Higgyetek az Ő prófétáinak - november 30 - CSÜTÖRTÖK - Hóseás 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 56. fejezet 871. nap

56. Isten törvényének tanítása

Elérkezett a kürtölés ünnepe. Sokan gyűltek össze Jeruzsálemben. Szomorú jelenet volt ez. Jeruzsálem falai újjáépültek ugyan és a kapuk álltak, de a város nagy része még romokban hevert.

Egy széles utcán felállított emelvényen, amelyet mindenfelől Júda letűnt dicsőségének emlékei vettek körül, állt a megöregedett Ezsdrás. Jobb és bal oldalán levita testvérei csoportosultak. Az emelvényről letekintve, szeme átsiklott az emberek sokaságán. Az egész környező vidékről összegyűltek a szövetség gyermekei. "És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt."

Izráel bűnének még itt is volt tanújele. Más népekkel való összeházasodásuk következtében a héber nyelv megromlott. A szónoknak nagy gonddal kellett a nép nyelvén magyaráznia a törvényt, hogy mindenki megértse. Ezsdrással együtt a papok és a léviták is magyarázták a törvény alapelveit. "...olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat."

"Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet." Feszülten és tisztelettel figyelték a magasságos Isten szavait. Amint a törvény eléjük tárult, meggyőződtek bűnös voltukról, és keseregtek vétkeik miatt. De ez a nap ünnep, az öröm és szent gyülekezés napja. Az Úr megparancsolta, hogy örömmel ünnepeljék. Ezért leküzdve fájdalmukat, örvendeztek Isten irántuk tanúsított nagy irgalmán. "Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! - mondta Nehémiás. ...Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!"

A nap első részét istentiszteletekre szentelték. A továbbiakban a nép hálásan emlékezett meg Isten áldásairól, és örvendezett adományainak.

A szegényeknek, akik semmit sem tudtak készíteni, ajándékokat küldtek. Nagy volt az öröm, mert a törvény igéit felolvasták nekik, és ők megértették.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+11&version=NT-HU

Isten szerette Izraelt, és kivezette őket az egyiptomi rabságból (1. vers), ők azonban nem kedvelték Isten üzenetét, amit a próféták által küldött nekik. Így hát eltávolodtak Istentől, idegen isteneket imádtak, áldozatot mutattak be, és tömjéneztek a faragott szobroknak (11:2). Isten gondját viselte Izraelnek, és tanította őket arra, hogy hogyan járjanak vele, de ők nagyon hamar elfeledkeztek arról, hogy hogyan hozta ki őket Egyiptomból, és mennyi jót tett velük (11:3). Isten a szeretet kötelékével vonta őket magához; levette nyakukról az igát, lehajolt hozzájuk, és táplálta őket (4. vers).

Észak-Izrael Asszíriában az egyiptomihoz hasonló rabságot élt át, mivel nem akart visszatérni Istenhez (11:5). Mivel megtévesztő tanácsokra hallgattak, nem kerülhették el a háborút és az asszír inváziót (6. vers). Senki sem tudta őket megszabadítani a fogságtól, mivel megátalkodottan elfordulnak Istentől (7. vers). 

Szeretete folytán Isten szíve megesik Izrael iránt. Ezt mondja: „Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!” (8. vers). Ha Izrael megtért volna, Isten nem pusztította volna el őket, mert Ő az egyetlen „Szent közöttük” (9. vers). Ellen White ezt mondja: „A szentség teljességet jelent, teljes odaszentelődést."  A mi szentségünk teljes elkötelezettség Isten iránt, és Isten szentsége teljes elkötelezettség az emberiség iránt. Isten előbb szeretett minket. Izraelt már akkor szerette, amikor gyermek volt (11. vers). Hóseás idejében Isten még mindig szerette a bűnös Izraelt, de szeretetének fájdalmában várta azt, hogy visszatérnek Hozzá és Vele járnak (10. vers). 

Ha eddig nem is tértek meg, Isten azt remélte, hogy az asszír fogságban megtérnek majd. Ezek után majd kivezeti őket Asszíriából és olyan gyorsan visszahozza őket szülőföldjükre, ahogy a galamb repül (11. vers). Isten még mindig nem adta fel a harcot a bűnös Izraelért.

Izrael Istennel való viszonyát a hűtlenség, hazugság és a megbízhatatlanság jellemezte (12. vers). Isten Júdához hasonlítja őket. Az Ő szemében Júda Istennel járt, és hűséges volt a Szenthez (12. vers). Isten a szent. Ő hűséges és elkötelezett népe iránt hosszútűrő szeretetével és kegyelmével. Mennyire boldogok és hálásak lehetünk azért, hogy Isten ilyen hűséges hozzánk! Hogyan okozhatnánk csalódást egy ilyen szerető és hűséges Istennek? 

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 29 - SZERDA - Hóseás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 870. nap

A vég közeledtével az ördög nagy erővel támadja Isten munkását. Sátán emberi eszközök útján gúnyolja és szidalmazza azokat, akik "a falat építik". Késleltetné a munkát, ha az építők lejönnének, hogy kivédjék ellenségeik támadásait. Igyekezzenek meghiúsítani ellenségeik szándékait, de ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket munkájuktól! Az igazság erősebb, mint a tévelygés, a jó győzni fog a rossz felett.

Ne fogadják barátságukba ellenségeiket, és ne tápláljanak rokonszenvet irántuk, nehogy kimozdítsák őket a kötelesség helyéről! Aki bármilyen meggondolatlan tettével gyalázatnak teszi ki Isten ügyét, vagy csökkenti munkatársai munkaképességét, az nehezen eltávolítható foltot ejt saját jellemén, és komolyan veszélyezteti későbbi hasznosságát.

"Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a bűnösöket" (Péld 28:4). Féljünk azoktól, akik bár nagy szentséget színlelnek, egyesülnek a világgal és keresik az igazság ellenségével való kapcsolatot. Tartsuk távol őket magunktól olyan határozottan, mint ahogy Nehémiás tette. Tanácsuk mögött a minden jónak ellensége áll. Ez a megalkuvók hangja, amelyet ma is olyan eltökélten kell elutasítanunk, mint ahogy akkor tették. Isten népének rendületlenül ellene kell állnia minden olyan hatásnak, amely megingathatja Isten irányító hatalmába vetett hitét.

Azért nem sikerült Nehémiást ellenségeinek hatalmukba keríteniük, mert szilárd hűséggel szolgálta Isten ügyét, és szilárdan Őrá támaszkodott. A tétlen, tunya ember könnyen enged a kísértésnek. A gonosz kevésbé tudja megvetni lábát annak életében, akinek nemes céljai, mélyen átérzett szándékai vannak. Aki kitartóan törekszik a cél felé, annak hite nem gyengül, mert tudja, hogy odafent, idelent és mindenütt a Végtelen Szeretet véghezviszi áldott szándékát. Isten hűséges szolgái eltökélten munkálkodva nem vallhatnak kudarcot, mert töretlen bizalommal fordulnak a kegyelem trónjához.

Isten mennyei segítséget nyújt minden válságban, amellyel emberi erővel nem lehet megbirkózni. Szentlelke által segít minden nehézségünkben, erősíti reménységünket és bizalmunkat, megvilágosítja értelmünket és megtisztítja szívünket. Alkalmat és utat kínál a szolgálatra. Ha népe figyel a gondviselés bizonyítékaira és kész együttműködni Istennel, nagyszerű eredményeket érhet el.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+10&version=NT-HU

Izrael egy olyan szőlőtő, amely gyümölcsöt terem, de csak önmaga számára. Amint egyre sikeresebb lett, a Baál oltárai is megszaporodtak, és a díszítések is termékenységi oszlopain (1. vers). Bűneik megbánása nélkül szaporították oltáraikat, és ékesítették oszlopaikat. Szívük megosztott volt, nem szentelték oda teljesen Istennek. Bűnösök voltak Isten szemében, ezért ezeket az oltárokat és oszlopokat le fogják rombolni az asszírok (2. vers).

Miután II. Jeroboám Kr. e. 753-ban meghalt, egészen Izrael államának megszűnéséig (Kr. e. 722), harminc év alatt hat király uralkodott egymás után. Az emberek ezt mondták: „Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!” (3. vers). Izrael gonoszsága miatt Isten ítélete olyan hamar eljön, mint amilyen hamar a bürök kisarjad a mező barázdáin (4. vers). Samária népe és a papok, akik büszkék voltak a bétheli aranyborjúra, gyászolni fognak, mert nemsokára elhurcolják őket Asszíriába (5. vers). Az aranyborjút is elviszik és az izraeliták szégyenkezni fognak. Hajdanán, Áron napjaiban, amikor aranyborjút készítettek, Áron ezt mondta: „Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földéről” (2Móz 32:4). Most pedig az izraeliták és az általuk készített aranyborjú fogságba vitetnek (6. vers). Az asszír hadjáratban Izrael utolsó királya meghal, Béthel városát lerombolják, és helye semmire sem lesz jó. A nép éhezett az ostrom három éve alatt, és a hirtelen halált kívánták, hogy a hegyek rájuk omoljanak (7-8. vers).

Amikor a Benjámin törzshöz tartozó Gibea városa bűnt követett el, a többi izraeli törzs megbüntette Gibeát. Most Izrael tíz törzse részesül büntetésben bűnei miatt, az asszír és más népek inváziója által (9-10. vers). 

Izraelt Isten szerette és az ígéret földjére helyezte, mint ahogy egy fiatal borjút a jó legelőre helyeznek. Bűnei miatt azonban Izrael bajokat és idegen népek invázióját kellett, hogy elszenvedje. Asszír katonák Izrael nyakára lépnek, és az asszír harci kocsik átszáguldanak testükön (11. vers). Ha Izrael visszatérne Istenhez, jót cselekedne, meglátnák Isten hűséges szeretetét. Ez volt az utolsó esély, hogy keressék Istent. Ha megváltoztatnák gondolkodásukat és bűnbánattal visszatérnének Istenhez, Isten olyan bőséges szabadulást adna nekik, mint a várt eső (12. vers).  

Izrael Isten helyett a sok harcosban bízott. De Izrael legyőzetett ugyanúgy, ahogy Beth-Arbel elpusztult (13-15. vers). Válaszolunk-e Isten kegyelemteljes meghívására, vagy önmagunkban bízunk?

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 28 - KEDD - Hóseás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 869. nap

Akik elsőként forraltak rosszat a zsidók ellen, most azt színlelték, hogy barátságot szeretnének velük kötni. A bálványimádókkal családi kapcsolatba bonyolódó Tóbiással áruló levelezést folytató és neki szolgálatot fogadó júdabeli előkelők, tehetséges és körültekintő embernek tüntették fel őt, akivel nagyon előnyös volna a zsidóknak szövetségre lépni. Közben pedig elárulták neki Nehémiás terveit és tetteit. Így Isten népe munkáját az ellenség támadásainak tették ki; alkalmat adtak Nehémiás szavai félremagyarázására és munkája akadályozására.

Amikor a szegények és elnyomottak Nehémiáshoz fordultak sérelmeik orvoslásáért, Nehémiás bátran pártjukra kelt, és rábírta a jogsértőket, hogy szabadítsák meg e nyomorgókat a szégyentől. Hatalmát azonban, amelyet elnyomott honfitársaiért gyakorolt, nem vette igénybe saját érdekében. Egyesek hálátlansággal és árulással válaszoltak fáradozásaira, de nem használta fel hatalmát az árulók megbüntetésére. Higgadtan és önzetlenül szolgált tovább a nép érdekében. Soha nem hagyott alább erőfeszítése, és nem csökkent érdeklődése.

Sátán mindig támadja azokat, akik Isten művét és ügyét igyekeznek előrevinni. Jóllehet sokszor kudarcot vall, de mindig új erővel támad, még ki nem próbált eszközöket használva. Leginkább azonban titokban végzett munkájától kell félni, amelyet a magukat Isten műve barátainak vallókkal hajtat végre. A nyílt támadás - ha heves és kegyetlen is - sokkal kevésbé veszélyes Isten ügye számára, mint azok titkos ellenségeskedése, akik csak mondják, hogy szolgálnak Istennek, de szívük mélyén Sátán szolgái. Ezek az emberek minden előnyt azok kezére tudnak játszani, akik tudásukat Isten műve akadályozására és szolgái támadására használják.

A sötétség fejedelmének minden cselfogásával megkísérlik rábírni Isten szolgáit, hogy szövetségre lépjenek Sátán eszközeivel. El akarják vonni őket feladatuktól, de nehémiási következetességgel válaszoljanak: "Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni." Isten munkásai nyugodtan dolgozzanak tovább, buzgóságukkal cáfolva meg a hazugságokat, amiket a rosszindulat talál ki bántásukra. Jeruzsálem falainak építőihez hasonlóan ők se engedjék magukat fenyegetésekkel, gúnyolódással és hazugsággal eltéríteni munkájuktól. Egyetlen pillanatra se csökkenjen éberségük és óvatosságuk, mert az ellenség állandóan nyomukban jár. Szüntelen imádkozzanak Istenhez, az ellenség ellen pedig állítsanak "őrséget... éjjel-nappal" (Neh 4:3).

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+9&version=NT-HU

A kánaánita vallás termékenységi kultusz volt; a természet isteneit imádták, akik feltételezésük szerint jólétükről gondoskodtak, és jó termést biztosítottak. Az izraeliták eltávolodtak az igaz Istentől, és követték a kánaánita vallást; jó termést vártak attól, hogy a templomi prostitúciót bevezették istentiszteleteikbe (1. vers). Mivel Isten úgy döntött, hogy Kánaán földjét az Úr földjévé teszi (3. vers), a hitetlen embereket el kellett távolítani, mert Jeruzsálem és Izrael a szentek városa és országa kellett, hogy legyen. Így Istennek meg kellett engednie, hogy az izraelitákat fogságba vigyék Asszíriába, ahol a korábbi, egyiptomi rabsághoz hasonló körülmények között kellett élniük; tisztátalan állatokat kellett fogyasztaniuk és úgy kellett élniük, mint a többi népnek (3. vers). Az asszír fogságban nem engedik meg nekik, hogy az igaz Istent imádják (4. vers), és nem tarthatják meg az Úr ünnepeit (5. vers). Az otthon maradt házaik üresen maradnak, és felveri azokat a gaz (6. vers).  

És még ekkor sem ismerték el Istent Teremtőjüknek és Megtartójuknak, azt viszont elismerték, hogy az ítélet és a megtorlás ideje elérkezett. Azonban még mindig a hamis próféták megtévesztő tanításait szerették (7. vers).

Hóseás Izrael őrállója volt, ezért gyűlölték őt az aranyborjú imádat papjai, és csapdát állítottak neki mindenhova (8. vers). Ahogy Gibea gonosz lakói megbecstelenítették a lévita ágyasát (Bír 19.), ugyanilyen gyalázatos és romlott volt az egész Észak-Izrael.

Izrael lelki állapota a pusztai vándorlás idején olyan volt, mint a szőlő első gyümölcse és a korai fügék. A 40 éves pusztai vándorlás vége felé azonban elkezdték imádni Baál-Peort (10. vers). Izrael dicsősége madárként szállt el (11. vers). Istennek meg kellett tanítania Izraelt arra, hogy Ő az igazi Megtartó és nem a Baál, ezért korlátozta a szüléseket és a szaporulatot. Csak így érthetik meg, hogy nincs áldás akkor, amikor a Megtartójuk és Védelmezőjük távol van tőlük (11-12. vers).  

Hóseás próféta tudta, hogy Samária pusztulása és az északi királyság fogsága elkerülhetetlen. Izrael népének Asszíriába való elhurcolása idején csecsemőiket az asszírok megölik (13. vers), ezért Hóseás azt kérte Istentől, hogy ne adjon gyermeket az édesanyáknak az invázió és a deportálás előtt.

Urunk segíts, hogy tanuljunk Izrael történetéből, és elismerjük, hogy Te vagy a Megváltónk és Fenntartónk minden időben!

  
Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 27 - HÉTFŐ - Hóseás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 55-56. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 868. nap

Nehémiás, ha követi ezt az álnok tanácsot, feláldozza Istenbe vetett hitét, a nép pedig gyáva és alávaló embert lát benne. A vállalt fontos munka és Isten hatalma iránt tanúsított bizalma miatt a legnagyobb következetlenség lenne részéről, ha elrejtőzne, mintha félne. A vészhír elterjedne a nép között, és mindenki igyekezne biztonságba jutni, a város pedig védtelenül maradna az ellenség szabad prédájául. Ezzel az oktalan lépéssel Nehémiás feláldozná mindazt, amit addig elért.

Nehémiás hamar átlátta tanácsadója valódi jellemét és célját. "Felismertem, hogy nem Isten küldte, hanem azért mondta rólam ezt a próféciát, mert fölbérelte Tóbijjá és Szanballat. Azért bérelték föl, hogy félelmemben így cselekedjem, és vétkezzem, azután rossz híremet költsék és gyalázzanak."

Semája becstelen tanácsával pár jó nevű ember is egyetértett, akik - mialatt Nehémiás barátainak mondták magukat - lopva ellenségeivel szövetkeztek. De hiába állították fel csapdájukat. Ez volt Nehémiás bátor válasza: "A magamfajta embernek illik-e menekülni? Az olyan ember, mint én, nem mehet be a templomba, hogy életben maradjon! Nem megyek!"

Az ellenség nyílt és titkos cselvetései ellenére az építkezés szünet nélkül haladt, és Nehémiás Jeruzsálembe érkezése után nem egészen két hónappal a várost körülvették erődítései, az építők járhattak a falakon és lenézhettek kudarcot vallott, elképedt ellenségeikre. "Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben - írta Nehémiás -, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát."

Az Úr vezetésének e bizonyítéka sem volt elég a zsidók közötti elégedetlenség, lázadás és árulás megfékezésére. "Azokban a napokban a júdai előkelők is sokat leveleztek Tóbijjával; Tóbijjá meg velük. Júdában ugyanis sokan eskü révén álltak kapcsolatban vele. Ő Sekanjának, Árah fiának volt a veje; a fia, Jehóhánán pedig Mesullámnak, Berekja fiának a leányát vette el." Itt látható a pogányokkal kötött házasságok végzetes következményei. Júdából egy család kapcsolatba került Isten ellenségeivel, és ez tőrnek bizonyult. Rajtuk kívül még sokan cselekedtek ugyanígy. Ők állandóan bajforrást jelentettek, akárcsak az a vegyes tömeg, amely a zsidókkal együtt kivonult Egyiptomból. Nem vitték egész szívüket a szolgálatba, és amikor Isten munkája áldozatot követelt, hamar megszegték az együttműködést és támogatást ígérő ünnepélyes fogadalmukat.

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+8&version=NT-HU

Hóseás 8:1-3 leírja Észak-Izrael bűnét és az idegen népek betörését az országba. Ez azért fog megtörténni, mert Izrael megszegte az Istennel kötött szövetséget, és ellene szegült utasításainak (1. vers). Izrael népe ezt mondta: „Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!” (2. vers), de Isten olyanoknak látta őket, mint akik megvetik a jót. Ezért Isten nem fogja megvédeni őket az ellenség inváziójától (3. vers).

A déli országrészben – Júdában – volt néhány jó király is, de az északi királyságban nem volt egyetlen nemes lelkű király sem, aki Istennel járt volna. Ehelyett minden király támogatta az aranyborjú imádatot Béthelben és Dánban (4. vers). Később a fővárosban, Samáriában is felállítottak egy ilyen bálványt (5. vers). A Tízparancsolat bálványimádást tiltó két kőtábláját Isten írta, a samáriai aranyborjút pedig az Isten ellen lázadó kézművesek készítették (6. vers).  

A hitetlenség szelét vetik és a pusztulás viharát fogják learatni. Az Istenbe vetett hit nélküli munka eredménye a termés elmaradása, és ami terem azt is felemésztik az idegen népek (7. vers).

Az engedetlen Izrael olyanná lett, mint egy edény, amelyben nem tárolnak semmi hasznos dolgot (8. vers). Isten segítsége nélkül olyanok, mint a sivatagban kóborló vadszamarak; Asszíriánál próbálták megtalálni biztonságukat (9. vers). Még ha náluknál erősebb nemzetekkel akarnak is szövetségre lépni, Izrael biztonsága nem tart sokáig. Izrael szenvedni fog Asszíria súlyos karja alatt, és az éves adóktól, amiket fizetniük kell (10. vers). 

Izrael sok oltárt épített Istennek különböző helyeken, de ez bűn volt Isten szemében, mert csak egyetlen oltár volt engedélyezett, és az Jeruzsálemben volt (11. vers). Isten sok írott útmutatásról gondoskodott, de tanításai idegenek voltak számukra (12. vers). Szerettek áldozni, de csak azért, mert szerettek lakmározni az áldozat húsából. Isten inkább azt akarta, hogy bánják meg bűneiket, és engedelmeskedjenek tanításainak, mint hogy áldozatok sokaságát mutassák be (13. vers). Izrael királyai elfelejtették Teremtőjüket, és maguknak építettek palotákat és templomokat. Júda elfeledkezett Isten oltalmáról, és szaporította megerősített városait (14. vers).  

Miért nem ismerte el Izrael és Júda Istent Teremtőjének és Fenntartójának? Vajon mi mindig úgy gondolunk Istenre, mint Teremtőre, Szabadítóra és Megváltóra? Tetteink összhangban vannak-e hitvallásunkkal? 

       
Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 26 - VASÁRNAP - Hóseás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 55-56. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 867. nap

55. A pogányok cselvetései

Szanballat és szövetségesei nem mertek nyílt háborút indítani a zsidók ellen, de fokozódó rosszindulattal továbbra is igyekeztek lopva elcsüggeszteni, megzavarni és megkárosítani őket. Nem sok hiányzott már a Jeruzsálem körüli falakból. Ha a falakat befejezik és a kapukat megcsinálják, Izráelnek ezek az ellenségei nem remélhetik többé, hogy erőszakkal behatolhatnak a városba. Ezért még jobban buzgólkodtak azon, hogy a munkát késedelem nélkül megállítsák. Végül olyan tervet gondoltak ki, amivel remélték, hogy Nehémiást el tudják helyéről mozdítani. Ha pedig már hatalmukban van, megölik vagy börtönbe vetik.

Azt színlelve, hogy szeretnének megegyezésre jutni a szembenállókkal, tanácskozást próbáltak szervezni Nehémiással; ezért találkozóra hívták egy Ónó-völgyi faluba. Mivel azonban a Szentlélek rávilágított valódi céljukra, Nehémiás nem fogadta el meghívásukat. "Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: - írja Nehémiás. Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék." A kísértők azonban szívósak voltak. Négyszer küldtek hasonló tartalmú üzenetet, de minden egyes alkalommal ugyanezt a választ kapták.

Látva, hogy mesterkedésük nem jár sikerrel, vakmerőbb haditervhez folyamodtak. Szanballat követet küldött Nehémiáshoz nyitott levéllel, amelyben ez állt: "A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdeában! Meg a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással."

Az említett hír elterjedése esetén lett volna ok nyugtalanságra, mert az gyorsan eljut a királyhoz, akit a legkisebb gyanú is szigorú intézkedésekre sarkall. Nehémiás azonban meg volt győződve arról, hogy egy szó sem igaz abból, ami a levélben áll. Csak azért írták, hogy megfélemlítsék és tőrbe csalják. Következtetését alátámasztotta az a tény, hogy a levelet nyitva küldték, kétségtelenül azért, hogy az emberek elolvashassák, és tartalmát ismerve, megijedjenek.

Nehémiás azonnal visszaüzent: "Nem történt semmi olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki." Nehémiás előtt nem voltak ismeretlenek Sátán cselfogásai. Tudta, hogy azért történnek ezek a próbálkozások, hogy az építők munkaképességét csökkentsék és törekvésüket meghiúsítsák.

Sátán újra meg újra vereséget szenvedett, és most nagyobb gyűlölettel és ravaszsággal, még körmönfontabb és veszedelmesebb csapdát állított Isten szolgájának. Szanballat és társai felfogadtak embereket, hogy Nehémiás barátainak mondva magukat, gonosz tanácsot adjanak neki, mintha tanácsuk az Úrtól származna. E gonoszságban Semája járt elől, akiről Nehémiásnak előzőleg jó véleménye volt. Semája bezárkózott egy helyiségbe a szentély közelében, mintha attól félne, hogy élete veszélyben van. A templomot akkor már falak és kapuk védték, de a város kapui még nem készültek el. Semája - színlelve, hogy gondosan ügyel Nehémiás biztonságára - azt tanácsolta, keressen menedéket a templomban. "Találkozzunk az Isten házában, a templom belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak."

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+7&version=NT-HU

Az a tény, hogy Isten meggyógyította Izrael nemzetét, arra indította őket, hogy még több bűnt kövessenek el. "Amikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim (titkos) vétke." Samáriában lopások történtek és rabló csapatok fosztogattak a városban (1. vers). Ez az időszak egybeesik Jónás próféta tevékenységének idejével. Amikor Isten azt tervezte, hogy bűnei miatt megbünteti Izraelt, Jónásnak nem tetszett Isten terve, hogy a bűnbánó Asszíriát használja fel a megtéretlen Izrael megbüntetésére (Jón 4:1-3). Amikor Isten meggyógyította Izrael nemzetét azáltal, hogy megszabadította őket mindenféle bajtól, félreértették, és úgy értelmezték, mintha Isten jóváhagyta volna gonoszságukat (2. vers).    

Hóseás 7:3-7 leírja gonoszságukat. Izrael népe megörvendeztette királyát (II. Jeroboámot) és hivatalnokait gonosz tetteivel. Mindannyian bálványimádók voltak. Miután Isten meggyógyította Izraelt, a gonoszok még romlottabbak lettek, és úgy betöltötte őket a gonoszság, ahogy a kenyértészta megduzzad, miután összekeverik a megerjedt élesztővel (4. vers). 

Volt egy ünnep, amelyet I. Jeroboám iktatott be, és miután elkészítette az aranyborjút, ezt az ünnepet a 8. hónap 15-én ünnepelték (1 Kir 12:28-32). Az áldozatokról azt feltételezték, hogy az Úrnak "békeáldozatai" (2 Móz 32:6), pontosan úgy, ahogy Áron is ünnepet szentelt az Úrnak azzal, hogy arany borjút imádtak. Ahogyan ő és a nép tettek hajdanán, ugyanúgy cselekedett Észak-Izrael népe is: ettek, ittak és vigadtak (2 Mózes 32:5-7; Hóseás 7:5).

A király kezet fog a gonosztevőkkel, és együtt betegszenek meg a bornak a hevétől, és együtt égnek, mint a kemence (5-6. vers). A gonosztevők tönkreteszik a királyokat és a bírákat, ahogy a kályha is megemészti a benne levő tüzelőt, de ennek ellenére egyetlen király vagy bíró sem folyamodott Istenhez segítségért (7. vers). Észak-Izrael elveszítette nemzeti létét és idegen népek emésztették fel az országot. De ekkor sem térnek vissza Istenükhöz (8-10. vers).

Izrael, mint egy ostoba galamb Egyiptomhoz és Asszíriához folyamodik segítségért (7:11). Isten azonban megakadályozza őket abban, hogy idegen nemzetektől kérjenek segítséget (12. vers). Isten meg akarta szabadítani őket, de ők elmenekültek előle, így el kellett veszniük (13. vers).

Ágyukban siránkoztak a búza és a must hiánya miatt, de akkor sem tértek meg. Isten meg akarta erősíteni Izraelt, de ők olyanokká lettek, mint a meglazult íj. Mit tehetett volna még Isten érettük?

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november 26-december 2.).

Isten ellenségei mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat. Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a „barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.

Miután a falat felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel osztották meg.

Miután a nép a törvény szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!

Néha azon tűnődöm, hogy nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja, hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve ajkukon!

A „szabadtéri istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak dicsősége töltötte be a lelküket!”

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 25 - SZOMBAT - Hóseás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 866. nap

Ez a feljegyzés fontos tanulságot rejt magában. "Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme..." (1Tim 6:10). Korunkban a nyereségvágy, lelket foglyul ejtő szenvedély. Emberek sokszor csalással jutnak vagyonhoz. Tömegek küszködnek a szegénységgel; kénytelenek kis bérért nehéz munkát végezni, és még az alapvető életszükségletüket sem képesek megszerezni. A reménytelen gürcölés és nélkülözés súlyosbítja terhüket. Gondterheltek, nyomorognak, és nem tudják, hova forduljanak segítségért. Mindez azért van, mert a gazdagok szertelenül akarnak költekezni és vagyont felhalmozni.

A pénz és a hivalkodás szeretete tolvajok és rablók barlangjává teszi a világot. A Szentírás megrajzolja Krisztus második eljövetele előtt közvetlen uralkodó kapzsiságot és zsarnokságot. "Tehát, ti gazdagok - írja Jakab -, ...kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen nektek" (Jak 5:1, 3-5).

Még olyanok is követik a jómódú zsidók példáját, akik vallják, hogy félik az Urat. Megtehetik, hogy többet követeljenek a jogosnál és így elnyomókká lesznek. Krisztus vallása megvetés tárgya, mert a Krisztus nevét viselők életében fösvénység és hűtlenség látható, mert az egyház nem törli nyilvántartásából azok nevét, akik jogtalanul jutottak javaikhoz. Sok ember hitét megrontja a tékozlás, a csalás, a kapzsiság, és tönkreteszi lelkiségét. Az egyház nagymértékben felelős tagjai bűneiért. Bűnre bátorít, ha nem emeli fel szavát ellene.

A világ szokásai nem mértékadóak a hivő számára. Nem követheti durvaságát, csalását, zsarolását. A felebarát ellen elkövetett minden igazságtalan tett az aranyszabály megsértése. Minden igazságtalanságot, amit Isten gyermekei ellen elkövetünk, szentei személyében Krisztus ellen követjük el. Ha bármilyen vonatkozásban ki akarjuk használni mások tudatlanságát, gyengeségét vagy szerencsétlenségét, ezt a kísérletet csalásként jegyzik fel a mennyei könyvekben. Aki igazán féli Istent, az inkább éjjel-nappal keményen dolgozik és a nyomorúság kenyerét eszi, mintsem hódoljon a nyerészkedés szenvedélyének, amely nyomorgatja az özvegyet és árvát, és megfosztja az idegent jogaitól.

A becsületességtől való legkisebb eltérés ledönti a korlátokat, és még nagyobb jogtalanságok elkövetésére készteti az ember szívét. Amilyen mértékben jut az ember előnyhöz másnak a rovására, ugyanolyan mértékben csökken lelki érzékenysége Isten Lelke befolyása iránt. Az ilyen áron szerzett nyereség félelmes veszteséget jelent.

Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor Isten Fia, aki megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett hogy szegénysége által meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel mutatjuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért. "Ezért tehát, míg időnk van - köti lelkünkre Pál apostol -, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben" (Gal 6:10). Szavai összhangban vannak azzal, amit a Megváltó mondott: "Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük..." "Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták" (Mk 14:7; Mt 7:12).

Mai Bibliai szakasz: Hóseás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s+6&version=NT-HU

Hóseás könyve 6. fejezetének első három verse az 5. fejezet 15. versének folytatása. Isten azt szeretné látni, hogy Izráel megbánja bűneit, és visszatér hozzá. A nemzet gyógyulását csak Isten büntetése utáni időre várták (6:1). Még ha ma olyanok is sokan, mint a holtak, a következő napra Isten megeleveníti őket, és harmadnapra erőt ad nekik, hogy színe előtt éljenek és szolgáljanak (6:2). Ha bensőséges kapcsolatban lennének Istennel és imádkoznának Hozzá, megjelenne nekik, és bőséges esővel és gazdag aratással áldaná meg őket (6:3).

Efraim Izrael északi területét képviseli (6:4a). Isten így szól mind Izráelhez északon, mind pedig Júdához délen: „Mit tegyek veled?” Hiszen olyan múlékony hűségük, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd: szertefoszlik, elillan (6:4b). Ez az, amiért Isten büntető ítéletet kijelentő üzeneteket küldött prófétái által (6:5-7). Az ítélet mindig azt követően érkezett, hogy a nép szeretete Isten iránt megszűnt, ami úgy tűnt el, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd. Rendszeresen hozták áldozataikat Istennek, a bakok és a kosok vérét, de Isten hűséges szeretetükre vágyott inkább (6:6). Ők azonban Isten elvárásának ellenében cselekedtek. Ahogyan Ádám vétkezett, és bűnt követett el Istennel szemben az Édenben, Izrael is megtörte és lábbal tiporta Isten szövetségét (6:7).

Gileád volt a Jordánon túli terület legfontosabb régiója. Sokszor a teljes Jordánon túli területet a „Gileád” név fémjelezte. Ahogyan Szamária a Jordántól keletre bűnt követett el, Gileád is gonoszul cselekedett a Jordántól nyugatra. Isten rámutatott a papok bűneire Gileádban (6:9). Az lett volna a papság feladata, hogy a vallás tanítói legyenek, és azt várta tőlük Isten, hogy a legmagasabb erkölcsi mérce szerint éljenek. Azonban a papok úgy cselekedtek, mint valami rablók csapata, akik áldozatukra várnak a sikemi úton, hogy megöljék. Ezt tették a rablók (6:9).

Isten rettenetes dolgokat látott Izraelben, az Északi Királyság életében (6:10). Bálványokat imádtak, ami „paráznaság” volt Isten szemében. „Tisztátalanná” tették magukat bálványtiszteletükkel és feslettségükkel, és megtörték kapcsolatukat Istennel.

Bárcsak mi pozitívan válaszolnák Isten irántunk való változhatatlan szeretetére, és valódi, örömteli személyes kapcsolatban élnénk Vele!

Yoshitaka Kobayashi

121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november 19-25.).

Mások vezetésére alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága, valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint, Nehémiás fenntartotta az integritását.

A mi szemszögünkből könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.

 A te vezetői szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai lehetnek.

Heather Crews

lelkész, Potomac Egyházterület, USA

Fordította: Gősi Csaba