Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 55-56. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55. fejezet 867. nap
55.
A pogányok cselvetései
Szanballat és szövetségesei nem mertek nyílt háborút
indítani a zsidók ellen, de fokozódó rosszindulattal továbbra is igyekeztek
lopva elcsüggeszteni, megzavarni és megkárosítani őket. Nem sok hiányzott már a
Jeruzsálem körüli falakból. Ha a falakat befejezik és a kapukat megcsinálják,
Izráelnek ezek az ellenségei nem remélhetik többé, hogy erőszakkal
behatolhatnak a városba. Ezért még jobban buzgólkodtak azon, hogy a munkát
késedelem nélkül megállítsák. Végül olyan tervet gondoltak ki, amivel remélték,
hogy Nehémiást el tudják helyéről mozdítani. Ha pedig már hatalmukban van,
megölik vagy börtönbe vetik.
Azt színlelve, hogy szeretnének megegyezésre jutni a
szembenállókkal, tanácskozást próbáltak szervezni Nehémiással; ezért
találkozóra hívták egy Ónó-völgyi faluba. Mivel azonban a Szentlélek
rávilágított valódi céljukra, Nehémiás nem fogadta el meghívásukat. "Ezért
követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: - írja Nehémiás. Nagy munkát
kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha abbahagynám,
és hozzátok mennék." A kísértők azonban szívósak voltak. Négyszer küldtek
hasonló tartalmú üzenetet, de minden egyes alkalommal ugyanezt a választ
kapták.
Látva, hogy mesterkedésük nem jár sikerrel, vakmerőbb
haditervhez folyamodtak. Szanballat követet küldött Nehémiáshoz nyitott
levéllel, amelyben ez állt: "A pogány népek között az a hír járja, és
Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a
várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál
meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdeában! Meg a királynak
is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk
egymással."
Az említett hír elterjedése esetén lett volna ok nyugtalanságra,
mert az gyorsan eljut a királyhoz, akit a legkisebb gyanú is szigorú
intézkedésekre sarkall. Nehémiás azonban meg volt győződve arról, hogy egy szó
sem igaz abból, ami a levélben áll. Csak azért írták, hogy megfélemlítsék és
tőrbe csalják. Következtetését alátámasztotta az a tény, hogy a levelet nyitva
küldték, kétségtelenül azért, hogy az emberek elolvashassák, és tartalmát
ismerve, megijedjenek.
Nehémiás azonnal visszaüzent: "Nem történt semmi
olyasmi, amit te állítasz, csak magadtól találtad ezt ki." Nehémiás előtt
nem voltak ismeretlenek Sátán cselfogásai. Tudta, hogy azért történnek ezek a
próbálkozások, hogy az építők munkaképességét csökkentsék és törekvésüket
meghiúsítsák.
Sátán újra meg újra vereséget szenvedett, és most nagyobb
gyűlölettel és ravaszsággal, még körmönfontabb és veszedelmesebb csapdát
állított Isten szolgájának. Szanballat és társai felfogadtak embereket, hogy
Nehémiás barátainak mondva magukat, gonosz tanácsot adjanak neki, mintha
tanácsuk az Úrtól származna. E gonoszságban Semája járt elől, akiről
Nehémiásnak előzőleg jó véleménye volt. Semája bezárkózott egy helyiségbe a
szentély közelében, mintha attól félne, hogy élete veszélyben van. A templomot
akkor már falak és kapuk védték, de a város kapui még nem készültek el. Semája
- színlelve, hogy gondosan ügyel Nehémiás biztonságára - azt tanácsolta,
keressen menedéket a templomban. "Találkozzunk az Isten házában, a templom
belsejében, és zárjuk be a templom ajtóit, mert el fognak jönni, hogy
meggyilkoljanak téged, mégpedig éjjel jönnek el, hogy meggyilkoljanak."
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
7
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az a
tény, hogy Isten meggyógyította Izrael nemzetét, arra indította őket, hogy még
több bűnt kövessenek el. "Amikor
gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim (titkos) vétke."
Samáriában lopások történtek és rabló csapatok fosztogattak a városban (1.
vers). Ez az időszak egybeesik Jónás próféta tevékenységének idejével. Amikor
Isten azt tervezte, hogy bűnei miatt megbünteti Izraelt, Jónásnak nem tetszett
Isten terve, hogy a bűnbánó Asszíriát használja fel a megtéretlen Izrael
megbüntetésére (Jón 4:1-3). Amikor Isten meggyógyította Izrael nemzetét
azáltal, hogy megszabadította őket mindenféle bajtól, félreértették, és úgy
értelmezték, mintha Isten jóváhagyta volna gonoszságukat (2. vers).
Hóseás
7:3-7 leírja gonoszságukat. Izrael népe megörvendeztette királyát (II.
Jeroboámot) és hivatalnokait gonosz tetteivel. Mindannyian bálványimádók
voltak. Miután Isten meggyógyította Izraelt, a gonoszok még romlottabbak
lettek, és úgy betöltötte őket a gonoszság, ahogy a kenyértészta megduzzad,
miután összekeverik a megerjedt élesztővel (4. vers).
Volt
egy ünnep, amelyet I. Jeroboám iktatott be, és miután elkészítette az
aranyborjút, ezt az ünnepet a 8. hónap 15-én ünnepelték (1 Kir 12:28-32). Az
áldozatokról azt feltételezték, hogy az Úrnak "békeáldozatai" (2 Móz
32:6), pontosan úgy, ahogy Áron is ünnepet szentelt az Úrnak azzal, hogy arany
borjút imádtak. Ahogyan ő és a nép tettek hajdanán, ugyanúgy cselekedett
Észak-Izrael népe is: ettek, ittak és vigadtak (2 Mózes 32:5-7; Hóseás 7:5).
A
király kezet fog a gonosztevőkkel, és együtt betegszenek meg a bornak a
hevétől, és együtt égnek, mint a kemence (5-6. vers). A gonosztevők
tönkreteszik a királyokat és a bírákat, ahogy a kályha is megemészti a benne
levő tüzelőt, de ennek ellenére egyetlen király vagy bíró sem folyamodott
Istenhez segítségért (7. vers). Észak-Izrael elveszítette nemzeti létét és
idegen népek emésztették fel az országot. De ekkor sem térnek vissza Istenükhöz
(8-10. vers).
Izrael,
mint egy ostoba galamb Egyiptomhoz és Asszíriához folyamodik segítségért
(7:11). Isten azonban megakadályozza őket abban, hogy idegen nemzetektől
kérjenek segítséget (12. vers). Isten meg akarta szabadítani őket, de ők
elmenekültek előle, így el kellett veszniük (13. vers).
Ágyukban
siránkoztak a búza és a must hiánya miatt, de akkor sem tértek meg. Isten meg
akarta erősíteni Izraelt, de ők olyanokká lettek, mint a meglazult íj. Mit
tehetett volna még Isten érettük?
Yoshitaka
Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november
26-december 2.).
Isten ellenségei
mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve
kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat.
Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a
„barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a
fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása megerősítette
a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.
Miután a falat
felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten
Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos
tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten
jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel
osztották meg.
Miután a nép a törvény
szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is
kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe
váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották
bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban
gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot
gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!
Néha azon tűnődöm, hogy
nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük
Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja,
hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve
ajkukon!
A „szabadtéri
istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem
fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a
tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak
dicsősége töltötte be a lelküket!”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése