2017. december 24., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 24 - VASÁRNAP - Mikeás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 60. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 895. nap

60. Látomások az eljövendő dicsőségről

Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örökérvényű szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain túl megláttatja a jövő győzelmeit és örömeit, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az Ígéret földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.

Az egyház sok vigasztaló üzenetet kapott a régi prófétáktól. "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet" (Ézsa 40:1) megbízatással Isten Ézsaiásnak csodálatos látomásokat is adott, amelyek századok során a hivőknek reménységet és örömet adtak. Isten megvetett, üldözött, elhagyatott gyermekeinek minden korban a menny biztos ígéretei adtak erőt. Hit által tekintettek a jövőbe, amikor Isten teljesíti egyházának adott ígéretét: "...örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről nemzedékre" (Ézsa 60:15).

A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet. A "szűkösen adott" kenyér és a "kimért" víz (Ézsa 30:20) mindnyájuk közös sorsa, de senkit sem tiporhatnak el végképp, aki bizalmát Isten szabadító hatalmába veti. "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket" (Ézsa 43:1-4).

Mai Bibliai szakasz: Mikeás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az első világháború kitörése után, H. G. Wells írt egy könyvet „A háború, amely véget vet minden háborúnak” és ez a kifejezés szinte szállóige lett abban az időben. Sajnos azonban az nem az utolsó háború volt, mert úgy tűnik, hogy napjainkban vég nélküli háborúkban élünk. Emberek összefognak, és más embercsoportok ellen indítanak háborúkat teológiai, politikai és néha gazdasági alapon.

Jézus ezt mondja „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég” (Mt 24:6).

Gyakran hallom emberektől, hogy a világunkban zajló szörnyű konfliktusok az Úr közeli eljövetelét jelzik. De Jézus figyelmeztet, hogy legyünk türelemmel, mert ez még nem a vég. Jézus azt mondja, hogy a világ háborúk zűrzavarában lesz addig, amíg vissza nem tér, és ez így is van. Háborúk mindig is voltak az emberi történelemben. De Mikeás ígérete ez: „És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Mik 4:3).

Csodálatos ígéret. Imádkozzunk, hogy ez a nap minél hamarabb eljöjjön. Maranatha! „Jöjj el Urunk!” „Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20).

Gordon Bietz

125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).

Micsoda gyönyörű ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!

Van egy speciális igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló totyogókkal.

„Akkor a vakok szemei megnyílnak,
És a süketek fülei megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta,
És ujjong a néma nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6

A fiam betegsége idején elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam, hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”

Ez a fejezet számomra az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk, hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat, alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.

A világ tele van megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!

Áldom Istent a nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.

Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése