Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezet 886. nap
Isten a pátriárkák és a próféták, valamint az előképek és a
jelképek által szólt a világnak a bűntől Szabadító jöveteléről. Az ihletett
próféciák hosszú sora jelezte annak adventjét, akit minden népek óhajtanak. Még
születésének helyét és megjelenésének idejét is pontosan meghatározták.
Dávid Fiának Dávid városában kellett születnie. Betlehemből
"származik... aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba,
a távoli múltba" (Mik 5:1) - mondta a próféta.
"Te pedig
Betlehem, Júda földje,
semmiképpen sem vagy a
legjelentéktelenebb
Júda fejedelmi városai
között,
mert fejedelem
származik belőled,
aki legeltetni fogja
népemet, Izráelt" (Mt 2:6).
Az első advent idejét, valamint a Megváltó élete és
szolgálata köré sorakozó események közül néhány nagyon fontosnak az idejét
Gábriel angyal közölte Dániellel. "Hetven hét van kiszabva népedre és
szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés és megszűnik a vétek, engesztelést
nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai
látomás, és felkenik a szentek szentjét" (Dán 9:24). A próféciában egy nap
egy évet jelképez. Lásd: 4Móz 14:34; Ez 4:6! A hetven hét, illetve négyszázkilencven
nap négyszázkilencven évet jelent. Ennek az időszaknak kiindulópontja adott.
"Tudd meg azért, és értsd meg. Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés
Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután
még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben"
(Dán 9:25) - összesen hatvankilenc hét, vagyis négyszáznyolcvanhárom év. A
rendelet, amellyel Artaxerxes Longimanus a Jeruzsálem helyreállítására és
felépítésére kiadott rendeleteket kiegészítette, Kr.e. 457 őszén lépett
hatályba. (Lásd: Ezsd 6:14; 7:1, 8!) Innen kiindulva a négyszáznyolcvanhárom év
i.sz. 27 őszéig terjed. A prófécia szerint ez az időszak a Messiásig, a
Felkentig tart. Jézus Kr.u. 27-ben - keresztségekor - megkapta a Szentlélek
kenetét, és nemsokára ezután megkezdte szolgálatát. Ekkor nyilatkoztatta ki,
hogy "betelt az idő" (Mk 1:15).
Az angyal ezt is mondta: "erős szövetséget köt
sokakkal egy hétre" [7 év]. Miután a Megváltó megkezdte szolgálatát, az
evangéliumot hét évig különösen a zsidók számára kellett prédikálni. Három és
fél évig Krisztus maga prédikált, majd azután az apostolok. "De a hét
közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak" (Dán 9:27). Kr.u. 31
tavaszán Krisztus, az igazi áldozat, feláldozta önmagát a Golgotán. Ekkor a
templomban kettéhasadt a kárpit, jelezve, hogy az áldozati szolgálat szentsége
és jelentősége megszűnt. Ezzel lezárult a földi áldozatok bemutatásának ideje.
Az egy hét - hét év - Kr.u. 34-ben ért véget. Ekkor István
megkövezésével a zsidók végleg elvetették az evangéliumot. A tanítványok,
akiket az üldözés szétszórt, "elmentek, és hirdették az igét" (ApCsel
8:4). Nem sokkal ezután Saul, az üldöző, megtért és Pállá, a pogányok
apostolává lett.
A Megváltó adventjéről szóló sok prófécia a hébereket
állandó várakozásban tartotta. Sokan szívükben hittel haltak meg, mivel az
ígéretek nem valósultak meg életükben. Messziről látva beteljesülésüket, hitték
és vallották, hogy idegenek és vándorok a földön. Énok korától kezdve a
pátriárkák és próféták által elismételt ígéretek életben tartották a Megváltó
megjelenésének reménységét.
Isten nem mindjárt nyilatkoztatta ki az első advent pontos
idejét. Amikor Dániel próféciája ezt ismertette, nem mindenki értelmezte
helyesen ezt a kinyilatkoztatást.
Mai Bibliai szakasz: Ámos
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet, az Ámos
által lejegyzett utolsó látomás, egymástól tisztán elkülönülő két részre
tagolódik. Az első Izrael pusztulásáról (1-10. vers), a második pedig Izrael
helyreállításáról (11-15. vers) szól.
Ámos megpillanthatja a
Menny fejedelmét, amint lázadó népének megbüntetésére készül. Az Úr az oltár
előtt állva megparancsolja a pusztító angyalnak, hogy üsse meg az oszlopfőt, és
döntse romba az épületet. Az egész szerkezet elpusztításának célja mindenki
halála, hogy senki se menekülhessen meg (1. vers). Hiábavaló a menekülést még
csak megpróbálni is, mert az Úr bárhol rájuk talál (a mennyben, vagy a
pokolban, képletesen szólva), akár a Karmel-hegy csúcsán, akár a tenger
fenekén, a föld legmélyebb pontján próbálnak elbújni (2-3. vers).
A gonosz izraeliták még
a fogságban sem lesznek biztonságban a fegyverektől (4. vers). Isten, a Seregek
Ura, ég és föld uralkodója képes véghezvinni akaratát. Érintésére megolvad a
föld és eltűnik. Árad és apad, mint Egyiptom folyója, és minden lakója gyászol
(5. vers). „Aki fönn az égben építette
meg lakhelyét, és annak boltozatát a földre alapozta; aki előhívja a tenger
vizét és kiönti a föld színére: az Úr az Ő neve” (6. vers) Számára semmi sem lehetetlen. Izrael
csak azzal a feltétellel volt kiválasztott nép, hogy engedelmeskedik az Úr
szavának, és hirdeti az Ő nevét minden nemzetnek, hogy Isten nagy családjába
hozza őket. Ebben az értelemben Izrael és Etiópia egyaránt fontos az Úr
számára. Ő az Egyetlen, aki kihozta Izrael népét Egyiptomból, és Kánaán
földjére vezette őket. Ő hozta ki a filiszteusokat Kaftórból és a szíriaiakat
Kirből. Az Úr határozatai véglegesek, tehát Izrael fogsága elkerülhetetlen.
Isten azonban
kegyelmesen megígéri, hogy a maradékot megmenti (7-8. vers). Megrostálja
Izraelt, és a szenvedés megkülönbözteti Isten valódi követőit azoktól, akik
bűneikhez ragaszkodnak. Isten népe között minden gonosz, aki kétségbe vonta az
Ő útjait, elpusztíttatik.
Ámós most Isten népének
büntetésétől a jövőbeni fényes és dicsőséges helyreállítás ígérete felé fordul.
Amikor Júda és Izrael nem tudott felnőni a megígért jövőhöz, Isten terve csak a
babiloni fogságból visszatért hűséges maradék életében következhetett be. Az Úr
fel akarta emelni Dávid házát lelki Izraellé. A történelem bizonyítja, hogy a
lelki falak sérülései csak részben kerültek kijavításra, és a lelki romokat
csak bizonyos mértékig takarították el. Amikor a zsidó nép elutasította
Megváltóját, az Izraelnek ígért áldások Ábrahám lelki utódainak, Jézus Krisztus
követőinek adattak.
A 13-15. versek
kifejezően ábrázolják az áldások sokaságát, amiket a szó szerinti Izrael
kaphatott volna, de most már Isten igaz Izraelére szállnak. Az Ábrahámnak adott
ígéret, mely szerint utódai öröklik Kánaán földjét, csak részben teljesedett,
amikor Józsué az Ígéret földjére vezette Izrael gyermekeit. A csodálatos ígéret
végső beteljesedése akkor jön el, amikor a Szent város, az Új Jeruzsálem
alászáll Istentől a Mennyből és véglegesen, mindörökre a Földön, Kánaán földjén
marad. Nincsen már messze az a nap!
Deepati
Vara Prasad
123. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 58. fejezetéhez (december 10-16.).
Jaycee Dugardot 11 éves
korában elrabolták, és 18 évet szenvedett rabságban. Ezt követően egy
rendőrnővel szemben ültették le, miközben egy tőle elkülönített szobában a
fogvatartóit kérdezte ki a rendőrség, akik a család körülményei kapcsán fogtak
gyanút.
Jaycee egy ideig nem
mondott szinte semmit. Sőt, ami azt illeti, kiállt az őt elrablók mellett, ők
ugyanis olyan mértékben átnevelték a gondolkodását, hogy úgy tartotta, a
fogságban töltött élete a normális, és hogy az az új név, amit adtak neki, a
valódi személyazonosságát jelenti. Végül a rendőrnő megkérdezte Jaycee-t, hogy
mi a valódi neve. Jaycee ledermedt. Félt attól is, hogy kiejtse a száján, ezért
inkább leírta egy papírra: Jaycee Dugard.
Soha nem volt tervbe
véve, hogy az egymást szerető emberek közötti kötelék megszakadjon, sem
elrablás, sem válás, sem halál révén. Az emberek Istentől való elszakadása
azzal a két emberrel kezdődött, akik az Édenkertben összezavartan, meztelenül
és megszégyenülve elbújtak. Az évek múltával a szakadás miatti távolság tovább
nőtt, még azoknál az embereknél is, akiket maga Isten választott ki, hogy a
világ áldására legyenek.
Dániel könyvében
azonban egy ígérettel találkozunk: egy Felkent (a héber Messiás) fog jönni (Dán
9:24-25). Ugyanez a Felkent valamikor az Édenkertet járta körbe az állatok
között, egy fiatal férfit és nőt keresve: „Hol vagytok?” Aztán visszatért,
ezúttal egy sötét barlangistállóba, ahol állatok vannak, itt újszülöttként
láthatjuk egy fiatal férfival és nővel. Azért jött, hogy áthidalja az elszakadás
miatti szakadékot, hogy újra egyesüljön az emberi fajjal, hogy véget vessen a
bűnnek, hogy a gonoszságért engesztelést, örökké tartó megigazulást szerezzen,
hogy újjá tegyen mindent. Az Isten ismét velünk van.
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése