2017. december 7., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 07 - CSÜTÖRTÖK - Ámos 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 878. nap

Sokan azok közül, akik bálványimádókkal kötöttek házasságot, vállalták velük a számkivetést, és a közösségből kiűzöttekkel együtt átpártoltak a samaritánusokhoz. Ezt az utat választották Isten munkájának egyes magas állású tagjai is, és egy idő után teljesen összekötötték velük sorsukat. A samaritánusok erősíteni akarták ezt a kapcsolatot, ezért azt ígérték, hogy jobban alkalmazkodnak a zsidó valláshoz és szokásokhoz; a hitehagyók pedig, hogy túlszárnyalják korábbi testvéreiket - templomot építettek Garizim hegyén, így foglaltak állást Isten jeruzsálemi házával szemben. Vallásuk ezentúl a júdaizmus és pogányság keveréke volt. Állításuk, hogy ők Isten népe, a két nép között nemzedékről nemzedékre a vallási szakadás, a versengés és az ellenségeskedés forrása volt.

A ma végrehajtandó reformációs munkában szükség van Ezsdrásokra és Nehémiásokra, akik nem szépítgetik és nem mentegetik a bűnt, hanem bátran megvédik Isten méltóságát. Azok, akikre ennek a munkának a terhe nehezedik, nem hallgathatnak a gonoszság láttán, és nem takarhatják be a bűnt a hamis könyörület köpenyével. Tudjuk, hogy Isten nem személyválogató, és, hogy a kevés emberrel szemben gyakorolt szigor irgalmasságnak bizonyul a tömegek iránt. Azt sem felejthetik el, hogy a bűn megfeddőjében Krisztus Lelkének mindig meg kell mutatkoznia.

Ezsdrás és Nehémiás - miközben dolgoztak - megalázták magukat Isten előtt; megvallották a maguk és népük bűneit; bocsánatért könyörögtek, mintha ők vétkeztek volna. Türelmesen fáradoztak, imádkoztak és szenvedtek. Nem a pogányok nyílt ellenségeskedése nehezítette munkájukat, hanem az állítólagos barátok rejtett ellenszegülése, akik befolyásukat a gonoszság szolgálatába állítva, tízszeresen súlyosbították Isten szolgáinak terhét. Ezek az árulók olyan anyagot szolgáltattak az Úr ellenségeinek, amelyet felhasználhattak a népe elleni harcban. Gonosz indulataik és lázadó szándékaik állandó harcban álltak Isten világos kívánalmaival.

Mai Bibliai szakasz: Ámos 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ámos, aki nevének jelentése „teherviselő”, egy nyolcadik századi egyszerű pásztor ember volt Tékoában, aki nem egy próféta fia volt, és nem is kapott prófétai kiképzést (7:14). Isten hívta el, hogy prófétáljon Izrael ellen vallási és politikai vezetőinek viselkedésével kapcsolatosan, akik gonoszt cselekedtek Isten szemében. Ez egy olyan időszakban történt, amikor Izrael és Júda is sikeres volt Uzziásnak, Júda királyának, valamint Jeroboámnak, Izrael királyának uralkodása idején. Nemcsak Izrael, hanem Júda ellen is prófétálnia kellett (1. vers). Biztonságban érezve magát az idegen ellenségektől, és saját erejében bízva Izrael nem látott veszélyt vagy pusztulást, de a siker melléktermékei, a büszkeség, a luxus, az önzés és elnyomás kezdték bőséggel beérlelni gyümölcseiket mind a két országban. Ámost felzaklatta a pazarló életmód és azok a bűnök, amelyeket olyan élénken ecsetel. Korholja azokat a bűnöket, amelyek az anyagi jólétből, költséges szenvedélyekből, dorbézolásból, bujálkodásból eredtek, amelyeket azért tehettek meg, mert elnyomták a szegényeket, kiforgatták az ítéletet megvesztegetések és zsarolás által. Ámos nagyon szemléletesen ábrázolja Isten nemtetszését: „Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje” (2. vers – új prot. ford.). A 3-15. versek Isten Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom és Ammon feletti ítéletét írják le.

Damaszkusz (3-5. vers), a Szír birodalom gyönyörű, jómódú, jól megerősített fővárosa, és az egész Szíria képviselője meg fogja tapasztalni Isten ítéletét szándékos és megrögzött gonoszságaiért, különösképpen azért, mert „vas cséplőszánokkal csépelték” a népeket (3. vers – új prot. ford.). Isten figyelmezteti, hogy tüzet küld, és elpusztítja Hazáelt és fiát Hadadot, az egész dinasztiát és Damaszkusz városát az összes fényűző királyi palotával együtt. A város kapuit biztosító vasrudak eltörnek azért, hogy az ellenség bevonulhasson, a népet pedig lemészárolják az Aven völgyében, és végül Szíria népét fogságba viszik. Mindez beteljesedett, amikor Asszíria királya felvonult Damaszkusz ellen, és bevette azt.  

Gáza, a filiszteus város ellen vádat emel Isten a kényszerített kitelepítések és rabszolgatartás miatt. Isten úgy döntött, hogy tüzet bocsát Gáza várfalaira és megemészti palotáit. Asdódot, Askelont és Ekront lemészárolják. Gázát Egyiptom királya és Nagy Sándor is legyőzte. Asdódot Uzziás király majd II. Sargon vették be. Isten eltörli azokat, akik megpróbálják eltörölni az Ő népét.   

Tíruszra Fönícia fővárosára is ítéletet mondanak, amiért rabokat adott át Edomnak. Ezért felelősségre vonta őket Isten a zsidókat ért szenvedések miatt. Tírusz szárazföldi részét Szanhérib foglalja el, majd később a Tíruszhoz tartozó szigetet Esárhaddon, végül Nagy Sándor rombolja le teljesen. Isten szemében egy bűnsegéd ugyanolyan vétkes, mint aki elköveti azt.    

Mindezek után Ámos megítél három nemzetet, amelyek vérrokonok Izraellel: Edomot, Ammont és Móábot. Elítéli Edomot, Ézsau leszármazottját, aki nem igazán testvérként bánt Jákob leszármazottaival; és az ammonitákat, akik ellenséges viszonyban álltak Izraellel. Csúnya dolog egy ellenséget gyűlölni, csúnyább egy barátot, de még csúnyább egy testvért. Isten segítsen bennünket, hogy mindenkit szeretni tudjunk!


Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Könyvkiadó, India

122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).

Gondolkoztunk már azon, hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás idején.

Volt idő, amikor úgy gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan tette.

A néhai férjem elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét követik, és végül elhagyták az egyházat is.

Isten ismeri azokat az embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!

Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése