Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 53-54. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53. fejezet 860. nap
53.
A fal építői
Nehémiás épségben eljutott Jeruzsálembe. Az útjába eső
tartományok kormányzóihoz intézett királyi levelek nyomán megtisztelő
fogadtatást és azonnali segítséget biztosítottak számára. Az ellenség nem merte
háborgatni azt a tisztviselőt, akit a perzsa király hatalma védett, és akit a
tartományi vezetők megkülönböztetett figyelemmel kezeltek. Mivel katonai
kísérettel érkezett Jeruzsálembe, ez jelezte, hogy valamilyen fontos
küldetésben jött. Felkeltette a város közelében élő pogány törzsek
féltékenységét, akik szabadjára engedték a zsidókkal szembeni
ellenségeskedésüket, sértegetéseket és szitkokat szórva rájuk. A gonoszságban
elől járó törzsek főemberei közül: a Horonból való Szanballat, az ammonita
Tóbiás és az arab Gesem kezdettől fogva kritikus szemmel nézték Nehémiás
lépéseit, és megpróbálták tervét minden lehető eszközzel meghiúsítani és
munkáját akadályozni.
Nehémiás továbbra is éppolyan óvatosan és megfontoltan járt
el, mint ahogy eddig tette. Tudva, hogy elkeseredett és ádáz ellenség áll
támadásra készen ellene, titokban tartotta előttük missziója jellegét, hogy a
helyzetet megismerve ki tudja alakítani terveit. Remélte, hogy megszerzi a nép
együttműködését, és munkába állíthatja őket, még mielőtt ellenségei támadásba
kezdenének.
Kiválasztott néhány embert, akikben megbízott. Elmondta
nekik, milyen körülmények késztetésére jött Jeruzsálembe, mi a célja és milyen
tervek szerint akarja megvalósítani azokat. Nyomban felkeltette érdeklődésüket
és megszerezte támogatásukat.
Megérkezése utáni harmadik éjszakán Nehémiás éjfélkor
felkelt, és néhány megbízható társával kiment, hogy személyesen tekintse meg
Jeruzsálem romjait. Felült öszvérére, és a város egyik részétől a másikig
megvizsgálta atyái városának lerombolt falait és megrongált kapuit. Fájó
gondolatok töltötték el a zsidó hazafit, amikor megtört szívvel nézte szeretett
városának romokban heverő erődítéseit. Izráel letűnt nagyságának emlékei éles
ellentétben álltak megalázottsága bizonyítékaival szemben.
Nehémiás titokban és csendben tette meg a falak körüli
útját. "Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem - mondta -. Sem
a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a
többi munkásnak nem mondtam még meg." Az éjszaka hátralevő részét imában
töltötte, mert tudta, hogy a reggel komoly erőfeszítésre szólítja. Fel kell
ráznia és egyesítenie kell elcsüggedt, megosztott honfitársait.
Mai Bibliai szakasz: Dániel
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben az
általunk ismert világ rendje véget ér, és Mihály (Krisztus) főpap befejezi a
vizsgálati ítéletet. Ő az a Fejedelem, aki megvédi a hűségeseket, akikhez
Dániel is tartozik (1. vers). Egyes bibliamagyarázók azon vitatkoznak, hogy
Dániel 11:45 és 12:1 egymással egyidejűleg történnek-e vagy sem. A zsidóság úgy
értelmezi, hogy az 1-4. versek a 11. fejezet befejező részét képezik.
Krisztus, aki együtt ül
az Atyával a trónon, most feláll. Ő időnként az Öregkorú előtt áll (7:13), de
ezekben a versekben a megpróbáltatás olyan időszakában „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni”, feláll.
Amikor Ő felkél, a kegyelem ajtaja bezárul. Mihályt korábban a könyv úgy
nevezi, hogy a „ti fejedelmetek”, de itt megdicsőült állapotában, az
engesztelési folyamat befejezése után, Ő „a Nagy Fejedelem”.
Jákob megpróbáltatásának
éjszakája elkezdődik, de „az időben
megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben” (Élet
könyve). Ők képezik a hűséges maradékot, akik abban az időben élni fognak. Akik
korábban meghaltak, most feltámadnak (2. vers), némelyek örök életre, némelyek
pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra és örök pusztulásra, beleértve
azokat is, akik Jézust általszegezték (Jel 1:7). Ők megsemmisülnek, és nem
léteznek tovább. Akik elfogadják Jézust Megváltójuknak, azok bölcsek, és akik
kivették részüket Isten legfontosabb munkájában, a lélekmentésben, fénylenek,
mint a csillagok örökké (3. vers).
Dániel könyvét be
kellett pecsételni a vég idejéig (4. vers). 1798 után, ami a vég idejének
kezdetét jelöli (11:35), teljesebb megértésre jut el az emberiség. A 4. vers
szerint a tudás gyors növekedésnek indul. Mi tudjuk, hogy ez a dátum, mert az
5-6. versekben egy angyal a Tigris folyó eme partján, aki Dániel mellett áll,
párbeszédbe kezd egy gyolcsba öltözött lénnyel, aki felemeltetett helyen állt a
folyó másik oldalán. Felteszi neki a kérdést: „mikor lesz végük e csudadolgoknak?” (6. vers), és aki így
válaszolt: „ideig, időkig és fél időig”
(7. vers). Dániel az ékírásos naptárakból tudta, hogy az „egy idő”, egy esztendőt jelent, az „idők” két esztendőt, az „időnek
fele” fél évet, ami összesen 1260 napot tesz ki, minden napot egy
esztendőnek számítva eljutunk Kr. e. 538-től 1798-ig.
A gyolcsba öltözött
férfi így folytatta: „amikor véget ér a
szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek” (7. vers - új
prot. ford.). Ez a hatalom nem töretett meg teljesen 1789-ben, az evangéliumot
még el kellett vinni az egész világra, és még be kellett következni a nagy
rostálásbak és a Szentlélek késői esőben való kitöltetésének. Dániel hallotta,
csak nem értette azt, ami elhangzott (8. vers). Még mindig tudni akarta, hogy „mi lesz végül mindebből?” Mi fog
történni akkor? Azt a feleletet kapta, hogy el kell mennie a maga útján, mert a
szavak be vannak zárva és be vannak pecsételve a vég idejéig (9. vers).
A Dániellel beszélő
férfi ez után újabb információkkal szolgál a hűségesekről. Megtisztulnak és
megfehérednek a megszentelődés által, és az Istenben való hitük megpróbáltatik.
Igazságuk meg fog látszódni életükön, mert abbahagyták gonosz útjaikat (10.
vers). De a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat, bűneik rejtegetését,
Isten félszívvel való imádatát, és ahelyett, hogy szívüket alárendelnék, csak
szavaikkal szolgálnak. Az igazak azonban Krisztussal járnak és az Ő Lelkének
segítségével megértik a titkokat.
Két időelemet is
találunk ebben a fejezetben, amivel eddig Dániel könyvében nem találkoztunk. A
2300 éves prófécia után Dániel nem kapott több – hosszabb időre szóló –
próféciát, amely ez után az idő után kezdődött volna el. Dániel arra a kérdésre
kapott választ, hogy hogyan lesz mindennek vége. A középkori nehéz időknek
1798-ban kellett véget érniük, de megismétlődnek majd a vég előtt. Az angyal
beszél 1290 napról (11. vers), és az utolsó vers azt mondja, hogy „boldog, aki várja és megéri az
ezerháromszáz és harmincöt napot” (12. vers). Dániel még mindig nem érti az
egészet, de azt mondják neki, hogy „menj
el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén”
(13. vers). Ez a történelem végét és az örökkévalóság kezdetét jelenti.
Figyelmeztető
megjegyzés: egyházunknak nincs hivatalos álláspontja az 1290 és az 1335
prófétai nap értelmezésével kapcsolatban. További részletesebb értelmezést
egyéni tanulmányozás útján nyerhetünk.
Drága Istenünk!
Nem tudjuk mikor jössz el, de hogy eljöveteled közel van,
abban biztosak vagyunk. Ha meg kell halnunk addig, akkor történjék az a Jézusba
vetett hittel, ha élve maradunk, segíts át mindenen, kérünk! Ámen.
Koot van Wyk
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 53-54. fejezeteihez (november
19-25.).
Mások vezetésére
alkalmassá kell válni. Nehémiás megtestesítette ezt a jellemvonást, amikor a
küldetést vezette Jeruzsálem falainak újjáépítésére. Az ő alkalmassága,
valamint alkalmazkodása azon nyugodott, hogy szilárdan megalapozódott az
imában, éleslátással rendelkezett a jövőre nézve, és alaposan megismerte az
előtte álló feladatot. Ezeket szem előtt tartva joggal várhatta a szükséges
változásokat. Amikor a falak egy bizonyos szakaszát javítani kellett, ő már
ismerte azt a szakaszt, hiszen korábban tanulmányozta az egész falat. Amikor a
munkásokat megtámadták, ő megparancsolta, hogy a férfiak fele fegyverezze fel
magát, míg a másik fele dolgozzon tovább. Amikor befolyásos emberek arra
próbálták rávenni Nehémiást, hogy változzon az ő kényük-kedvük szerint,
Nehémiás fenntartotta az integritását.
A mi szemszögünkből
könnyű ezt úgy látni, hogy milyen egyszerűen meg lehetett ezeket a dolgokat
valósítani. Hiszen úgy tűnik, Nehémiás nagyon rugalmasan és gördélékenyen
oldott meg mindent. Mégis, ezen döntéseknek maradandó visszhangjuk volt, és
jelentős következményekkel jártak. Nehámiás erős maradt azáltal, hogy elnyerte
az erőt, ami csak az Istennel való kapcsolatból származhat; szem előtt tartotta
egyetlen célját, és hajlandó volt a munkát is elvégezni.
A te vezetői
szolgálatod talán nem falak újjáépítéséről szól, de vannak örökre szóló és
jelentős következményei. Ha azt választod, hogy gyermekeket tanítasz, ők
Krisztussal járó vezetőkké válhatnak. Választhatod azt, hogy elmondod
bizonyságtételedet egy munkatársadnak, és lehet, hogy ezzel békét és reményt hozol
az életébe. Bármi is a szolgálatod, ugyanazok az alapok, amelyekre Nehémiás
épített, a te gyümölcshozó és erős vezetői képességednek is az alapjai
lehetnek.
Heather Crews
lelkész,
Potomac Egyházterület, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése