Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 51-52. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51. fejezet 853. nap
51.
Lelki megújulás
Ezsdrás jókor érkezett Jeruzsálembe. Nagy szükség volt
jelenlétének befolyására. Jövetele bátorságot és reményt öntött azoknak a
zsidóknak a szívébe, akik régóta nehézségek között dolgoztak. Mióta a foglyok
első csoportja Zorobábel és Jósua vezetésével - több mint hetven évvel azelőtt
- hazatért, sok munkát végeztek el. A templomot befejezték, és a város falait
részben kijavították, de még mindig sok minden elvégezetlenül maradt.
Sokan, akik az előző években tértek vissza Jeruzsálembe,
életük végéig hűségesek maradtak Istenhez. Gyermekeik és unokáik közül azonban
többen szem elől tévesztették Isten törvényének szentségét. Még a felelős
tisztséget viselők között is voltak olyanok, akik nyíltan bűnben éltek.
Viselkedésük nagymértékben hatástalanította azokat az erőfeszítéseket,
amelyeket mások tettek Isten ügye előmozdítására. Amíg a törvény nyílt
megsértése dorgálás nélkül maradt, addig a menny áldása nem nyugodhatott meg a
népen.
Isten gondviselése folytán az Ezsdrással hazatérők már
korábban is hűségesen keresték az Urat. Babilontól megtett útjukon, ahol
semmilyen emberi hatalom nem védte őket, gazdag lelki tanítást merítettek.
Sokan megerősödtek hitükben, és az elcsüggedt, közömbös jeruzsálemiek közé
vegyülve, hathatós befolyást gyakoroltak a nemsokára meginduló reformációra.
Megérkezésük után a negyedik napon a kincstárnokok - tanúk
jelenlétében - a legnagyobb pontossággal átadták a templomi tisztviselőknek az
arany és ezüst kincseket a szentélyszolgálat edényeivel együtt. "Mindent
megszámoltak és megmértek, és ugyanakkor följegyezték az egész súlyt"
(Ezsd 8:34).
A rabság fiai, akik Ezsdrással visszatértek,
"égőáldozatot mutattak be Izráel Istenének" bűnért való áldozatként.
Így fejezték ki hálájukat és köszönetüket azért, hogy szent angyalok védték
őket vándorútjukon. "És átadták a király rendelkezését a királyi
kormányzóknak és a Folyamon túli helytartóknak. Ezek támogatták a népet és az
Isten házát" (Ezsd 8:35-36).
Nem sokkal ezután Izráel néhány főembere komoly panasszal
fordult Ezsdráshoz. "Izráel népe, még a papok és léviták..." közül is
egyesek figyelmen kívül hagyták Jahve szent rendelkezéseit és összeházasodtak a
környező népekkel. "...mert ezeknek a leányai közül vettek feleséget
maguknak és fiaiknak - mondták Ezsdrásnak -, úgyhogy összekeveredett a szent
mag az ország népeivel - a pogányokkal -, sőt a vezető emberek és elöljárói
jártak élen ebben a hűtlenségben" (Ezsd 9:1-2).
Amikor Ezsdrás tanulmányozta a babiloni fogsághoz vezető
okokat, rájött, hogy Izráel hitehagyása jórészt a pogány népekkel való
összekeveredésükre vezethető vissza. Látta, hogy ha Isten parancsának
engedelmeskedve a környező népektől távol tartották volna magukat, sok szomorú
és megalázó élménytől megmenekülhettek volna. Most, amikor megtudta, hogy a
múlt tanulságai ellenére, fontos személyek át merték hágni a hitehagyás ellen
védelmül adott törvényeket, lelke mélyéig megrendült. Isten jóságára gondolt,
aki ismét lehetővé tette, hogy népe megvesse lábát ősi földjén. Hálátlanságuk
láttán jogos harag öntötte el, és erőt vett rajta a fájdalom. "Amikor
meghallottam ezt a dolgot - mondja -, megszaggattam a ruhámat és köpenyemet,
téptem a hajamat és szakállamat, és összetörve ültem.
Akkor hozzám gyűltek mindazok, akik remegve gondoltak
Izráel Istenének az igéire a fogságból hazatértek hűtlensége miatt. Én pedig
összetörve ültem egészen az esti áldozatig" (Ezsd 9:3-4).
Mai Bibliai szakasz: Dániel
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dániel ebben a
fejezetben felidézi a Babiloni birodalom utolsó éjszakáját. Ekkor 83 éves
lehetett és túlélte az összes híres babiloni uralkodót. Nabukodonozor családja minden
egyes tagja így vagy úgy, de érintkezésbe került az igaz Isten vallásával,
beleértve természetesen Nabukodonozort is, aki Belsazár nagyapja volt,
nagyanyját Addu-Gupi-t, fiát Nabonidust, aki trónját átadta fiának Belsazárnak
és elvonult Témába, hogy ott lakjon, és Szin holdistent imádja.
Amikor Besazár átvette
Babilon trónját, világi módon kívánt uralkodni, mindenféle vallástól mentesen,
csak lakomázni akart minden éjszaka. Az egyik ilyen lakomáján minden
hivatalnoka jelen volt, és amint iszogattak és a bortól jókedvük lett,
elrendelte, hogy hozzák elő a jeruzsálemi templom edényeit, hogy ő és háreme
azokból igyanak (1-2. vers). Erősen ittas állapotukban elkezdték dicsőíteni az
arany-, ezüst-, réz-, vas- és faisteneket. Minden ország, majdnem minden
istenének szobrát a király elé hozták. Az ékírásos szöveg tanúsága szerint
Márduk, a hivatalos babiloni vallás papjait ez hidegen hagyta. Miközben
Nabukodonozor családjának a tagjai nagyon vallásosak voltak, Belsazár
filozófiája az volt, hogy „együnk, igyunk és vigadjunk, mert holnap úgyis
meghalunk”. Eltékozolt élete fényesen bizonyította ezt az elvet.
Dániel nem volt ott
azon az éjszakán. Hirtelen egy kéz jelent meg és egy szöveget írt a falra.
Belsazár látta ezt és halálra rémült. Gyermekkora óta hallgatta azokat a
történeteket, amelyek nagyapjával történtek, úgymint az állóképről szóló álom,
a tüzes kemence története, az elmezavar és a gyógyulás története, valamint
Isten szerepe a világ eseményeiben. Mivel csak hallotta a történeteket és ő
maga nem tapasztalt meg semmit, kételkedővé vált és csak a szórakozással törődő
gondtalan gazdag ember életét élte. Belsazár elkezdte szórni a pénzt, és annak
ellenére, hogy kezdetben az ország gazdasága stabil volt, nem kellett sokat
várni amíg a birodalom gazdaságilag ingataggá vált. A játékok, alkohol és a
lakoma volt állandó napirenden nap.
Belsazár azt gondolta,
hogy egy szellem kezét látja és mérhetetlenül elkezdett remegni (6. vers). A
tudósokat hívták, hogy leleplezzék a titkot, de nem tudták (7-8. vers). A
királynő szintén tudott Dániel udvarban betöltött szerepéről (22. vers), úgy
ahogy Belsazár is, aki „mindezt jól tudta”. A különbség csak annyi volt, hogy a
királynő józan volt, és ő mondta a királynak, hogy hívják Dánielt (10-12.
vers). Hízelegve ezt mondta a királynak: „Király,
örökké élj!” (10. vers). Aztán behívták Dánielt (13. vers). Dániel nem
látta mindezt, hiszen nem ülte végig az eseményeket, nem mosolygott a részeg
közönségre, nem himbálta magát az énekükre, nem dicsőítette hangosan fém- és
faisteneiket, amelyeket készítettek.
Belsazár bíborpalástot
és arany nyakláncot ígért Dánielnek és azt, hogy harmadik lesz, mint uralkodó
az országban. Az apja Nabonidus volt az első, Besazár maga a második és Dániel
a harmadik, ha meg tudja fejteni az írást. Dániel azt mondta, hogy az
ajándékait adja másnak. Azokat a szavakat sem kihagyva, amelyek sértőek
lehettek volna Belsazár számára, elmondta mindazt, amit Nabukodonozor családja
nagyon jól tudott. Dániel emlékeztette őt nagyapja elmezavarára, mivel Isten
meg akarta tanítani neki az alázatosság leckéjét (19-21. vers). Dániel elmondta
neki, hogy az ellenkezőjét teszi annak, amit a nagyapja tett. Felmagasztalta
magát az egek Istenéig (Luciferhez hasonlóan a mennyei lázadásban), és
gondatlanul és felelőtlenül előhozta a jeruzsálemi templom edényeit és azokból
ittak. „Az Istent pedig, akinek kezében
van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted” (23. vers).
A felírat így szólt: „MENE,
MENE, TEKEL, UFARSZIN” (25. vers). Mene (vagy manû) egy közismert babiloni szó
a „számolásra”. Az ufarszin (vagy parashu) szó szintén egy közismert kifejezés
volt, ami azt jelentette, hogy kettéosztani, vagy vágni. A tekel valószínűleg a
sékelre utalt, amit az értéke megállapítása érdekében megmértek. Ez az
értelmezés azzal volt egyenértékű, mintha babiloni nyelven azt mondtuk volna,
hogy a birodalom elbukott. Tehát Dánielt bíborpalástba öltözették, és harmadik
uralkodónak kiáltották ki (29. vers).
Azon az éjszakán a méd
Dárius megközelítette Babilon kapuit és – úgy tartják –, Márduk papjai
szándékosan nyitva hagyták neki a folyókapukat. A perzsa Círus, akitől
Nabonidus félt, csapatait Babilontól északra vezette. Így a méd Dárius azon az
éjszakán bevette Babilont és foglyul ejtette Belsazárt (30. vers). A méd Dárius
nevet később kapta és így utal rá a 6. fejezet is, és majdnem teljes két évig
uralkodott, mielőtt a perzsa Círus uralomra került volna. Nabonidus holdistene
nem tudta túlszárnyalni Dániel Istenét, és megakadályozni azt, hogy Círus
átvegye az uralmat Babilon felett, ahogy Ézsaiás 45. fejezet első verseiben
megjövendölte.
Drága Istenünk!
Mi nem akarunk valláspolitikai játékot játszani, mint
Nabonidus, vagy a világi szórakozást hajszolni, mint a fia, Belsazár. Adjad,
hogy merjünk olyanok lenni, mint Dániel, megtartani hitünket, és mindenféle
tétovázás nélkül, bátran kiállni ügyed mellett! Ámen!
Koot van Wyk
120. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 51-52. fejezeteihez (november
12-18.).
Milyen csodálatosak e
fejezetek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, hogy segítsenek megérteni a
megújulás és reformáció alapelveit!
Ezsdrás reményt és
bátorítást hozott azoknak, akik súlyos terhet cipeltek a prédikálásban vagy a
szolgálatban. A Babilonból Jeruzsálembe vezető, veszéles útján, emberi erők
védelme nélkül, Ezsdrás csapata abból merítette az erőt, és az által növekedett
a hitben, hogy imára és dicsőítésre fordította ideje egy kijelölt részét. Ez
által megerősödve készen álltak arra, hogy pozitív befolyást gyakoroljanak azok
körében, akik lelkileg nemtörődömmé váltak Jeruzsálemben.
Ezsdrás elborzadva
fedezte fel a zsidók sokaságát, akik elszakadtak az Istenhez és az Ő
törvényéhez való hűségtől, különösképpen a hitetlenekkel való házasság
területén. Tapintattal és könyörületesen hívta fel népe figyelmét a Szentírás
tanulmányozására és a hűséges Istenükhöz való, teljes visszatérésre.
Nehémiás számára Isten
a buzgó imákra válaszul tárta fel a célját. Nehémiás azonban a Jeruzsálembe
tartó missziós útjára nem csak imával felszerelkezve indult el.
Szisztematikusan eltervezte, hogy mire lesz szüksége ahhoz, hogy Jeruzsálem
falainak újjáépítésével egyetemben a város lakóinak hitét is helyreállítsa.
Isten ma is hívja népét
megújulásra és reformációra, ezzel készítve fel bennünket a végső, nagy
konfliktusra, amely hamarosan kirobban ezen a nagyészt közömbös bolygón. Ehhez
a reformációhoz ismét szükség lesz hitre, imára és következetes tervezésre,
amely az Ő népe szívében a kegyelem mennyei királyságának felépítését
eredményezi.
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése