Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezet 899. nap
Látomásaiban a próféta a bűnön és síron diadalmaskodó
boldogokat Alkotójuk közelében látja. Oly közvetlenül beszélgetnek vele, mint
ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. "Ezért örvendjetek és
vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek - mondja nekik az Úr -. Mert
Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre.
Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem
hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja." "Nem mondja többé
Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer."
"...Mert víz fakad
a pusztaságban,
és patakok erednek a
pusztában.
Tóvá lesz a délibáb,
és víz fakad a szomjú
földön.
Ahol azelőtt sakálok
tanyáztak,
nád és káka
terem..."
"A tövis helyén
ciprus nő,
a csalán helyén mirtusz
nő..."
"Jól megépített
útja lesz,
amelyet szent útnak
hívnak.
Nem jár azon
tisztátalan,
csak az Úr népe járhat
rajta,
bolondok nem tévednek
rá."
"Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki,
hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr
keze minden vétkéért" (Ézsa 65:18-19; 33:24; 35:6-7; 55:13; 35:8; 40:2).
Amint a próféta nézi az Isten városában lakó
megváltottakat, a bűn és az átok nyomától mentesen, elragadtatással kiált:
"Örüljetek Jeruzsálemmel, vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!
Szívből örüljetek vele mind..."
"Híre sem lesz
többé országodban erőszaknak,
határaidban
pusztulásnak és romlásnak.
Isten szabadítását
nevezed kőfalaidnak,
és dicséretét
kapuidnak.
Nem a nap lesz többé
napvilágod,
és nem a hold fénye
világít neked,
hanem az Úr lesz örök
világosságod,
és Istened lesz
ékességed.
Nem megy le többé
napod,
és holdad nem fogy el.
Az Úr lesz örök
világosságod,
letelnek gyászod
napjai.
Egész néped igaz lesz,
örökre birtokában lesz
az ország;
facsemete, amelyet én
ültettem,
kezem alkotása,
amely megmutatja
dicsőségemet"
(Ézsa 66:10; 60:18-21).
Mai Bibliai szakasz: Náhum
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Náhum ismételten
kihangsúlyozza, hogy Isten a legnagyobb „szuperhatalom", aki fenntartja és
irányítja a világ történelmének eseményeit és a kormányzatokat. Abban a korban
élünk, amikor „… dühösködnek a nemzetek,
és hiábavalóságot gondolnak, … amikor fölkerekednek a föld királyai, és a
fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és fölkentje ellen…. Az egekben
lakozó kineveti, az Úr megcsúfolja őket” (Zsolt 2:1-4).
Uralhatták bár az
asszírok az akkor ismert világ nagy részét a Kr. e. VII. században, kegyetlen
visszaéléseik, és a prófétai figyelmeztetések sorozatos elutasítása miatt hamar
betelt gonoszságuk pohara, ami megítélésükhöz vezetett. Az uralkodói tisztség
áldása nagy felelősséggel is jár. Az uralkodói hatalmat jóra kell használni,
mindenki számára biztosítani kell az alapvető emberi jogokat.
Náhum, az ismeretlen
próféta felhívja az asszírok figyelmét, hogy Isten minden népet számon tart.
Amennyiben elmulasztották az emberiséget szolgálni, akkor jobb, ha magukra
vetnek. Isten nem gerjed hirtelen haragra, de ítélete végérvényes lesz.
Végezetül Isten nemcsak
megszabadítja népét az elnyomástól, de a gonoszságnak is mindörökre véget vet,
soha többé nem ütheti fel ismét a fejét. Még a tartós igazságtalanság és a
végső üldöztetés során is bízhat Isten népe az Ő jóságában, mert „jó az Úr, menedék a szorongattatás idején”
(Náh 1:7).
Gary Councell
125. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 60. fejezetéhez (december 24-30.).
Micsoda gyönyörű
ígéretek találhatóak ebben a fejezetben!
Van egy speciális
igényű gyermekem, aki kerekesszékhez kötött, ezért az alábbi vers különösen sok
örömmel tölt el. Sóvárogva vágyom az eljövendőket, hogy lássam a fiamat
szarvasként ugrándozni, körbe-körbe szaladgálni, korban hozzá hasonló
totyogókkal.
„Akkor a vakok szemei
megnyílnak,
És a süketek fülei
megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta,
És ujjong a néma
nyelve.”
Ézsaiás 35:5–6
A fiam betegsége idején
elhagyatottnak éreztem magam, és sokszor veszteségélményem volt, nem tudtam,
hogy miért is imádkozzak. Akkoriban volt, hogy a gyülekezeti közösségem és a
barátaim imában hordoztak, ők imádkoztak értem, amikor én nem találtam szavakat
az imához. Gyakran csak annyit tudtam mondani, hogy „Istenem, segíts a fiamon.”
Ez a fejezet számomra
az ilyen tapasztalatok perceiről szól, az ima és a gyülekezeti közösség erejére
emlékeztet. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és imádkoznunk kell
testvéreinkért, akik nyomorúsággal küzdenek. Néha nekünk kell az ő erejükké
válnunk, amikor nekik nincsen már. Még akkor is, hogy ha csak annyit tehetünk,
hogy meghallgatjuk őket, vagy engedjük, hogy a vállunkon kisírják magukat,
alapvető fontosságú, hogy ott legyünk azok számára, akiknek fájdalmaik vannak.
A világ tele van
megtört szívű emberekkel, akiknek fájdalmaik vannak. Nap mint nap látom ezt a
fájdalmat a barátaimon, akik speciális igényű gyermekek szülei. Olvassuk hát
ezeket az erőteljes ígéreteket, és osszuk meg azokat a körülöttünk lévőkkel!
Áldom Istent a
nehézségeimért, hiszen azok segítettek jobban tudatára ébredni annak, hogy
mennyire szükségünk van egymásra, amikor az élet a nehéz oldalát mutatja.
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése