Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 60. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 895. nap
60.
Látomások az eljövendő dicsőségről
Isten egyháza a gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme
legsötétebb napjaiban kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örökérvényű
szándékáról. Isten a jelen megpróbáltatásain túl megláttatja a jövő győzelmeit
és örömeit, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az Ígéret
földjére. A dicső jövő látomásait, az Isten keze által rajzolt jeleneteket
tartsa egyháza nagy becsben ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei
gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak.
Az egyház sok vigasztaló üzenetet kapott a régi
prófétáktól. "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet" (Ézsa 40:1)
megbízatással Isten Ézsaiásnak csodálatos látomásokat is adott, amelyek
századok során a hivőknek reménységet és örömet adtak. Isten megvetett,
üldözött, elhagyatott gyermekeinek minden korban a menny biztos ígéretei adtak
erőt. Hit által tekintettek a jövőbe, amikor Isten teljesíti egyházának adott
ígéretét: "...örökre fenségessé teszlek, és örvendezővé nemzedékről
nemzedékre" (Ézsa 60:15).
A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést
elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet. A "szűkösen
adott" kenyér és a "kimért" víz (Ézsa 30:20) mindnyájuk közös
sorsa, de senkit sem tiporhatnak el végképp, aki bizalmát Isten szabadító
hatalmába veti. "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te
formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém
vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr,
vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted
Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. Mivel drágának tartalak, és
becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért
nemzeteket" (Ézsa 43:1-4).
Mai Bibliai szakasz: Mikeás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az első világháború
kitörése után, H. G. Wells írt egy könyvet „A háború, amely véget vet minden
háborúnak” és ez a kifejezés szinte szállóige lett abban az időben. Sajnos
azonban az nem az utolsó háború volt, mert úgy tűnik, hogy napjainkban vég
nélküli háborúkban élünk. Emberek összefognak, és más embercsoportok ellen
indítanak háborúkat teológiai, politikai és néha gazdasági alapon.
Jézus ezt mondja „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég” (Mt 24:6).
Gyakran hallom
emberektől, hogy a világunkban zajló szörnyű konfliktusok az Úr közeli
eljövetelét jelzik. De Jézus figyelmeztet, hogy legyünk türelemmel, mert ez még
nem a vég. Jézus azt mondja, hogy a világ háborúk zűrzavarában lesz addig, amíg
vissza nem tér, és ez így is van. Háborúk mindig is voltak az emberi
történelemben. De Mikeás ígérete ez: „És
sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig
és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre
fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Mik 4:3).
Csodálatos ígéret. Imádkozzunk, hogy ez a nap minél hamarabb eljöjjön. Maranatha! „Jöjj el Urunk!” „Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20).
Gordon Bietz
125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).
Micsoda gyönyörű
ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!
Van egy speciális
igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok
örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat
szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló
totyogókkal.
„Akkor a vakok szemei
megnyílnak,
És a süketek fülei
megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta,
És ujjong a néma
nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6
A fiam betegsége idején
elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam,
hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a
barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat
az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”
Ez a fejezet számomra
az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére
emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell
testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké
válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk,
hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat,
alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.
A világ tele van
megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a
fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát
ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!
Áldom Istent a
nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy
mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése