyakorolt hatásunkra
összpontosítunk, figyelmesebbek leszünk szükségleteikre, ami a mások felé
megnövekedett szolgálathoz vezet.
Mivel arra lettünk
teremtve, hogy szolgáljuk Istent, a többi embert és teremtményt, ezzel a céllal
összhangban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A saját magunknak tett szolgálat
megtagadja azt, akik vagyunk. Mi haszna van az életnek, ha az a célja, hogy
megszerezzük az általunk vágyott vagyont és státuszt, csak hogy elveszítsük az
önazonosságunkat és örökkévaló rendeltetésünket ennek során? Jézus még most is
ezt kérdezi tőlünk. Hogyan fogunk válaszolni rá?
Brent Hamstra
Southern Adventist
University
Vegyi Karának dékánja
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése