Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 891. nap
Földi küldetése vége felé a szőlőskertről szóló példázatban
Krisztus felhívta a zsidó tanítók figyelmét az Izráelre árasztott gazdag
áldásokra, melyekkel tanúsította, hogy Isten igényt tart engedelmességükre.
Világosan elébük tárta Isten dicsőséges szándékát, amelyet engedelmességük
által valósíthattak volna meg. Félrehúzva a jövő fátyolát, megmutatta, hogy
Isten szándéka betöltésének elmulasztásával hogyan játsza el az egész nemzet a
menny áldását, és okozza saját romlását.
"Volt egy gazda - mondta Krisztus -, aki szőlőt
ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített
benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott" (Mt 21:33). A
Megváltó ezzel "a Seregek Urának szőlőjé"-re utalt, amelyet Ézsaiás
próféta századokkal előbb "Izráel házá"-nak mondotta (Ézsa 5:7).
"Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a
munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit,
és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét
küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják
becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez
az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Majd
megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték."
Miután Krisztus a papok elé tárta gonoszságukat bekoronázó
tettüket, feltette a kérdést: "Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz
ezekkel a munkásokkal?" A papok nagy érdeklődéssel figyelték a történetet,
és anélkül, hogy átgondolták volna, milyen kapcsolatban áll velük, a néppel
együtt válaszolták: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a
szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga
idejében."
Akaratlanul ítéletet mondtak maguk felett. Jézus rájuk
nézett, és fürkésző tekintete elárulta, hogy olvas szívük titkaiban. Istensége
félreérthetetlen erővel villant fel előttük. A munkásokban meglátták önmagukat,
és önkéntelenül felkiáltottak: Távol legyen!
Krisztus ünnepélyes komolysággal és szánakozva kérdezte:
"Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Ezért
mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik,
amely megtermi annak gyümölcsét. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát,
akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja" (Mt 21:34-44).
Krisztus elhárította volna a zsidó nemzet pusztulását, ha a
nép befogadta volna Őt. Irigységük és féltékenységük azonban kérlelhetetlenné
tette őket. Elhatározták, hogy nem fogadják el Messiásként a Názáreti Jézust.
Elvetették a világ világosságát, és ettől kezdve életüket éjféli sötétség vette
körül. A zsidó népet utolérte megjövendölt végzete. Vad indulataik, zabolátlan
szenvedélyeik okozták romlásukat. Elvakult haragjukban egymást pusztították.
Lázadó, konok gőgjükkel kihívták a győztes rómaiak haragját. Jeruzsálem
elpusztult, a templom romokban hevert, helyét felszántották, mint a mezőt. Júda
fiai a legborzalmasabb halállal pusztultak el. Embermilliókat adtak el közülük,
hogy pogány földön rabszolgákként szolgáljanak.
Mai Bibliai szakasz: Jónás
4
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Hát nem érdekes, hogy
ez a nagy evangélista otthagyta az embereket, akiket bűnbánatra hívott? Nemcsak
a hegyek felé indult, hanem tulajdonképpen még vitatkozott is Istennel. Meg
akarta győzni Őt, hogy engesztelhetetlennek kellene lennie. Valósággal „haragra gerjedt” Isten kegyelme
miatt!
Miért is haragudott?
Megvolt a saját elképzelése arról, hogyan kell Istennek cselekednie, de Ő most
nem úgy tett. Továbbá, meg akart halni,
mert a dolgok nem az ő tervei szerint alakultak.
Hányan követjük el
ugyanezt! „Istenem, én inkább meghalnék,
minthogy elfogadjam a te akaratodat.”
Gyakran hallom ezt idősebb emberektől, akik túlélték maguk által várt
végüket. Én is úgy végezhetem egy nap, mint aki így szól: „Istenem, engedj most
meghalni!” Ám itt most nem egy halálos ágyán fekvő, szenvedő emberről
beszélünk, hanem egy házsártos, önfejű prófétát látunk, aki nem azt kapta, amit
szeretett volna. A saját elképzeléséhez szerette volna igazítani Istent, a
saját tetszésére.
Van azonban jó hír is:
a négy fejezeten át, Jónás végig beszélget Istennel. Vitatkozik Istennel,
megharagszik rá. Jónás haragja és undoksága ellenére Isten a könyv végén mégis
még mindig szól hozzá, annak ellenére is, hogy a prófétát nem érdekli a
városban élő 120 ezer ember sorsa.
Ez számunkra is
tanulságos lehet. Tartsuk fenn a párbeszédet Istennel, és Ő is fenn fogja
tartani azt velünk. Az Úr sokkal inkább szeretné, hogy akár mérgesen is, de
beszélj vele, minthogy egyáltalán ne szólj hozzá. A kommunikáció megszüntetése a
gonosz forgatókönyvének első számú eszköze.
Jónás könyve
meglehetősen furcsa, hacsak nem Isten lenyűgöző szeretetének, kegyelmének és
teremtményei iránti hosszútűrésének szemszögéből nézzük.
Ébredéskor, minden
egyes reggel meg kell köszönnünk Isten irántunk való irgalmát. A prédikátor,
Glenn Coon mondja hallgatóságának, hogy minden reggel tíz dologért kell
dicsőítenünk Istent, majd hozzáteszi: „Ha nem jut eszedbe tíz dolog, amiért
hálát adhatnál Istennek, és dicsőíthetnéd Őt, tartsd csak vissza 5 percig a
lélegzetedet és próbáld újra!”
Nem kell negatív
Jónásnak lenned, de folyamatosan fenn kell tartanod a párbeszédet Istennel és
dicsérnek kell Őt! Végtére is Isten terve az, hogy a te átadott életed által
embereket mentsen meg.
Jim Ayer
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek osztozzanak
a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak csatlakozzanak az igaz
tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése