Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 856. nap
Jahve törvényét nem lehet sem gyengíteni, sem erősíteni.
Amilyen volt, olyan most is. Mindig szent, igaz és jó volt - önmagában
tökéletes, és az is marad. Nem lehet hatálytalanítani sem megváltoztatni.
"Tisztelet" vagy "nem tisztelet" csupán emberi szavak.
Az emberi törvények és Jahve parancsai között lesz majd az
igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó nagy összecsapása. A most induló
harc nem az elsőbbségért versengő egyházak csatája, hanem az a Biblia és a
mesék, hagyományok közötti ütközet. Lázasan működnek azok az erők, amelyek
összefognak az igazság ellen. Isten szent szavát, amely olyan sok szenvedés és
vérontás árán jutott el korunkig, nem sokra értékelik. Csak kevesen fogadják el
igazán az élet szabályaként. Ijesztő mértékben érvényesül a hitetlenség; de
nemcsak a világban, hanem az egyházban is. Sokan jutottak odáig, hogy
megtagadnak olyan tantételeket, amelyek a kereszténység oszlopait képezik. A
teremtésnek az ihletett írók által ismertetett fontos eseményeit - az ember
bukását, a megváltást, a törvény örökérvényűségét - a magát kereszténynek valló
világ nagy része lényegében elveti. A tudásukkal büszkélkedők ezrei a gyengeség
jelének tartják a Bibliába vetett feltétlen bizalmat; tanultságuk
bizonyítékának pedig a Szentírással szembeni gáncsoskodást, legfontosabb
igazságainak félremagyarázását és elködösítését.
A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára
meglepetésszerűen szakad a világra. Isten Igéjének szorgalmas tanulmányozásával
készülhetnek fel erre, s azzal, hogy igyekeznek életüket előírásaival
összhangba hozni. Az örökkévalóság végtelenül súlyos kérdései elméleti
vallásosságnál többet követelnek tőlük; többet a szavak és formaságok vallásánál,
amelyből kimaradt az igazság. Isten megújhodást és reformációt kíván. A Biblia
szavának, és csakis a Bibliának kell megszólalnia a szószéken. De a Bibliát
megfosztották hatalmától, és ezért a lelkiség mércéje alább szállt. Ma sok
prédikációból hiányzik a lelkiismeretet felébresztő és lelket megelevenítő
mennyei hang. A hallgatók nem tudják elmondani: "Nem hevült-e a szívünk,
amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk
24:32). Sokan kiáltanak az élő Istenhez jelenlétére vágyakozva. Szóljon hát
Isten Szava az emberek szívéhez! Az eddig csupán hagyományt, emberi elméleteket
és irányelveket hallók hadd hallják meg annak hangját, aki megújíthatja
lelküket az örök életre.
A pátriárkáktól és prófétáktól nagy fény sugárzik. A
Sionról, Isten városáról dicsőséges dolgokat mondtak. Az Úr azt akarja, hogy
követői által ma is így sugározzék a fény. Ha az Ótestamentom szentjei
nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok,
akiknek a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még
hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről? A próféciák fénye ösvényünkre
hull. Az előkép találkozott a valósággal Isten Fiának halálában. Krisztus
feltámadt a halálból, és a megnyílt sír felett hirdette: "Én vagyok a
feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Elküldte Lelkét a világra, hogy mindent
emlékezetünkbe idézzen. Hatalmának csodája által megőrizte az írott Igét a
korszakokon át.
A reformátorok - akiknek tiltakozása (protestálása) nyomán
neveznek minket protestánsoknak - úgy érezték, Isten bízta meg őket, hogy az
evangélium fényét hintsék a világra. Miközben erre igyekeztek, készek voltak
feláldozni vagyonukat, szabadságukat, sőt az életüket is. Hirdették az
evangéliumot közelben és távolban, szembenézve az üldözéssel és halállal.
Vitték Isten szavát az emberekhez, és minden társadalmi osztály: a nagyok és
kicsinyek, a gazdagok és szegények, a tanultak és tudatlanok buzgón
tanulmányozták. Vajon mi, a nagy küzdelem utolsó összecsapásában, a régi
reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?
"Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent
böjtöt, hirdessétek ki, hogy ünnep lesz. Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok
szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még
a csecsemőket is!... A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az
Úr szolgái! Így szóljanak: Szánd meg Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák
örökségedet!" "Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és
gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg
Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete
nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Ki tudja, hátha most is megbánja,
és áldást hagy maga után?" (Jóel 2:15-17, 12-14).
Mai Bibliai szakasz: Dániel
8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ahogy az 5. fejezetben
láttuk, Nabonidus király fiára Belsazárra bízta Babilon kormányzását és ő
elvonult Témába, hogy ott Sin holdistent imádja. Ottlétekor megtisztította és
felújította ennek az istennek a templomát. Ez után egy álmot látott, amelyben
ígéretet kapott arra, hogy az egész világ feletti uralmat megkapja.
Ebben az időben Dániel
egy látomást kapott, amely megjövendölte Círus uralmát, amelyet először Ézsaiás
jelentett ki (lásd: Ésa 45:1). Ez Belsazár uralkodásának a harmadik évében
történt (1-2. vers). Dániel látomásában egy kost és egy kecskét látott. Jézus
arra utasította Gábriel angyalt, hogy magyarázza meg Dánielnek a látomást. A
kosnak két szarva volt, egy kicsi és egy nagy (3. vers). A kisebb Círus
hadvezérét, Gobryast jelképezte, akit a méd Dárius néven ismerünk. Majdnem két
évig uralkodott, amikor Círus – akit a nagy szarv jelképez –, átvette az
uralmat. Rájuk ez a fejezet úgy utal, mint Médiának és Perzsiának királyaira
(20. vers).
A birodalom növekedett,
de hirtelen megjelent Nagy Sándor, akit a kecske jelképez (4. vers), és aki
legyőzte a kost (6-7. vers) és naggyá lett (8. vers). Ezek után „négy tekintélyes szarv növe az égnek négy
szele felé” (8 vers), amelyek négy politikai hatalmat jelképeznek, Nagy
Sándor négy hadvezérének az uralkodása alatt, akik halála után uralomra
jutottak. A szarvak megnövekedtek a világ négy égtája felé. A történelemben az
ő idejüket követve egy kicsiny szarv növekedett, amely naggyá nőtt és különböző
irányokban terjeszkedett (9, 23. vers). A kicsiny szarv nem a kecske szarvai
közül való volt, és nem is az egyikből jött elő, úgy ahogy sok magyarázó
értelmezi, hanem a négy égtáj egyike felől érkezett. A magyarázók figyelmen
kívül hagyják a nemek különbségét ezekben a versekben és így Nagy Sándor egyik
hadvezéréhez és utódjához kapcsolják, különösképpen Antiochus Epiphaneshez.
Nagy Sándor
birodalmából származó négy szarv korszaka után egy „kemény arcú, ravaszságokhoz értő” római uralkodó, Justinianus
lépett színre (23. vers). Ez röviddel Kr. e. 538 előtt történt. Életrajz írója
Procopius szerint cselszövéseiről volt ismert, és hatalomra tett szert, de nem
a saját erejéből (24. vers). Feleségének és a pápáknak a segítségére volt
szüksége. Justinianus hatalma alá vonta a mediterrán térséget és Észak-Afrikát.
A fejezet azt is mondja róla, hogy „jó
szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek
népét” (24. vers). A keresztények üldözése ugrásszerűen megnövekedett Kr.
u. 538-ra. Justinianus megváltoztatta az ő képét viselő érméket, amelyeken
korábban lóháton ülő katona volt, olyanra, amelyen keresztet tart a kezében.
A Szent Római Birodalom
hivatalosan is kezdetét vette és az üldözések mindennapossá váltak. Az ámítások
felülkerekedtek és a pápai hatalom lett Krisztus képviselője és helyettesítője,
és sajnos a „fejedelmek fejedelme ellen
... támadt” (25. vers), aki az egyetlen közbenjáró Isten és ember között.
Ebben az értelemben felhatott a mennybe és „és
a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá”
(10. vers). Dánielt ezek a tettek Lucifer mennyei tevékenységére emlékeztették.
A kicsiny szarv, amely
a Szent Római Birodalom pápai intézményét jelképezi, elvette a mindennapi
áldozatot (a közbenjárói szerepet, amely egyedül csak Krisztust illeti meg) és
a mennyei templomban folytatott munkáját lerombolta (11. vers). Mivel az egyház
fellázadt Isten ellen – pontosan úgy, ahogyan Lucifer is a mennyben – a
mindennapi engesztelés emberi intézmény hatáskörébe került, amely földi
közbenjárói tevékenységet folytatott a krisztusi helyett; és sikeres volt,
meggazdagodott és megerősödött.
Álmában Dániel két
angyal párbeszédét is végighallgatta. Az egyik megkérdezte a másikat, hogy
mennyi ideig tart a látomás a mindennapi áldozatról, azaz, hogy a Szent Római
Birodalom hamis tevékenysége az engeszteléssel és Krisztus közbenjárói
feladatának kisajátításával kapcsolatosan mennyi ideig fog tartani. Mennyi
ideig fog a mennyei szentély és a szent nép tapostatni? (13. vers). A kérdés
arról szólt, hogy mennyi ideig fog tartani ez az időszak, és mikor lesz vége? A
válasz szerint hosszú ideig fog tartani, de ennek lejárta után a szentély meg
fog tisztulni (14. vers). A kérdés arra fokuszál, hogy mi fog történni ez alatt
az időtartam alatt. (A hetedik fejezet ezt az időtartamot 1260 évben határozza
meg, amely egyenlő az „ideig, időkig és az idők feléig” fogalommal). Tehát 1798
után, ez után a hosszú idő után kell elkezdődnie Krisztus közbenjárói
munkássága egy újabb szakaszának a mennyei szentélyben.
Dániel nagyon kimerült
volt a látomás után, és ha helyesen értette a magyarázatot, nem csoda, hogy
elcsigázott lett, mert a Messiás eljövetele nagyon messze esett az ő idejétől.
A mi helyzetünk viszont egészen más, mivel mi igen közel élünk a vég idejéhez.
Drága Istenünk!
A mennyei szentélyben végzett igazságszolgáltatásod annyira
hatásos. Gondolj mindnyájunkra egyenként, és tisztítsd meg a rólunk szóló
feljegyzéseket a mennyei seregek előtt! Ezért könyörgünk hozzád. Ámen.
Koot van Wyk
120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november
12-18.).
Milyen csodálatosak e
fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a
megújulás és reformáció alapelveit!
Ezsdrás reményt és
bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a
szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők
védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett
a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez
által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok
körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.
Ezsdrás elborzadva
fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő
törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság
területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás
tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.
Nehémiás számára Isten
a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe
tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el.
Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem
falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.
Isten ma is hívja népét
megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy
konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez
a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre,
amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését
eredményezi.
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése