Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 870. nap
A vég közeledtével az ördög nagy erővel támadja Isten
munkását. Sátán emberi eszközök útján gúnyolja és szidalmazza azokat, akik
"a falat építik". Késleltetné a munkát, ha az építők lejönnének, hogy
kivédjék ellenségeik támadásait. Igyekezzenek meghiúsítani ellenségeik
szándékait, de ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket munkájuktól! Az igazság
erősebb, mint a tévelygés, a jó győzni fog a rossz felett.
Ne fogadják barátságukba ellenségeiket, és ne tápláljanak
rokonszenvet irántuk, nehogy kimozdítsák őket a kötelesség helyéről! Aki
bármilyen meggondolatlan tettével gyalázatnak teszi ki Isten ügyét, vagy
csökkenti munkatársai munkaképességét, az nehezen eltávolítható foltot ejt
saját jellemén, és komolyan veszélyezteti későbbi hasznosságát.
"Akik elhanyagolják a tanítást, dicsérik a
bűnösöket" (Péld 28:4). Féljünk azoktól, akik bár nagy szentséget
színlelnek, egyesülnek a világgal és keresik az igazság ellenségével való
kapcsolatot. Tartsuk távol őket magunktól olyan határozottan, mint ahogy
Nehémiás tette. Tanácsuk mögött a minden jónak ellensége áll. Ez a megalkuvók
hangja, amelyet ma is olyan eltökélten kell elutasítanunk, mint ahogy akkor
tették. Isten népének rendületlenül ellene kell állnia minden olyan hatásnak,
amely megingathatja Isten irányító hatalmába vetett hitét.
Azért nem sikerült Nehémiást ellenségeinek hatalmukba
keríteniük, mert szilárd hűséggel szolgálta Isten ügyét, és szilárdan Őrá
támaszkodott. A tétlen, tunya ember könnyen enged a kísértésnek. A gonosz
kevésbé tudja megvetni lábát annak életében, akinek nemes céljai, mélyen
átérzett szándékai vannak. Aki kitartóan törekszik a cél felé, annak hite nem
gyengül, mert tudja, hogy odafent, idelent és mindenütt a Végtelen Szeretet
véghezviszi áldott szándékát. Isten hűséges szolgái eltökélten munkálkodva nem
vallhatnak kudarcot, mert töretlen bizalommal fordulnak a kegyelem trónjához.
Isten mennyei segítséget nyújt minden válságban, amellyel
emberi erővel nem lehet megbirkózni. Szentlelke által segít minden
nehézségünkben, erősíti reménységünket és bizalmunkat, megvilágosítja
értelmünket és megtisztítja szívünket. Alkalmat és utat kínál a szolgálatra. Ha
népe figyel a gondviselés bizonyítékaira és kész együttműködni Istennel,
nagyszerű eredményeket érhet el.
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Izrael
egy olyan szőlőtő, amely gyümölcsöt terem, de csak önmaga számára. Amint egyre
sikeresebb lett, a Baál oltárai is megszaporodtak, és a díszítések is
termékenységi oszlopain (1. vers). Bűneik megbánása nélkül szaporították oltáraikat,
és ékesítették oszlopaikat. Szívük megosztott volt, nem szentelték oda teljesen
Istennek. Bűnösök voltak Isten szemében, ezért ezeket az oltárokat és
oszlopokat le fogják rombolni az asszírok (2. vers).
Miután
II. Jeroboám Kr. e. 753-ban meghalt, egészen Izrael államának megszűnéséig (Kr.
e. 722), harminc év alatt hat király uralkodott egymás után. Az emberek ezt
mondták: „Nincsen királyunk, mert nem
féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!” (3. vers). Izrael
gonoszsága miatt Isten ítélete olyan hamar eljön, mint amilyen hamar a bürök
kisarjad a mező barázdáin (4. vers). Samária népe és a papok, akik büszkék
voltak a bétheli aranyborjúra, gyászolni fognak, mert nemsokára elhurcolják
őket Asszíriába (5. vers). Az aranyborjút is elviszik és az izraeliták
szégyenkezni fognak. Hajdanán, Áron napjaiban, amikor aranyborjút készítettek,
Áron ezt mondta: „Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom
földéről” (2Móz 32:4). Most pedig az izraeliták és az általuk készített
aranyborjú fogságba vitetnek (6. vers). Az asszír hadjáratban Izrael utolsó
királya meghal, Béthel városát lerombolják, és helye semmire sem lesz jó. A nép
éhezett az ostrom három éve alatt, és a hirtelen halált kívánták, hogy a hegyek
rájuk omoljanak (7-8. vers).
Amikor
a Benjámin törzshöz tartozó Gibea városa bűnt követett el, a többi izraeli
törzs megbüntette Gibeát. Most Izrael tíz törzse részesül büntetésben bűnei
miatt, az asszír és más népek inváziója által (9-10. vers).
Izraelt Isten szerette és az ígéret földjére helyezte, mint ahogy egy fiatal borjút a jó legelőre helyeznek. Bűnei miatt azonban Izrael bajokat és idegen népek invázióját kellett, hogy elszenvedje. Asszír katonák Izrael nyakára lépnek, és az asszír harci kocsik átszáguldanak testükön (11. vers). Ha Izrael visszatérne Istenhez, jót cselekedne, meglátnák Isten hűséges szeretetét. Ez volt az utolsó esély, hogy keressék Istent. Ha megváltoztatnák gondolkodásukat és bűnbánattal visszatérnének Istenhez, Isten olyan bőséges szabadulást adna nekik, mint a várt eső (12. vers).
Izrael
Isten helyett a sok harcosban bízott. De Izrael legyőzetett ugyanúgy, ahogy Beth-Arbel
elpusztult (13-15. vers). Válaszolunk-e Isten kegyelemteljes meghívására, vagy
önmagunkban bízunk?
Yoshitaka Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november
26-december 2.).
Isten ellenségei
mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve
kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat.
Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a
„barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a
fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása
megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.
Miután a falat
felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten
Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos
tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten
jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel
osztották meg.
Miután a nép a törvény
szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is
kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe
váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották
bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban
gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot
gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!
Néha azon tűnődöm, hogy
nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük
Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja,
hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve
ajkukon!
A „szabadtéri
istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem
fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a
tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak
dicsősége töltötte be a lelküket!”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése