Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 54. fejezet 866. nap
Ez a feljegyzés fontos tanulságot rejt magában. "Mert
minden rossznak gyökere a pénz szerelme..." (1Tim 6:10). Korunkban a
nyereségvágy, lelket foglyul ejtő szenvedély. Emberek sokszor csalással jutnak
vagyonhoz. Tömegek küszködnek a szegénységgel; kénytelenek kis bérért nehéz
munkát végezni, és még az alapvető életszükségletüket sem képesek megszerezni.
A reménytelen gürcölés és nélkülözés súlyosbítja terhüket. Gondterheltek,
nyomorognak, és nem tudják, hova forduljanak segítségért. Mindez azért van,
mert a gazdagok szertelenül akarnak költekezni és vagyont felhalmozni.
A pénz és a hivalkodás szeretete tolvajok és rablók
barlangjává teszi a világot. A Szentírás megrajzolja Krisztus második
eljövetele előtt közvetlen uralkodó kapzsiságot és zsarnokságot. "Tehát,
ti gazdagok - írja Jakab -, ...kincseket gyűjtöttetek még az utolsó napokban
is. Íme, a földjeiteket learató munkások bére, amelyet visszatartottatok, égre
kiált, és az aratók panasza eljutott a Seregek Urának a fülébe. Dőzsöltetek a
földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat
levágásának napján. Elítéltétek, megöltétek az igazat, s ő nem állt ellen
nektek" (Jak 5:1, 3-5).
Még olyanok is követik a jómódú zsidók példáját, akik
vallják, hogy félik az Urat. Megtehetik, hogy többet követeljenek a jogosnál és
így elnyomókká lesznek. Krisztus vallása megvetés tárgya, mert a Krisztus nevét
viselők életében fösvénység és hűtlenség látható, mert az egyház nem törli
nyilvántartásából azok nevét, akik jogtalanul jutottak javaikhoz. Sok ember
hitét megrontja a tékozlás, a csalás, a kapzsiság, és tönkreteszi lelkiségét.
Az egyház nagymértékben felelős tagjai bűneiért. Bűnre bátorít, ha nem emeli
fel szavát ellene.
A világ szokásai nem mértékadóak a hivő számára. Nem
követheti durvaságát, csalását, zsarolását. A felebarát ellen elkövetett minden
igazságtalan tett az aranyszabály megsértése. Minden igazságtalanságot, amit
Isten gyermekei ellen elkövetünk, szentei személyében Krisztus ellen követjük
el. Ha bármilyen vonatkozásban ki akarjuk használni mások tudatlanságát,
gyengeségét vagy szerencsétlenségét, ezt a kísérletet csalásként jegyzik fel a
mennyei könyvekben. Aki igazán féli Istent, az inkább éjjel-nappal keményen
dolgozik és a nyomorúság kenyerét eszi, mintsem hódoljon a nyerészkedés
szenvedélyének, amely nyomorgatja az özvegyet és árvát, és megfosztja az
idegent jogaitól.
A becsületességtől való legkisebb eltérés ledönti a
korlátokat, és még nagyobb jogtalanságok elkövetésére készteti az ember szívét.
Amilyen mértékben jut az ember előnyhöz másnak a rovására, ugyanolyan mértékben
csökken lelki érzékenysége Isten Lelke befolyása iránt. Az ilyen áron szerzett
nyereség félelmes veszteséget jelent.
Mindnyájan adósok voltunk a mennyei igazságszolgáltatás
előtt, és nem volt semmink, amiből kifizethettük volna adósságunkat. Akkor
Isten Fia, aki megszánt minket, lefizette megváltásunk árát. Szegénnyé lett
hogy szegénysége által meggazdagodjunk. A szegények iránti nagylelkűségünkkel
mutatjuk meg, hogy őszintén hálásak vagyunk irgalmáért. "Ezért tehát, míg
időnk van - köti lelkünkre Pál apostol -, tegyünk jót mindenkivel, leginkább
pedig azokkal, akik testvéreink a hitben" (Gal 6:10). Szavai összhangban
vannak azzal, amit a Megváltó mondott: "Mert a szegények mindig veletek
vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük..." "Amit tehát
szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt
cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták" (Mk
14:7; Mt 7:12).
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Hóseás könyve 6. fejezetének első három verse az 5. fejezet 15. versének
folytatása. Isten azt szeretné látni, hogy Izráel megbánja bűneit, és visszatér
hozzá. A nemzet gyógyulását csak Isten büntetése utáni időre várták (6:1). Még
ha ma olyanok is sokan, mint a holtak, a következő napra Isten megeleveníti
őket, és harmadnapra erőt ad nekik, hogy színe előtt éljenek és szolgáljanak
(6:2). Ha bensőséges kapcsolatban lennének Istennel és imádkoznának Hozzá,
megjelenne nekik, és bőséges esővel és gazdag aratással áldaná meg őket (6:3).
Efraim Izrael északi
területét képviseli (6:4a). Isten így szól mind Izráelhez északon, mind
pedig Júdához délen: „Mit tegyek veled?” Hiszen olyan múlékony
hűségük, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd: szertefoszlik, elillan (6:4b). Ez az, amiért Isten büntető ítéletet kijelentő üzeneteket
küldött prófétái által (6:5-7). Az
ítélet mindig azt követően érkezett, hogy a nép szeretete Isten iránt megszűnt,
ami úgy tűnt el, mint a hajnali harmat, mint reggel a köd.
Rendszeresen hozták áldozataikat Istennek, a bakok és a kosok vérét, de Isten
hűséges szeretetükre vágyott inkább (6:6). Ők azonban Isten elvárásának
ellenében cselekedtek. Ahogyan Ádám vétkezett, és bűnt követett el Istennel
szemben az Édenben, Izrael is megtörte és lábbal tiporta Isten szövetségét
(6:7).
Gileád
volt a Jordánon túli terület legfontosabb régiója. Sokszor a teljes Jordánon
túli területet a „Gileád” név fémjelezte. Ahogyan Szamária a Jordántól keletre
bűnt követett el, Gileád is gonoszul cselekedett a Jordántól nyugatra. Isten
rámutatott a papok bűneire Gileádban (6:9). Az lett volna a papság feladata,
hogy a vallás tanítói legyenek, és azt várta tőlük Isten, hogy a legmagasabb
erkölcsi mérce szerint éljenek. Azonban a papok úgy cselekedtek, mint valami
rablók csapata, akik áldozatukra várnak a sikemi úton, hogy megöljék. Ezt
tették a rablók (6:9).
Isten
rettenetes dolgokat látott Izraelben, az Északi Királyság életében (6:10). Bálványokat
imádtak, ami „paráznaság” volt Isten szemében. „Tisztátalanná” tették magukat
bálványtiszteletükkel és feslettségükkel, és megtörték kapcsolatukat Istennel.
Bárcsak mi pozitívan
válaszolnák Isten irántunk való változhatatlan szeretetére, és valódi, örömteli
személyes kapcsolatban élnénk Vele!
Yoshitaka Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november
19-25.).
Mások vezetésére
alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a
küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága,
valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az
imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az
előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges
változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már
ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a
munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel
magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra
próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint,
Nehémiás fenntartotta az integritását.
A mi szemszögünkből
könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat
valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen
oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és
jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte
az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta
egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.
A te vezetői
szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és
jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők
Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod
bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt
hozol az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre
Nehémiás épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai
lehetnek.
Heather Crews
lelkész,
Potomac Egyházterület, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése