Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezet 887. nap
Egyik század múlt a másik után. Végül elhallgattak a
próféták. Az elnyomó keze súlyosan nehezedett Izráelre. Amint a zsidók
elfordultak Istentől, hitük megfakult, és reménységük szinte már alig
világította meg a jövőt. Sokan nem értették meg a próféták szavát, és azok,
akiknek továbbra is erősen kellett volna hinniük, már-már így kiáltottak:
"Múlnak a napok, és nem teljesül a sok látomás" (Ez 12:22). A mennyei
tanács azonban eldöntötte Krisztus eljövetelének óráját, és amikor "eljött
az idő teljessége, Isten elküldte Fiát... hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk" (Gal 4:4-5).
Az emberiséget az emberiség nyelvén kell tanítani. A
Szövetség Követének meg kell szólalnia. Hangját hallatnia kell saját
templomában. Neki, az igazság alkotójának külön kell választania az igazságot
az emberi kijelentések pelyvájától, amely hatástalanította az igazságot. Isten
kormányzatának alapelveit és a megváltás tervét világosan kell meghatároznia.
Az Ótestamentum tanításait a maguk teljességében kell az emberek elé tárnia.
Amikor a Megváltó végül megjelent - "emberekhez
hasonlóvá lett" (Fil 2:7) -, és elkezdte szolgálatát, a kegyelem munkáját,
Sátán csak sarkát mardoshatta; míg Krisztus minden megalázkodásával és
szenvedésével az ellenség fejét sebezte meg. A bűnokozta gyötrelem átjárta
bűntelen szívét, és miközben Krisztus elviselte a bűnösök ellenkezését,
megfizette a bűnös ember adósságát és széttörte bilincseit. Minden gyötrelem,
minden bántás, az emberiség szabadulásához vezetett.
Ha Sátán elérte volna, hogy Krisztus egyetlen kísértésnek
is engedjen, ha rá tudta volna venni egyetlen olyan tettre vagy gondolatra,
amellyel foltot ejt tökéletes tisztaságán, a sötétség fejedelme győzött volna
az ember kezesén, és megszerezte volna magának az egész emberiséget. Sátán
meggyötörhette Krisztust, de nem tudta beszennyezni. Fájdalmat okozhatott neki,
de nem tudta őt megfertőzni. Hosszú küzdelem és megpróbáltatás színterévé tette
életét, de minden egyes támadásával egyre jobban csökkent Sátánnak az emberiség
feletti hatalma.
A kísértés pusztájában, a Gecsemáné kertben és a kereszten
Megváltónk megküzdött a sötétség fejedelmével. Sebei az emberiség javára
aratott győzelmének jeleivé lettek. Amikor Krisztus a gonosz lelkek örvendezése
és a gonosz emberek gyalázkodása közepette haláltusában függött a kereszten,
Sátán csakugyan mardosta a sarkát, de pontosan ez a cselekmény zúzta össze a
kígyó fejét. Krisztus megsemmisítette halála által "azt, akinek hatalma
van a halálon, vagyis az ördögöt" (Zsid 2:14). Ez a tette döntötte el az
őslázadó sorsát, és örökre biztossá tette a megváltás tervét. Halálával
Krisztus diadalmaskodott a halál hatalmán, feltámadásával pedig kitárta a sír kapuját
minden követője előtt. Utolsó nagy küzdelmében e prófécia teljesedését látjuk:
"...ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod" (1Móz 3:15).
"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem
lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz,
hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában"
(1Jn 3:2). Megváltónk utat nyitott: a legbűnösebb, a legnyomorultabb, a
leglesújtottabb és legmegvetettebb ember is az Atyához juthat.
"Uram, te vagy
Istenem!
Magasztallak, dicsérem
neved,
mert csodákat vittél
véghez,
ősrégi terveket, való
igazságot" (Ézsa 25:1).
Mai Bibliai szakasz: Abdiás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez az Ótestamentum
legrövidebb prófétai könyve, mindössze 21 versből áll. Milyen útmutatást nyert
vajon Izrael népe ebből a kis könyvből, és miben segíthet ma nekünk?
Abdiás üzenete Edom
ellen szól, ahol Ézsau leszármazottai éltek. Az izraeliták és az edomiták Izsák
két fiának utódai voltak (1Mózes 27). Az elsőszülöttségi jog körül kialakult
konfliktus miatt azonban élethosszig tartó ellenségeskedés támadt a két
vérszerinti testvér, Jákób és Ézsau között.
Edom történelme a
Törvény folyamatos megszegéséről szól. Az atyák hamisságát a következő
generációk gyermekei is követték. (Lásd 2Móz 20:5). Az edomiták jóval
Ézsau halála után is gyűlölték az izraelitákat, és az ellenségeskedés
folytatódott, különösen az után, hogy nem engedték meg Izrael fiainak, hogy a
rövidebb úton, Edom földjén keresztül haladjanak át Kánaán felé (lásd 4Móz
20:14-21).
Nagyon szemléletes
Abdiás leírása Edomról: „Szíved kevélysége csalt meg téged" (3.
vers). Az edomiták rendkívül büszkék voltak a magas hegyen álló erődítményükre,
amelyben számos földalatti víztárolójuk volt az esővíz összegyűjtésére.
Szelának hívták ezt az ősi erődöt, ma Petra-ként ismerjük. A turisták ma is
látogathatják, többnyire lóháton. Egy mérföld hosszú, keskeny szurdokon
keresztül lehet megközelíteni, amely néhol alig szélesebb, mint egy ember
kitárt karjai. Az edomiták nemcsak büszkék voltak erődjükre, de biztonságban is
érezték ott magukat.
Milyen tanulságokat
nyújt számunkra ma Abdiás?
1.Ézsau jellemének és
leszármazottai büszkeségének története tanulságul szolgál minden családnak,
vagy nemzetnek, amelyet a büszkeség éltet. Megfigyelhetjük ezt a következő
nemzedékek és népek életében. „Kevélység jár a megromlás előtt és a
bukás előtt felfuvalkodottság” (Péld 16:18).
2.Ugyanakkor ezen a
földön az elért eredményekkel és a mások ellen véghezvitt dolgokkal való
büszkélkedés sem tart örökké. „Ahogy te cselekedtél, úgy cselekszenek veled
is” (15. vers).
3.Isten méltányosságáé
és jóságáé lesz az utolsó szó. „De a Sion hegyén szabadulás lesz, és szent
lesz az” (17. vers).
Herbert Edgar Douglass,
a teológia doktora
123. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezetéhez (december 10-16.).
Jaycee Dugardot 11 éves
korában elrabolták, és 18 évet szenvedett rabságban. Ezt követően egy
rendőrnővel szemben ültették le, miközben egy tőle elkülönített szobában a
fogvatartóit kérdezte ki a rendőrség, akik a család körülményei kapcsán fogtak
gyanút.
Jaycee egy ideig nem
mondott szinte semmit. Sőt, ami azt illeti, kiállt az őt elrablók mellett, ők
ugyanis olyan mértékben átnevelték a gondolkodását, hogy úgy tartotta, a
fogságban töltött élete a normális, és hogy az az új név, amit adtak neki, a
valódi személyazonosságát jelenti. Végül a rendőrnő megkérdezte Jaycee-t, hogy
mi a valódi neve. Jaycee ledermedt. Félt attól is, hogy kiejtse a száján, ezért
inkább leírta egy papírra: Jaycee Dugard.
Soha nem volt tervbe véve,
hogy az egymást szerető emberek közötti kötelék megszakadjon, sem elrablás, sem
válás, sem halál révén. Az emberek Istentől való elszakadása azzal a két
emberrel kezdődött, akik az Édenkertben összezavartan, meztelenül és
megszégyenülve elbújtak. Az évek múltával a szakadás miatti távolság tovább
nőtt, még azoknál az embereknél is, akiket maga Isten választott ki, hogy a
világ áldására legyenek.
Dániel könyvében
azonban egy ígérettel találkozunk: egy Felkent (a héber Messiás) fog jönni (Dán
9:24-25). Ugyanez a Felkent valamikor az Édenkertet járta körbe az állatok
között, egy fiatal férfit és nőt keresve: „Hol vagytok?” Aztán visszatért,
ezúttal egy sötét barlangistállóba, ahol állatok vannak, itt újszülöttként
láthatjuk egy fiatal férfival és nővel. Azért jött, hogy áthidalja az
elszakadás miatti szakadékot, hogy újra egyesüljön az emberi fajjal, hogy véget
vessen a bűnnek, hogy a gonoszságért engesztelést, örökké tartó megigazulást
szerezzen, hogy újjá tegyen mindent. Az Isten ismét velünk van.
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése