Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 898. nap
Arról a válságos időről, amikor az emberi büszkeség semmivé
lesz - Jeremiás próféta ezt nyilatkoztatja ki: "Látom a földet: kietlen és
puszta, és az eget: nincs világossága! Látom a hegyeket: megrendülnek, és a
halmok mind inognak! Látom, hogy nincs ember, és az ég minden madara
elmenekült. Látom, hogy a dúsan termő föld pusztává lett, és minden városa
összeomlott ..." "Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá
fogható" (Jer 4:23-26; 30:7).
Ami a harag napja Isten ellenségei számára, az a végső
szabadulás napja egyházának. A próféta
"Erősítsétek a
lankadt kezeket,
tegyétek erőssé a
roskadozó térdeket!
Mondjátok a remegő
szívűeknek:
Legyetek erősek, ne
féljetek!
Íme, jön Istenetek és
bosszút áll,
jön Isten, és megfizet,
megszabadít
benneteket!"
"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr
letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön.-
Ezt ígérte az Úr!" (Ézsa 35:3-4; 25:8). Amikor a próféta látja a dicsőség
Urát a szent angyalokkal a mennyből alászállani, hogy a föld népei közül
összegyűjtse a maradék egyházat, hallja, amint a várakozók ujjongva kiáltják:
"Itt van a mi
Istenünk,
benne reménykedtünk,
hogy megszabadít
minket.
Itt van az Úr,
benne reménykedtünk,
vigadjunk és örüljünk
szabadításának!" (Ézsa 25:9).
Isten Fiának hangja hallatszik, amint előhívja az alvó
szenteket. Amikor a próféta látja kijönni őket a halál börtönéből, így kiált:
"Életre kelnek halottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és
ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld
visszaadja az árnyakat"
"Akkor kinyílnak a
vakok szemei,
és megnyílnak a süketek
fülei.
Szökellni fog a sánta,
mint a szarvas,
és ujjong a néma
nyelve..." (Ézsa 26:19; 35:5-6).
Mai Bibliai szakasz: Mikeás
7
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Kétségbe esünk vajon
már a hírek hallatán is? A világ minden
tájától etnikai tisztogatásról, háborúkról, éhínségről és tragédiákról szóló
híreket hallhatunk. Mikeás is bizonyára kétségbe esett, de a helyreállítás
ígéretének tudata megvigasztalta, és hajlandó volt várni rá.
Mikeás könyve azzal
végződik, amivel kezdődött, az eljövendő ítélet bejelentésével, de az utána
következő rendezés reményével is, miszerint minden ismét rendbe jön. Az ítélet,
tehát jó hír!
Pál apostol így szól
egyszerre az ítéletről és az evangéliumról: „Azon
a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a
Jézus Krisztus által” (Róm 2:16) Az
ítélet tehát része az evangélium jó hírének.
A Jelenések könyvének
angyala is a közelgő ítélet jó hírét jelenti be: „Féljétek Istent, és adjatok dicsőséget neki, mert eljött ítéletének
órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a
vizek forrásait” (Jel 14:7).
Az ítélet jó hír, mert
a kereszten minden elrendeztetett. Bizalommal járulhatunk tehát Isten
kegyelmének trónjához, mert Krisztus igazságának köntöse elfedez minket. Jézus
a főpapunk, a bírónk, a védőügyvédünk és a tanúnk, ezért nem kell félnünk.
Gordon Bietz
125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).
Micsoda gyönyörű
ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!
Van egy speciális
igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok
örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat
szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló
totyogókkal.
„Akkor a vakok szemei
megnyílnak,
És a süketek fülei
megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta,
És ujjong a néma
nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6
A fiam betegsége idején
elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam,
hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a
barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat
az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”
Ez a fejezet számomra
az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére
emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell
testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké
válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk,
hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat,
alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.
A világ tele van
megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a
fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát
ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!
Áldom Istent a
nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy
mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése