Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 5. fejezet 1854. nap
5.
fejezet (3. rész) – Az
Úr imája
„Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6:10/b)
Isten akarata szent törvényében jut kifejezésre.
Törvényének alapelve egyúttal a menny alapelve is. Isten angyalai sem jutnak magasabb
rendű ismeretre, minthogy Isten akaratát megismerjék; a legmagasztosabb
szolgálat, amely foglalkoztatja őket, hogy az Ő akaratát teljesítsék.
A mennyben azonban semmilyen szolgálatot nem végeznek a
törvény kényszerének szellemében. Mikor Sátán Isten törvénye ellen fellázadt, a
törvény fogalma az angyalok előtt teljesen újszerű volt. Addig egyáltalán nem
is hallottak róla. Szolgálatukban nem szolgák, hanem fiak; a legtökéletesebb
egység uralkodik köztük és Teremtőjük között. Nekik az engedelmesség nem teher;
Isten iránti szeretetük minden szolgálatukat örömmé változtatja. Így van
mindenki, akiben Krisztus, a dicsőség reménye lakozik. Visszhangzanak benne az
Úr szavai: „Hogy teljesítsem a te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed
keblem közepette van” (Zsolt 40:9).
Könyörgésünkben — „Legyen meg a te akaratod, mint a
mennyben, úgy a földön is” — azt kérjük, hogy a földön szűnjék meg a gonosz
uralma, hogy Isten a bűnt mindörökre kiirtsa, és állítsa fel az igazság
országát. Akkor mind a földön, mind a mennyben megtelik minden „a jóban való
teljes gyönyörűséggel” (2Thess 1:11).
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6:11)
Az Úr imájának első fele Isten nevére, országára és
akaratára vonatkozik: hogy neve megszenteltessék, hogy országa eljöjjön, s hogy
akarata legyen meg. Ha ily módon Isten szolgálatát tettük legfőbb ügyünkké,
bizalommal kérhetjük, hogy szükségleteinkről is megemlékezzék. Ha önző énünket
megtagadtuk, és Isten gyermekeivé lettünk, akkor Isten családjának tagjai
vagyunk, és Atyánk házában minden a miénk. Isten minden kincse rendelkezésünkre
áll, úgy a jelen, mint az eljövendő világé is. Az angyalok szolgálata, a
Szentlélek adományai és szolgáinak munkája: minden értünk történik. Miénk a
világ és mindaz ami azt betölti, feltéve, hogy a javunkat szolgálja. Még a
gonosz ellenségeskedése is áldásunkra van, mert a menny számára nevel
bennünket. „Ha Krisztuséi vagytok, úgy minden a tiétek” (1Kor 3:23, 21).
Mi azonban még a kiskorú gyermekekhez hasonlítunk, akik nem
vehetik birtokukba atyai járandóságukat. Isten még nem bízta ránk dicső
örökségünket, nehogy Sátán becsapjon bennünket is, mint Ádámmal és Évával tette
az Édenkertben. Viszont Krisztus megőrzi részünkre, így a gonosz nem férhet
hozzá. A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit
kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell:
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk,
ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Isten biztosított
bennünket ígéretében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is
így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá
lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé” (Zsolt 37:25). Isten
hollókat küldött Illés táplálására a Kérit-patakhoz, s egyetlen önfeláldozó
gyermekéről sem fog megfeledkezni. Aki igazságban jár, arról mondja az Írás:
„Kenyerét megkapja, vize el nem fogy.” „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes
időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.” „Aki az ő tulajdon fiának nem
kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt
mindent minékünk” (Ésa 33:16; Zsolt 37:19; Róm 8:32). Krisztus könnyített özvegy
anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás
vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg
gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és
elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit
állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel
tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről.
Amikor könyörgünk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg
nekünk ma”, nem csak magunkért, hanem másokért is imádkozunk, s ezzel
elismerjük, hogy amit Isten nekünk ad, nem kizárólag a miénk. Isten azért bíz
ránk javakat, hogy az éhezőket is tápláljuk. Isten felüdíti a nyomorgókat
javaival, s így szól: „Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, hívd a
csonkabonkákat, a szegényeket, a sántákat és vakokat: És boldog leszel,
mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az
igazak feltámadásakor” (Lk 14:12—14).
„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden
kegyelmét; hogy mindenben mindenkor teljes elégségtek lévén, minden
jótéteményre bőségben legyetek.” „Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is
arat; és aki bőven vet, bőven is arat” (2Kor 9:8, 6).
Könyörgésünk a mindennapi kenyérért nem csak a testünknek
naponta szükséges táplálékot foglalja magában, hanem a lelki táplálékot is, az
örök élet elnyerése céljából. Jézus megparancsolta: „Munkálkodjatok, ne az
eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” „Én
vagyok amaz élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e
kenyérből, él örökké” (Jn 6:27, 51). Üdvözítőnk az élet kenyere, s ha
szeretetét felismerjük, magunkba fogadjuk Őt, és ekkor az a kenyér táplál
bennünket, amely a mennyből szállt alá.
Krisztust szavai által fogadhatjuk magunkba; Isten azért
adta nekünk Szentlelkét, hogy igéit megértesse velünk, hogy igazságait
szívünkbe vésse. Imádkozzunk naponta, amint olvassuk a Szentírást, Isten pedig
elküldi majd a Lelkét, hogy kijelentse azokat az igazságokat, amelyek
megerősítenek bennünket, lelkünket pedig felkészíti a szükség napjára.
Isten a mi javunkra úgy rendelkezett, s arra is tanít, hogy
naponként imádkozzunk mind a testi, mind a lelki hiányok kielégítéséért. Azt
szeretné, ha belátnánk, hogy állandóan az Ő gondviselésétől függünk. Ezért
kíván velünk mind szorosabb kapcsolatba lépni. Ha Krisztussal — az ima és a
szent igazságok kutatása által — közösségbe jutunk, akkor mint éhezőket táplál,
és mint szomjazókat üdít fel az élet vízéből.
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=NT-HU
Salamon egy
összehasonlítással kezdi a fejezetet, az illatszerkészítés kényes folyamatát
hasonlítja össze a hívő ember életének még kényesebb folyamatával, aminek
folyamán szeretne tökéletes bizonyságtevővé válni, különösképpen abban az
esetben, ha bölcs és tiszteletre méltó ember hírében áll.
A régi időkben egy
döglött légy – akármilyen kicsiny, jelentéktelen és ártalmatlan – fel tudta
borítani az eszenciák és olajok egyensúlyát az illatszerekben. Az ily módon
elrontott illatszereket kidobták. Ez történik egy kis harag, egy rossz szó, egy
jellemhiba vagy rossz szokás esetében is. Ezek közül mindegyik hatástalanítja
az ember jó befolyását.
Salamon különböző
ábrázolások segítségével bátorít bennünket arra, hogy bölcsek legyünk, és
mindig Isten akaratával összhangban döntsünk. Nem számít, hogy milyen idősek
vagyunk, vagy milyen felelős pozíciót töltünk be, mindannyian tehetünk ostoba
dolgokat.
Mit jelent bolondnak
lenni, vagy bolond módjára cselekedni? Azt jelenti, hogy ügyetlenek vagyunk,
logika és értelem nélkül teszünk dolgokat. Ez oda vezet, hogy nem bölcs módon
cselekszünk, ami makaccsá tesz, és akár még az őrületbe is kergethet. Egy
ostoba személy nem csak önmagának árt, hanem a környezetében élőknek is.
Ezzel szemben Salamon
azt mondja nekünk, hogy legyünk gazdagok a bölcsességben (5. vers), nem keresve
földi elismerést. A bölcsesség hatékony segítség a különböző feladataink és
kötelességeink teljesítésében. Azzal a tanáccsal zárja a fejezetet, hogy
vigyázzunk a kiejtett szavainkra. A bölcs ember keveset beszél, tudja, hogy mit
mond, és elkerüli, hogy félreértsék szavait.
Imádkozhatunk így:
„Uram! Adj nekem bölcs és értelmes szívet, hogy helyesen
értsek és beszéljek, és méltóképpen tudjalak téged bemutatni másoknak. Ámen.”
Roberto O. Gullón
262. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
5. fejezetéhez (augusztus 9-15.).
Imalistát könnyű készíteni:
Biztonságos utazások,
Több pénz,
Munkahelyi előléptetés,
Az ellenségeim megbüntetése,
Egészséges test,
és a lista folytatódik…
Könnyű olyan imalistát készíteni, ahol az ima
központi fókusza RAJTAM van. Drága Mennyei Atyám, ezeken a módokon tudsz
megáldani ENGEM. Ezek azok a dolgok, amik szerintem ENGEM boldoggá tennének.
A tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa
őket imádkozni, Ő pedig nem okozott csalódást. 65 szó. Egyszerű, mégis mély
értelmű. Érdekes, hogy ebben az imában mindössze 7 szó van, ami személyes, ideiglenes
szükségletekkel kapcsolatos. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
Isten törődik mindennel, ami hatással van ránk.
Azt akarja, hogy az összes legbelső gondolatunkat és vágyunkat kommunikáljuk
felé, mégis az imáinkban azt akarja elérni, hogy magunkon túl mutassunk. El
akar juttatni minket arra a helyre, ahol elsőként Atyánkként gondolunk rá,
olyasvalakire, aki ismeri a szükségleteinket, és a szívében a mi érdekünket
tartja leginkább szem előtt. Az Ő királyságára és az Ő akaratára a földön,
amely igazából a valódi boldogság forrása. Az Ő erejére, amely távol tud
tartani minket a kísértéstől és meg tud szabadítani minket a gonosztól. Másokra,
és az óriási áldásokra, amelyek a megbocsátás és a kibékülés, bűnrendezés révén
áradhatnak.
Nagyon könnyű olyan imalistát készíteni, amely
RÁM fókuszál. Azonban mennyi békéről, megelégedésről és valódi beteljesülésről
maradunk le, ha ilyen alacsonyra tesszük a lécet?
Próbáljunk meg ma inkább Isten imalistájára
összpontosítani!
Lisa Ward
Egyházi tisztviselő, Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés