Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 59. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 889. nap
Izráelnek semmilyen időleges kudarca nem hiúsíthatta meg a
korszakokat átfogó tervet, az emberiség megváltásának tervét. Lehet, hogy azok,
akikhez a próféta szólt, nem vették figyelembe a kapott üzenetet, Jahve terve
mégis biztosan haladt előre a teljes megvalósulás felé. "Hiszen
napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között - üzente hírnökével az
Úr -, és mindenütt jó illatú áldozatot mutatnak be nevemnek... Mert nagy az én
nevem a népek között" (Mal 1:11).
Isten korábban "élet és békesség" szövetségét
kötötte Lévi fiaival. E szövetség megtartásából kimondhatatlan áldás fakadt
volna. Az Úr felkínálta, hogy megújítja a szövetséget azokkal, akik valamikor
lelki vezetők voltak, de törvényszegésük következtében "megvetetté"
és "megalázottá" lettek "az egész nép előtt" (Mal 2:5, 9).
Jahve ünnepélyes komolysággal figyelmeztette a
gonosztevőket, hogy eljön az ítélet napja, és hirtelen elpusztít minden
törvényszegőt. A reménységet azonban senkitől sem vonta meg. Bár Malakiás
ítéletet prófétált, ugyanakkor hívta a megtévedteket, hogy kössenek békét
Istennel. "Térjetek meg hozzám - buzdította őket az Úr -, és én is
hozzátok térek!" (Mal 3:7).
Az ember azt gondolná, hogy az ilyen hívás minden ember
szívét érinti. A menny Istene hívja vissza tévelygő gyermekeit, hogy vele
együttműködve vigyék újra előre művét a földön. Az Úr kinyújtja kezét, kézen
fogja Izráelt, hogy elvezesse az önmegtagadás és az önfeláldozás keskeny
útjára, és részt adjon neki Isten fiai örökségéből. Meghallják-e vajon
kérlelését? Megértik-e, mi az egyedüli reménységük?
Milyen szomorú, hogy a Malakiás-korabeli zsidók vonakodtak
szívük büszkeségét megtagadni és szeretettel engedelmeskedve őszintén
együttműködni Istennel. Kérdésük önigazolást tükröz: "Miből térjünk
meg?"
Az Úr feltárja népének egyik sajátos bűnét.
"Becsaphatja-e az ember az Istent? - kérdezi. Ti mégis be akartok csapni
engem!" Az engedetlenek - akiket még mindig nem lehetett meggyőzni arról,
hogy bűnösök - kérdezik: "Mivel akarunk becsapni?"
Az Úr válasza nagyon határozott: "A tizeddel és a
felajánlásokkal! Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni
engem! Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban,
és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy
megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Elriasztom
tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre
szőlőtöket a határban - mondja a Seregek Ura. Boldognak mond benneteket minden
nép, mert gyönyörű lesz országotok - mondja a Seregek Ura" (Mal 3:7-12).
Isten megáldja az ember keze munkáját, hogy az ember
visszaadhassa neki az Ő részét. Ad napfényt és esőt, gazdagon virultatja a
növényzetet. Egészséget és képességeket ad anyagiak szerzésére. Minden áldás az
Ő jóságos kezéből származik; és azt akarja, hogy az ember egy rész
visszaadásával, tizeddel és adakozással - hálaáldozattal, önkéntes adakozással,
bűnért való áldozattal - megmutassa háláját. Áldozzák javaikat az Úr
szolgálatára, hogy ne maradjon szőlőskertje kopár pusztaság! Kutassák, hogy mit
tenne az Úr helyükben! Vigyenek hozzá imában minden nehéz ügyet! Tanúsítsanak
önzetlen érdeklődést Isten műve világszéles haladása iránt!
Mai Bibliai szakasz: Jónás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Talán semmi sem segít
az embernek annyira Isten akaratára összpontosítani, mint az, ha egy tengeri
teremtmény nyálkás hasában ül. Most már Jónás teljes és osztatlan figyelme az
Úré volt. Ott töltött három napot és éjszakát mielőtt segítségül hívta volna az
Atya nevét. Milyen makacs volt!
Amikor Jónásra
gondolok, mindig az a szomorú dolog jut eszembe, hogy én még makacsabb vagyok,
mint ő volt! És te? Képzeld csak el, hogy Isten mindig reményteljes jövőt tervez
nekünk! És mindennek a csúcsa, hogy uralkodásra kapunk képzést, mely ahhoz
szükséges, hogy Istennel ülhessünk a trónon, és együtt kormányozzuk az egész
univerzumot egy örökkévalóságon át. De ahhoz, hogy úgy uralkodjunk,
munkatársaivá kell válnunk mások megmentéséért. Milyen csodálatos terv!
Időnként azonban úgy
tűnhet, hogy amit Isten tervez az életünkben, az nem túl csábító; vagy hogy igen
kevés esélyt látunk arra, hogy a szeretettel és irgalommal teljesítsük hívását.
Ám Isten csak azt kéri, hogy Rá összpontosítsunk, és ne a világra!
A kilenc versnyi
elbeszélésben felfedezhetjük az emberi gondolkodás folyamatát. Némi önvizsgálat
során Jónás rájött, hogy az élete romokban hever, és az Isten felé fordulás
tűnt az egyetlen járható útnak számára. Figyeljük meg, hogy mikor Jónás
visszafordította tekintetét az Atya lakhelye – a szentély – felé, akkor újra látni
kezdte az Úr megváltó kegyelmét (8. vers). Hozzá kiáltott, és Isten válaszolt
neki az által, hogy az „óceánjáró taxi” azonnal kivitte Jónást a szárazföldre,
és minden teketória nélkül ki is tette ott.
A komoly
segélykiáltásra mindig válaszol az Isten. Gondolok itt Péter esetére, amikor kezdett
a tarajos hullámokba süllyedni, és kétségbeesetten azt kiáltotta: „Uram, segíts
nekem”, a Király azonnal reagált kérésére. Ezt követően Jézus és Péter kart
karba öltve sétáltak vissza a hajóhoz a víz színén! Vessünk egy pillantást egy
másik személy életére, akit saját cselekedetei juttatnak tragikus helyzetbe, a
gadarai megszállottra. Olyan mélyre csúszott a bűn lejtőjén, hogy segélykiáltása
már nem volt hallható onnan. De Jézus Krisztusnál még az is segítségre talált,
aki szemmel akinek szemmel láthatóan a kárhozat volt már a sorsa, és csak
szívében tudott kiáltani. Urunk átgyalogolt a tengeren, hogy elérje ezt a
nyomorult férfit, és megszabadítsa a végső romlástól.
Nem számít, hogy ki
vagy: egy szökött próféta, egy hullámokba süllyedő ember, egy démonok által
megszállt személy, vagy bárki más –, Isten válaszolni fog a segélykérésedre.
Miután már egyszer megmentett minket, itt az ideje, hogy meghalljuk szavát, és
kövessük Őt. „Saját füleddel hallhatod a
mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek
le!” (Ézsaiás 30:21 – új prot. ford.). Emlékezzünk: az Úr terve az, hogy
lelki jólétünket biztosítsa, és az igazság útján vezessen bennünket.
Jim
Ayer
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek
osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak
csatlakozzanak az igaz tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése