Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 1. fejezet 541. nap
Salamon
ifjú korában magáévá tette Dávid akaratát, és hosszú éveken át becsületesen
élt. Életét az Isten parancsolatai iránti szigorú engedelmesség jellemezte.
Uralkodása elején állami tanácsadóival elment Gibeonba, ahol megvolt még a pusztában
épített szent sátor. Kiválasztott tanácsadóival, az "ezredesek"-kel
és "századosok"-kal, a "bírák"-kal és "egész Izráel
minden főemberé"-vel, valamint a "családfők"-kel (2Krón 1:2)
áldozatot mutatott be Istennek. Velük együtt az Úr szolgálatára szentelte
magát. Salamonnak némi fogalma volt a királyi méltósággal járó nagy
feladatokról, és tudta, hogy a nehéz terhet viselőknek a bölcsesség Forrásához
kell fordulniuk vezetésért, ha meg akarnak felelni kötelezettségeiknek. Ezért
buzdította arra tanácsosait, igyekezzenek vele együtt őszinte szívvel
megbizonyosodni arról, hogy Isten elfogadja-e őket.
A király
bölcsességet és értelmet kívánt - inkább, mint bármilyen földi előnyt - annak a
munkának elvégzéséhez, amellyel Isten bízta meg. Éles felfogóképességre,
szívjóságra, szeretni tudó lelkületre sóvárgott. Azon az éjszakán az Úr
megjelent Salamonnak álomban, és azt mondta: "Kérj valamit, én megadom neked." A fiatal és
tapasztalatlan uralkodó válaszában elmondta, mily gyámoltalannak érzi magát, és
segítségre vágyik. "Te nagy
szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal - mondta -, ahogyan ő is
hűségesen, igazán és egyenes szívvel élt előtted. Ezt a nagy szeretetet
megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki a trónján ül ma is. És most Uram,
Istenem, te királlyá tetted szolgádat az én apám, Dávid után. De én még egészen
fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz. És a te szolgád választott néped között
van, amely olyan nagy nép, hogy nem lehet számba venni; nem számlálható meg a
sokasága miatt. Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni
népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni
a te nagy népedet?!
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 64
Ellenséges légkör vette körül Dávidot, és
megtapasztalta mindazt a rosszat, amit azok az emberek okoztak, akiknek az
indítékait Dávid végső veresége iránti vágy fűtötte. Dávid Istenhez kiáltott,
hogy hallgassa meg, szabadítsa meg, és rejtse el őt rosszakaróinak tanácsa
elől. Részletesen leírja, hogy ellenségei hogyan munkálkodtak ellene és Isten
ellen. Ezután a negatív dolgokról inkább Isten felé fordítja a figyelmét, és
leírja, hogy az Úr hogyan közömbösíti ellenségeinek erőfeszítéseit, akik végül
vereséget szenvednek, amiért Isten gyermekei az Úr dicséretét zengik. Dávid
leírása azonnal visszhangra talál a szívünkben, hiszen az ő tapasztalata a
miénk is, a sok évezredes nagy küzdelem személyes harcait énekli meg a
zsoltáríró.
Ahogyan Dávid, úgy mi is Istenhez kiáltunk;
meghallgatásért, védelemért és
ellenségeink kezéből való szabadításért könyörgünk. Tudjuk, hogy
kegyetlen világban élünk, ahol az ellenség közöttünk jár, mint egy ordító
oroszlán, aki keresi, hogy kit semmisíthetne meg (1 Pt 5:8). Csak a pusztítás
jár a fejében, a szív, az elme és lélek elpusztítása, amik által Isten iránti
szeretetünk teljességét kifejezhetjük (5Móz 6:5, Mt 18:37). Az ördög taktikája
magában foglalja mindazokat, amikről itt Dávid ír: az összeesküvést, gonosz
szavakat, és a cselvetést. Ahogy Dávid, úgy mi is találkozhatunk olyan
emberekkel, akik ellenünk fordulnak, rossz híreket és hazugságokat terjesztenek
rólunk, megtévesztve sokakat féligazságokkal. Valaki nyíltan teszi ezt, és
vannak olyanok is, akik a hátunk mögött. Különösen fájdalmas ez, ha akkor ér
bennünket igazságtalan vád, amikor ártatlanok vagyunk. Az ördög ellenünk
dolgozik. Hazug, és hazugság atyja (Jn 8:44), kétséget és negatív gondolatokat
ébreszt, elbátortalanít, hogy meggyöngítsen hitünkben, olyan dolgokkal kísért,
amikről tudja, hogy a gyengéink. Ő a mi vádolónk (Jel 12:10), a kárhoztatás
hangja (Zak 3:1), emlékeztet bennünket minden botlásunkra és bukásunkra - azt
sugallva, hogy nem vagyunk elég jók Jézusnak: hogyan is szolgálhatnánk Őt,
tehetnénk bizonyságot Róla, hogyan is kerülhetnénk - éppen mi - Isten
országába!? Isten nélkül reménytelen lenne a harcunk Sátán ellen, de az Úr maga
harcol értünk.
Ahogy Dávid is leírta, Isten közbelép és
Sátán elleni harcunk teljes fordulatot vesz. Az ellenség saját tőrébe esik, és
habár eddig győztes pozícióban volt, menekülni kénytelen. Azonban senki sem
menekülhet el Isten elől, aki az igazság és az igazságosság nyilait kilőve
mindent napvilágra hoz. Kiáll és közbelép értünk, végleges győzelmet adva
nekünk. Ellenségeink rettegni fognak a "Bárány haragjától" (Jel
6:15-17), amikor Isten mindörökre véget vet a nagy küzdelemnek. Azok, akik
bíznak Benne, és megtartják szavát, nem fognak csalódni. Örömünnep lesz Isten
győzelmének napján, és az övéi magasztalni fogják Istent örök dicsőségében.
Drága
Istenünk, a nagy küzdelem csatái folytatódnak - napról napra és nemzedékről
nemzedékre. Köszönjük Neked, hogy nekünk is bizonyosságunk lehet a végső
küzdelem kimenetelét illetően, ahogyan ezt Dávid is megtapasztalhatta. Magasztaltassék
nagy neved örökkön örökké!Ámen
Stephanie Sheehan
75. heti
olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK
1. fejezetéhez (január
1-7.).
Amikor Dávid királyt
Salamon követte, Izrael abba a helyzetbe került, hogy Isten megvalósítja azt,
amit eltervezett. Izraelt olyan útvonalak kereszteződésébe helyezte, ahol az
igaz Istenről szóló üzenetet eljuttathatja az egész világnak.
Miközben Salamon
felnevelkedett, az Isten törvénye iránti engedelmességben élt. És most eljött
az idő, hogy átvegye a trónt. Apja, Dávid király és tanácsosai átadták neki az
Izrael feletti uralkodással járó feladatokat. Ez az uralom gyors gondolkodást,
finom lelket és igazi jellemet követelt meg. Egy álomban Salamon alázatosan
megnyitotta a szívét Isten előtt, és bölcsességet kért Tőle. Isten örömmel tett
eleget Salamon kérésének.
Mi egy olyan időben
élünk, ahol a világ érett arra, hogy meghallja a remény és a szeretet üzenetét.
Nekünk is arra van szükségünk, amire Salamonnak is szüksége volt, hogy Izraelen
uralkodjon: egy olyan elmére, amely képes az üzenetet továbbadására, gyöngéd
lelkületre azok irányában, akikkel találkozunk és olyan jellemre, amely tükrözi
Megváltónkat. Milyen alázatra késztető az, amikor az üzenet céljára gondolunk!
De Salamonhoz hasonlóan mi is megnyithatjuk szívünket Isten előtt, és
bölcsességet kérhetünk. Isten örömét leli abban, hogy meghallgassa ezt az imát.
"Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen
bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek,
és meg is kapja" (Jak 1:5). "Alázzátok
meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket" (Jak 4:10)
Arlene Campbell
fődiakonissza
Holly hetednapi adventista gyülekezet
Michigan USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése