Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 878. nap
Sokan azok közül, akik bálványimádókkal kötöttek
házasságot, vállalták velük a számkivetést, és a közösségből kiűzöttekkel
együtt átpártoltak a samaritánusokhoz. Ezt az utat választották Isten
munkájának egyes magas állású tagjai is, és egy idő után teljesen összekötötték
velük sorsukat. A samaritánusok erősíteni akarták ezt a kapcsolatot, ezért azt
ígérték, hogy jobban alkalmazkodnak a zsidó valláshoz és szokásokhoz; a
hitehagyók pedig, hogy túlszárnyalják korábbi testvéreiket - templomot
építettek Garizim hegyén, így foglaltak állást Isten jeruzsálemi házával
szemben. Vallásuk ezentúl a júdaizmus és pogányság keveréke volt. Állításuk,
hogy ők Isten népe, a két nép között nemzedékről nemzedékre a vallási szakadás,
a versengés és az ellenségeskedés forrása volt.
A ma végrehajtandó reformációs munkában szükség van
Ezsdrásokra és Nehémiásokra, akik nem szépítgetik és nem mentegetik a bűnt,
hanem bátran megvédik Isten méltóságát. Azok, akikre ennek a munkának a terhe
nehezedik, nem hallgathatnak a gonoszság láttán, és nem takarhatják be a bűnt a
hamis könyörület köpenyével. Tudjuk, hogy Isten nem személyválogató, és, hogy a
kevés emberrel szemben gyakorolt szigor irgalmasságnak bizonyul a tömegek
iránt. Azt sem felejthetik el, hogy a bűn megfeddőjében Krisztus Lelkének
mindig meg kell mutatkoznia.
Ezsdrás és Nehémiás - miközben dolgoztak - megalázták
magukat Isten előtt; megvallották a maguk és népük bűneit; bocsánatért
könyörögtek, mintha ők vétkeztek volna. Türelmesen fáradoztak, imádkoztak és
szenvedtek. Nem a pogányok nyílt ellenségeskedése nehezítette munkájukat, hanem
az állítólagos barátok rejtett ellenszegülése, akik befolyásukat a gonoszság
szolgálatába állítva, tízszeresen súlyosbították Isten szolgáinak terhét. Ezek
az árulók olyan anyagot szolgáltattak az Úr ellenségeinek, amelyet
felhasználhattak a népe elleni harcban. Gonosz indulataik és lázadó szándékaik
állandó harcban álltak Isten világos kívánalmaival.
Mai Bibliai szakasz: Ámos
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ámos, aki nevének
jelentése „teherviselő”, egy nyolcadik századi egyszerű pásztor ember volt
Tékoában, aki nem egy próféta fia volt, és nem is kapott prófétai kiképzést
(7:14). Isten hívta el, hogy prófétáljon Izrael ellen vallási és politikai
vezetőinek viselkedésével kapcsolatosan, akik gonoszt cselekedtek Isten szemében.
Ez egy olyan időszakban történt, amikor Izrael és Júda is sikeres volt
Uzziásnak, Júda királyának, valamint Jeroboámnak, Izrael királyának uralkodása
idején. Nemcsak Izrael, hanem Júda ellen is prófétálnia kellett (1. vers).
Biztonságban érezve magát az idegen ellenségektől, és saját erejében bízva
Izrael nem látott veszélyt vagy pusztulást, de a siker melléktermékei, a
büszkeség, a luxus, az önzés és elnyomás kezdték bőséggel beérlelni
gyümölcseiket mind a két országban. Ámost felzaklatta a pazarló életmód és azok
a bűnök, amelyeket olyan élénken ecsetel. Korholja azokat a bűnöket, amelyek az
anyagi jólétből, költséges szenvedélyekből, dorbézolásból, bujálkodásból
eredtek, amelyeket azért tehettek meg, mert elnyomták a szegényeket,
kiforgatták az ítéletet megvesztegetések és zsarolás által. Ámos nagyon
szemléletesen ábrázolja Isten nemtetszését: „Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba
borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje” (2. vers – új
prot. ford.). A 3-15. versek Isten Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom és Ammon
feletti ítéletét írják le.
Damaszkusz (3-5. vers),
a Szír birodalom gyönyörű, jómódú, jól megerősített fővárosa, és az egész
Szíria képviselője meg fogja tapasztalni Isten ítéletét szándékos és megrögzött
gonoszságaiért, különösképpen azért, mert „vas cséplőszánokkal csépelték” a
népeket (3. vers – új prot. ford.). Isten figyelmezteti, hogy tüzet küld, és
elpusztítja Hazáelt és fiát Hadadot, az egész dinasztiát és Damaszkusz városát
az összes fényűző királyi palotával együtt. A város kapuit biztosító vasrudak
eltörnek azért, hogy az ellenség bevonulhasson, a népet pedig lemészárolják az
Aven völgyében, és végül Szíria népét fogságba viszik. Mindez beteljesedett,
amikor Asszíria királya felvonult Damaszkusz ellen, és bevette azt.
Gáza, a filiszteus
város ellen vádat emel Isten a kényszerített kitelepítések és rabszolgatartás
miatt. Isten úgy döntött, hogy tüzet bocsát Gáza várfalaira és megemészti
palotáit. Asdódot, Askelont és Ekront lemészárolják. Gázát Egyiptom királya és
Nagy Sándor is legyőzte. Asdódot Uzziás király majd II. Sargon vették be. Isten
eltörli azokat, akik megpróbálják eltörölni az Ő népét.
Tíruszra Fönícia
fővárosára is ítéletet mondanak, amiért rabokat adott át Edomnak. Ezért
felelősségre vonta őket Isten a zsidókat ért szenvedések miatt. Tírusz
szárazföldi részét Szanhérib foglalja el, majd később a Tíruszhoz tartozó
szigetet Esárhaddon, végül Nagy Sándor rombolja le teljesen. Isten szemében egy
bűnsegéd ugyanolyan vétkes, mint aki elköveti azt.
Mindezek után Ámos
megítél három nemzetet, amelyek vérrokonok Izraellel: Edomot, Ammont és Móábot.
Elítéli Edomot, Ézsau leszármazottját, aki nem igazán testvérként bánt Jákob
leszármazottaival; és az ammonitákat, akik ellenséges viszonyban álltak
Izraellel. Csúnya dolog egy ellenséget gyűlölni, csúnyább egy barátot, de még
csúnyább egy testvért. Isten segítsen bennünket, hogy mindenkit szeretni
tudjunk!
Deepati Vara Prasad, Ph.D.
Watchman Könyvkiadó, India
122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).
Gondolkoztunk már azon,
hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő
dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás
idején.
Volt idő, amikor úgy
gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti
összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már
elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan
tette.
A néhai férjem
elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és
aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy
tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a
gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten
igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor
láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét
követik, és végül elhagyták az egyházat is.
Isten ismeri azokat az
embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és
hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben
találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami
rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.
Nehémiáshoz hasonlóan
emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése