Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 51-52. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 854. nap
Az esti áldozat idején Ezsdrás felkelt, ruháját és köpenyét
újra megszaggatva térdeire esett, és esdeklő imában öntötte ki lelkét a menny
előtt. Az Úr felé nyújtotta kezét, és így kiáltott: "Istenem! Szégyenkezem
és pirulok, amikor fölemelem arcomat hozzád, Istenem, mert bűneink elborították
fejünket, és vétkünk az égig növekedett.
Őseink idejétől fogva mind a mai napig nagy vétekben
vagyunk, és bűneink miatt jutottunk királyainkkal és papjainkkal együtt más
országok királyai kezébe, fegyverre, fogságba, prédára és arcunk szégyenére, ahogyan
ma is van. Még csak rövid ideje annak, hogy megkönyörült rajtunk Istenünk, az
Úr, mert megengedte, hogy maradjanak közülünk megmenekültek, és adott nekünk
egy talpalatnyi földet szent helyén, földerítette tekintetünket Istenünk, és
hagyta, hogy egy kissé feléledjünk szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk, de
Istenünk szolgaságunkban sem hagyott el bennünket. Kiterjesztette ránk a perzsa
királyok szeretetét, és megengedte, hogy feléledve fölemelhessük Istenünk
házát, hogy helyreállítsuk azt romjaiból, és védőfalat adott nekünk Júdában és
Jeruzsálemben.
És most mit mondjunk ezután, Istenünk? Hiszen elhagytuk
parancsoltaidat, amelyeket szolgáid, a próféták által adtál... Mindazok után,
amik utolértek bennünket gonosz tetteink és nagy bűneink miatt, te Istenünk,
bűneinkhez képest kíméletesen bántál velünk, sőt megengedted, hogy közülünk
néhányan megmeneküljenek. Vajon, ha újból megszegjük parancsolataidat, és
összeházasodunk ezekkel az utálatos népekkel, nem semmisíthetsz-e meg bennünket
haragodban úgy, hogy még menekült se maradjon?! Uram, Izráel Istene! Igaz vagy
te, hiszen megmaradhattunk mint menekültek, ahogyan ma is van. Mi vétkesek
vagyunk előtted, pedig így senki sem állhat színed elé!" (Ezsd 9:6-15)
Ezsdrásnak és társainak az Úr művébe alattomosan belopódzó
és annak legérzékenyebb pontját érintő bűnök miatti kesergése bűnbánatot
ébresztett. "...a nép igen keservesen sírt" (Ezsd 10:1). Megijedtek,
amikor megértették a bűn utálatos voltát és azt, hogy Isten mennyire irtózik
tőle. Meglátták, milyen szent a Sínai-hegynél elhangzott törvény. Bűneikre
gondolva, sokan reszkettek.
A jelenlevők közül Sekánia elismerte, hogy pontosan úgy
van, ahogy Ezsdrás mondta: "Hűtlenek lettünk Istenünkhöz, mert idegen
nőket vettünk feleségül az ország népei közül - vallotta meg. De ennek ellenére
is van reménysége Izráelnek." Sekánia azt javasolta, hogy mindazok, akik
vétkeztek, kötelezzék el magukat Istennek, hogy elhagyják bűnüket, és
részesüljenek ítéletben "a törvény szerint... Kelj föl! - mondta
Ezsdrásnak - mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és
cselekedj! Fölkele tehát Ezsdrás, és megeskette a papok, a léviták és egész
Izráel vezetőit, hogy e szerint a beszéd szerint járnak el" (Ezsd 10:2-5).
Csodálatos reformáció kezdete volt ez. Ezsdrás és társai
végtelen türelemmel és tapintattal, minden érintett személy jogait és érdekeit
körültekintően mérlegelve, igyekeztek Izráel bűnbánóit a helyes útra vezetni.
Ezsdrás mindenekelőtt a törvény tanítója volt. Miközben személyesen megvizsgált
minden egyes esetet, igyekezett a népet meggyőzni e törvény szentségéről és az
engedelmesség áldásairól.
Mai Bibliai szakasz: Dániel
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Círus tábornoka Gobryas
(akit a feliratok Ug-ba-ru vagy Gu-ba-ru néven is említenek) volt az, aki
megölte Besazár királyt Babilonban, azon a bizonyos éjszakán. Bevonult
Babilonba, amikor az Eufrátesz vízszintje a legalacsonyabb volt, és a város
kapui nem voltak bezárva. Ezután Círus kiterjedt hadjáratokat folytatott, és
nem is tért vissza, csak egy hónap múlva. Tábornokát ideiglenesen trónra
helyezte és a méd Dárius uralkodói nevet adta neki (1. vers).
Kiváló stratégaként
uralkodásának első évében Dárius kinevezett 120 kormányzót országa fölé. Dániel
arámul írt, de nem lehet nem észrevenni a perzsa szavakat, amelyeket használt,
mert Babilon egy kozmopolita város volt, és ez így volt akkor is, amikor a
médek és perzsák átvették az uralmat.
Isten segítségével
Dániel kiváló államférfi lett, „mivelhogy
rendkívüli lélek volt benne” (3. vers). A király után legmagasabb rangú
három tiszttartó egyike lett. Sikerei miatt a másik kettő megpróbált ürügyet
találni benne, hogy bevádolhassák (4. vers). Azonban nem találhattak, mert nem
volt korrupt, hanyag, hanem végtelenül megbízható. Törvényesen semmit sem
tehettek ellene, ezért a vallás területén próbálkoztak (5. vers). Meggyőzték a
királyt, hogy adjon ki egy rendeletet és pecsételje le, hogy ne lehessen
visszavonni, hogy aki valamely istenhez vagy emberhez imádkozik 30 napig
Dáriuson kívül, az oroszlánok vermébe vettessék (7. vers). Ez volt az 1/12-ed
része a 360 napos naptáruknak, amely azt írta elő, hogy a király mit tegyen, és
mit ne tegyen az év bizonyos napjain, hogy elkerülhesse az istenek
haragját.
Amikor Dániel tudomást
szerzett a rendeletről, kinyitotta az ablakát és naponta háromszor imádkozott
Istenhez, pontosan úgy, ahogyan korábban is tette. Úgy döntött, hogy nem fog
változtatni (10. vers). A két tisztviselőtársa tanúja lehetett „illegális”
vallásos cselekményének (11. vers). Ők tudták, hogy a médek és perzsák
törvényét nem lehet visszavonni (12. vers). Ezért Dániel ellen fordultak, mint
aki napjában háromszor imádkozik, ami törvényellenes (13. vers). Mi tudjuk,
hogy a szüntelen imádság és áhítat a sikeres lelki élet titka.
Nagyon elszomorodott,
amikor megtudta, hogy mi történt, mert Dániel a legjobb barátja volt, és akkor
83-84 éves lehetett (14. vers). Napestig próbálkozott, hogy megmentse, de nem
tudta. Ekkor a főemberei emlékeztették a királyt arra, hogy a törvényt nem
lehet visszavonni (15. vers). Ezért arra kényszerült, hogy kiadja a parancsot,
hogy Dánielt dobják az oroszlánok vermébe. Miközben ezt tették Dárius ezt
kiáltotta Dánielnek: „A te Istened,
akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged!” (16. vers). Aztán
egy követ tettek a verem nyílására, és lepecsételték a király és főemberei
pecsétjével (17. vers). Ily módon a főemberek ellenőrizhették a királyt, és a
király is ellenőrizhette őket.
Azon az éjszakán nem
jött álom a király szemére, nem evett és nem szórakozott (18. vers). Dárius látta,
amint a nap felkel, és az első sugaraira a veremhez sietett, hogy lássa, mi
történt (19. vers). Hangjában fájdalommal kiáltott Dánielnek, hogy megtudja
vajon Isten szolgája életben van-e még: „a
te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az
oroszlánoktól?” (20. vers).
Dárius legnagyobb
örömére (23. vers) Dániel Istent dicsőítette, aki az életét megmentette. Az
Istenben való bizalma megvédte őt a oroszlánok mindenféle ártásától (23. vers).
A szerepek kicserélődtek, mert a vádolókat, feleségeiket és gyermekeiket dobták
be a verembe, akiket összezúztak és megettek az oroszlánok (24. vers).
A mi napjainkra szóló
alkalmazásként el tudjuk mondani, hogy az egyházi vezetők a helyi gyülekezet
szintjétől fölfele gyakran belekerülnek a kritizálás vermébe, de amikor
Istenben bíznak, nem szenvednek hosszantartó érzelmi sérüléseket. És ahol
törzsi rendszerek működnek kiterjedt családokkal és a törzs vezetője a király
ellen van, akkor az egész törzs gyanús lesz. Még akkor is, ha a tulajdonképpeni
elkövetőt elfogják és kiiktatják, az egész törzs gyanú alatt marad, mivel ők
egy pókhálóhoz hasonló hálózat részei.
Miután Dánielt kihozták
az oroszlánok verméből, Dárius egy rendeletet írt, hogy mindenki félje és
tisztelje Dániel Istenét „mert ő az élő
Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind
végig megtart” (25-26. vers). Ezt a rendeletet elhelyezték az archívumba, a
sorra következő méd és perzsa uralkodók számára. Dárius bizonyságot tett arról,
hogy Isten az, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat tesz mennyen és
földön (27. vers).
Ebben és a következő
évben Dánielnek jól ment dolga, azután Círus átvette az uralmat Dáriustól. Az
utolsó információnk Dánielről Círus uralkodásának 3. évéből (Kr. e. 536) való,
amikor a 10. és 11. fejezet hosszú látomásait kapta az egymást követő
birodalmakról egészen a vég idején való feltámadásig.
Drága Istenünk!
Maradékod magvát naponta a kritizálás vermébe vetik, és
szenved a rosszindulatú pletykától és hamis vádaskodástól. Istenünk, védd meg
ezeket a Dánieleket és Daniellákat! Szent nevedben imádkoztunk! Ámen!
Koot van Wyk
120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november
12-18.).
Milyen csodálatosak e
fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a
megújulás és reformáció alapelveit!
Ezsdrás reményt és
bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a
szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők
védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett
a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez
által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok
körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.
Ezsdrás elborzadva
fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő
törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság területén.
Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás
tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.
Nehémiás számára Isten
a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe
tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el.
Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem
falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.
Isten ma is hívja népét
megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy
konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez
a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre,
amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését
eredményezi.
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése