Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 3. fejezet 554. nap
Mialatt
Salamon az Izráeltől délre elterülő hatalmas birodalommal kapcsolata
erősítésére igyekezett, tiltott területre merészkedett. Sátán tudta, hogy mit
eredményez az engedelmesség. Salamon uralkodásának első éveiben - amelyek
bölcsessége, nagylelkűsége és egyenessége folytán dicsőséges évek voltak -
Sátán igyekezett őt olyan hatásoknak kitenni, amelyek alattomosan aláásták
elvhűségét és elszakították Istentől. Az ellenség kísérlete sikerrel járt. Ezt
a következő leírásból tudjuk: "Salamon veje lett a fáraónak, Egyiptom
királyának, mert elvette a fáraó leányát. Dávid városába vitte..." (1Kir
3:1).
Emberi
szemszögből nézve, ez a házasság - bár ellentétben állt Isten törvényének
tanításaival - áldásnak tűnt, mert Salamon pogány felesége megtért, és vele
együtt imádta az igaz Istent. Azonkívül a fáraó figyelemre méltó szolgálatot
tett Izráelnek azzal, hogy meghódította Gézert, "...a kanaánitákat pedig
legyilkolta, majd leányának, Salamon feleségének adta nászajándékul" (1Kir
9:16). A várost Salamon újjáépítette, és ez alaposan megerősítette királyságát
a Földközi-tenger partvidékén. Salamon azonban azt a rendelkezést, amelyet
Isten hozott népe tisztasága megőrzésére, meggondolatlanul áthágta akkor,
amikor pogány nemzettel lépett szövetségre, és ezt az egyezséget a bálványimádó
hercegnővel kötött házasságával pecsételte meg. Az a reménye, hogy egyiptomi
felesége esetleg megtér, csupán gyenge mentség volt bűnére.
Az
irgalmas Isten egy ideig hatástalanította ezt az iszonyatos botlást, a király
pedig bölcs intézkedéseivel fékezhette volna - ha nem is egészen, de
nagymértékben - a gonosz erőket, amelyeket meggondolatlanságával működésbe
hozott. Salamon azonban kezdte szem elől téveszteni hatalmának és hírnevének
Forrását. Amint hajlamai befolyásolták értelmét, önbizalma nőtt, és az Úr
szándékát a maga választotta úton igyekezett végrehajtani. Úgy okoskodott, hogy
ha politikai és kereskedelmi szövetséget köt a környező népekkel, azok
megismerik az igaz Istent. A nemzetekkel egymás után lépett szentségtelen
szövetségre, melyeket sok esetben pogány hercegnőkkel kötött házasságokkal
pecsételt meg. Jahve parancsait félretéve, elfogadta a környező népek szokásait.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 77
Sokféle szomorú jellemzője van az
önsajnálatnak. Az egyik, hogy senki más nem tud róla. Az önsajnálat csendben
felemészt bennünket. Szabadjára engedve, súlyos kárt okozhat nekünk, sokkal
nagyobbat, mint maga az esemény, ami kiváltotta.
Figyeljük meg Illés példáját! Isten óriási
támogatást nyújtott a prófétának, ahogy együtt megtizedelték a Baál-kultuszt a
hamis prófétáival együtt, és az egész Izráelt visszavezették Istenhez. Úgy
tűnt, Istennel együtt semmi sem lehetetlen. Mégis, órákon belül a bátor próféta
elmenekült egyetlen asszony elől. Képzeljük csak el, hogy milyen hatással volt
ez azokra, akik éppen akkor tértek vissza Illés hatalmas Istenéhez! Nem
tudhatjuk meg, hogy milyen messzire futott volna a próféta a pusztaságban, és
mikor tért volna vissza, ha egyáltalán visszatért volna, Isten közbeavatkozása
nélkül.
Az a baj az önsajnálattal, hogy soha nem
javít a helyzetünkön. Valójában károsíthatja az egészségünket, depressziót és
feszültséget okozva.
A zsoltár első tíz versében szerzőnk elmerül
az önsajnálatban, több mint tízszer alkalmazva az „én”, „engem’’, „magam”
kifejezést. Szerencsére az utolsó néhány „én” kirángatja őt a sajnálkozásból.
Istenre irányul a figyelme, és lehangoltsága elmúlik. Isten művein elmélkedve,
elfeledkezik a saját jelentéktelen problémájáról.
Gordon Christo
77. heti
olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK
3. fejezetéhez (január
15-21.).
Amikor jól mennek a
dolgok, akkor is látjuk-e a veszélyt? Úgy tűnik, Salamon nem ismerte fel a
negatív hatásokat, amik a vagyonnal és a hírnévvel járhatnak az életére nézve.
A bölcsessége és tisztessége miatt szerte a világon ismertté vált, és Izráel
királyságát a jólét és fellendülés jellemezte vezetése idején. Eleinte Salamon
tiszteletben tartotta Istent, és gondosan követte az Ő utasításait, hogy hogyan
uralkodjon. Idővel Salamon már inkább magában bízott, mint hogy felismerte
volna, hogy a sikerei teljes mértékben Isten áldásaitól függtek. Elkezdett
kisebb dolgokban a saját feje után menni, Isten útmutatásain kívülre, amely
ahhoz vezetett, hogy a nagyobb döntésekben is Isten útjától eltávolodott. Végül
már szörnyű dolgokat tett, például olyan kegyhelyek felállítását engedélyezte,
ahol az emberek saját gyermekeiket áldozták fel bálványoknak!
Mi magunk is hasonló
irányba tartunk? Dicsőítjük-e Urunkat az életünkben lévő jó dolgokért és
alázatosan kérjük az Ő további útmutatását? Vagy mérhetetlenül jó véleménnyel
vagyunk magunkról (büszkeség) és azt gondoljuk, annyira erősek és nagyszerűek
vagyunk, hogy saját magunk érdemeltük ki az áldásainkat? Salamon bukása egy
figyelmeztető jel mindannyiunk számára, amelyre tekintsünk, ha jól mennek a
dolgok, azért hogy megőrizzük Istentől való függőségünket és elismerjük, hogy
szükségünk van rá.
Julie Hill Alvarez
Placerville, CA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése