Higgyetek az Ő prófétáinak - december 21 - CSÜTÖRTÖK - Mikeás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 892. nap

Amit Isten Izráel, a választott nép által akart tenni a világért, ma megvalósítja egyházával. Kiadta "a szőlőt... más munkásoknak", a vele kötött szövetséget megtartó népének, akik hűségesen "megadják a termést a maga idejében." Az Úrnak mindig voltak a földön hűséges képviselői, akik magukévá tették a menny érdekeit. Istennek ezek a tanúi a lelki Izráel közé számítanak, és Jahve teljesíti ősi népének tett minden szövetségi ígéretét.

Isten egyháza egészen a befejezésig, szabadon viheti előre, az elveszett ember megváltásának isteni tervét. Hosszú századokon át Isten népét korlátozták szabadságában. Nem hirdethette az evangéliumot a maga tisztaságában. A legszigorúbb büntetésekkel sújtották azokat, akik merészelték áthágni az emberi rendelkezéseket. Ennek következtében az Úr nagy erkölcsi szőlőskertje majdnem teljesen parlagon hevert. Az emberek nélkülözték Isten Igéjének világosságát. Félő volt, hogy a tévelygés és babona sötétsége elfeledteti az igaz vallás nyújtotta ismeretet. Isten földi egyháza olyan fogságban volt e sokáig tartó, könyörtelen üldözés idején, mint Izráel volt a babiloni száműzetésekor.

Hála Istennek, hogy egyháza nincs már szolgaságban. A lelki Izrael visszakapta azokat a kiváltságokat, amelyekben Isten népe Babilonból való szabadulása után részesült. A föld minden részén férfiak és nők szívét érinti a mennyből küldött üzenet, amelyről a látnok János prófétálta, hogy Krisztus második jövetele előtt fogják hirdetni: "Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája" (Jel 14:7).

A gonosz hatalom seregei nem tartják már fogságban az egyházat, mert "elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznasága borával itatott meg minden népet." A lelki Izráelnek pedig ez az üzenet szól: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket" (Jel 14:8; 18:4). Ahogyan a száműzöttek annak idején megfogadták a "meneküljetek Babilonból" (Jer 51:6) üzenetet, s visszatértek az Ígéret földjére, ma is mindazok, akik félik Istent, elhagyják a lelki Babilont, és Isten kegyelmének győzelmi jeleként nemsokára ott lesznek az újjáteremtett földön, a mennyei Kánaánban.

Malakiás korában a megtéretlenek "hol van az igazságos Isten?" gúnyos kérdésére ez volt a válasz: "Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat... a szövetség követe... De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak. És olyan kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években" (Mal 2:17; 3:1-4).

Közvetlenül a megígért Messiás megjelenése előtt Krisztus előfutára ezt az üzenetet hozta: Térjetek meg, vámszedők és bűnösök, térjetek meg farizeusok és sadduceusok, "mert elközelített a mennyeknek országa" (Mt 3:2).

Ma Istentől megbízott hírnökök Illés és Keresztelő János lelkével és erejével felhívják az ítéletre megérett világ figyelmét a kegyelemidő utolsó óráival, és Krisztus Jézusnak, a királyok Királyának és urak Urának megjelenésével kapcsolatosan hamarosan bekövetkező ünnepélyes eseményekre. Isten nemsokára megítél minden embert e testben véghezvitt tettei alapján. Eljött Isten ítéletének órája, és földi egyháza tagjainak ünnepélyes kötelessége, hogy figyelmeztesse az örök pusztulás határán állókat. E széles világon mindenki előtt - aki csak figyel rájuk - világossá kell tenniük a most folyó nagy küzdelemben megtámadott, kockán forgó elveket, amelyektől az egész emberiség sorsa múlik.

A kegyelemidő utolsó óráiban, amikor minden ember sorsa nemsokára örökre eldől, a menny és föld Ura az eddiginél élénkebb tevékenységet vár el egyházától. Az Úr Jézus Krisztus saját választottainak tartja és a földön mindenkinél jobban kedveli azokat, akiket drága igazságának ismerete feloldott megkötözöttségükből, és várja, hogy megdicsőítsék Őt, aki a sötétségből csodálatos világosságra hívta ki őket. Az áldásokat, amelyekben olyan gazdagon részesülnek, meg kell osztaniuk másokkal is. A megváltás jó hírének el kell jutnia minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez.

Az ősi próféták látomásai szerint a dicsőség Ura a második advent előtti sötétség és hitetlenség napjaiban különleges fényt hint egyházára. Az Igazság Napjaként megjelenik egyházában, "és sugarai gyógyulást hoznak" (Mal 3:20). Minden igaz tanítvány befolyása erőt adó, bátorító, segítő, gyógyulást hozó legyen!

Mai Bibliai szakasz: Mikeás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Mike%C3%A1s+1&version=NT-HU

Egyszer láttam egy lökhárító feliratot az egyik autón, amely így szólt: „Az emlékezés kedvéért, Isten mindent feljegyez.” Zavar az téged, hogy életedről feljegyzés készül? Mennyire örülnél egy olyan közzétett listának, amelyen minden általad meglátogatott internetes oldal szerepelne, amelyet valaha meglátogattál, vagy gondolataid olyan gyűjteményének, amelyeket valaha gondoltál, vagy egy olyan hangfelvételnek, amelyen minden általad kimondott szó szerepelne?

A „korrektség” eme korszakában egyáltalán nem kívánatos az, ha valakit ítélkezőnek bélyegeznek. A mai társadalomban sok ember olyan magatartást tett magáévá, amely ezt mondja: „Élj, és hagyj másokat is élni!”, és soha ne ítéld meg viselkedésüket, mert az „nem rád tartozik!”

Egy könyv címe felteszi a fontos kérdést: És mi lett a bűnnel? (Karl Menninger, Hawthorn Books, 1973). Jó kérdés! Hallottam olyan lelkészekről, akik olyan helyzetekkel küszködtek, hogy a gyülekezet tagjai nyílt bűnben éltek, a bűnbánat minden nyilvánvaló jele nélkül, és a gyülekezet bizottsága nem gondolt arra, hogy töröljék őket a névsorból. Elterjedt az a vélemény, hogy „nem vagyok a felebarátom őrizője, és amit tesz, az nem rám tartozik.” Általánosan elfogadott vélemény lett, hogy addig, amíg másoknak nem árt vele, nem foglalkozunk az üggyel. 

Vajon nincs itt az ideje annak, hogy nevén nevezzük a bűnt? Ellen White így fogalmaz: „A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vehetők, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket,; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!” (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal). A vezetőknek foglalkozniuk kell azokkal, akik meggyalázzák Isten szent nevét.

Mikeás ítéletről szóló üzenete nem tette őt népszerűvé, de a végidei ítélet világos üzenete a Bibliának, és nekünk ezt szem előtt tartva kell élnünk.

Gordon Bietz

124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).

Isten egy szőlőskertet ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak csatlakozzanak az igaz tőhöz.

És egy rövid időre ez is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje az Ígéret földjén.

Azonban ezt követően elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.

Mitől lett tehát Izrael szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)

Andy Nash

egyetemi tanár és lelkész

Southern Adventist University, USA

Fordította: Gősi Csaba