Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 6 - CSÜTÖRTÖK - Prédikátor 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 4. fejezet 1849. nap

4. fejezet (5. rész) – Igaz istentisztelet  

„Senki sem szolgálhat két úrnak” (Mt 6:24)

Krisztus nem azt mondja, hogy az ember ne szolgáljon, vagy hogy nem szabad, hanem azt mondja, hogy nem képes erre. Isten és a mammon között semmiféle érdekközösség vagy egyetértés nincs. A világi ember épp ott nem ismer korlátozást, és hódol önző indulatainak, ahol a lelkiismeret inti a keresztényt, hogy türelmes és önmegtagadó legyen. Krisztus önmegtagadó követője. A vonal egyik oldalán az önmagát megtagadó keresztény áll, míg a másikon az önmagát kielégítő, élvhajhászó ember, aki a világot szereti; a divathóborttal, megnyerő könnyelműséggel, kigúnyolva a kedvtelés korlátait.

Senki sem helyezkedhet semleges álláspontra. Nincs középút, nem lehet, hogy bár Istent nem szeretjük, de az igazság ellenségének sem szolgálunk. Krisztus követőiben kíván élni, tagjaik és képességeik által akar tevékenykedni. Akaratukat alá kell rendelniük az Ő akaratának. Szellemében kell cselekedniük; ekkor azonban többé nem ők élnek, hanem él bennük a Krisztus. Aki magát nem adja át teljesen Istennek, idegen hatalom uralma alatt áll, idegen hangra hallgat, amelynek sugalmazásai egészen más jellegűek. A megosztott szolgálat az embert az ellenség oldalára vezeti, és a sötétség seregeinek eredményes szövetségesévé teszi. Ha azok, akik Krisztus harcosainak tekintik magukat, szövetséget kötnek Sátánnal, és ügyét előmozdítják, Krisztus ellenségének bizonyulnak, és elárulják a szent hitet. Ezek összekötő kapcsot képeznek Sátán és a hűséges hívők között. Általuk Sátán állandóan munkálkodhat, hogy Krisztus harcosainak szívét elhódítsa.

A bűnök fellegvárát e földön nem a megvetett bűnösök kicsapongó élete, nem a társadalomból kitaszított züllöttek alkotják, hanem az az élet, amely erényesnek, becsületesnek és nemesnek látszik, holott bűnt ápol és vétket táplál magában. Az ilyen példa igen igen nagy csábítás a bűnös szenvedély ellen küzdő, s az örvény szélén tusakodó léleknek. Akit Isten az élet, az igazság és tisztesség tekintetében magasabb rendű értelemmel áldott meg, s mégis szándékosan áthágja Isten valamelyik parancsolatát, nemesebb adományait a bűn csalétkévé változtatja. Tehetség, képesség, sőt még nagylelkű és nemes cselekedetek is Sátán csapdáivá válhatnak, hogy másokat mind a jelenben, mind jövőben a romlás örvényébe rántsanak. 

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése; nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn 2:15—16).

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%205&version=NT-HU

A mai fejezet az anyagi javak kezelésével kapcsolatos rossz magatartásformákról beszél, és annak veszélyeiről, amiket a pénz istenének imádata rejt magában. Akik növekedni akarnak az Istennel és az embertársaikkal való kapcsolatukban, valamint abban, hogy miként tekintenek önmagukra, azok jól teszik, ha odafigyelnek ezekre a figyelmeztetésekre.

Az első tanács így hangzik: „Őrizd meg lábaidat!” Ez a rész a gyülekezetben zajló istentiszteletről beszél. Más szóval, legyünk óvatosak és vigyázzunk, hogyan viselkedünk, amikor Isten színe előtt vagyunk. Salamon idejében nagyon sok ember járt a templomba, abba az impozáns, hatalmas épületbe, ami Isten imádatára emeltetett. Voltak közöttük olyanok, akik meghajtották ugyan magukat, és elvitték áldozataikat a szövetség törvénye szerint, de valójában nem imádták szívből Istent. Amikor ez történik, az imádat felületes, képmutató, és csupán embereknek szól. A hűtlen kézzel és engedetlen szívvel bemutatott áldozat: az ostobák adománya.

A második figyelmeztetés a szegényekről való gondoskodásra vonatkozik. Az Ige szerint a szegényeket elnyomták azok, akiknek az lett volna a feladata, hogy támogassák őket. Ha ilyen elkeserítő jelenséget látsz, azt mondja Salamon: „ne csodálkozz el a dolgon!” (8. vers – új prot. ford.). Tudjuk, hogy a korrupció sajnos mélyen gyökerezik az emberi szívben. Ahogy Salamon napjaiban történt, ugyanúgy ma is sokan kiáltanak hangosan szociális igazságosságért és egyenlő bánásmódért.

A harmadik figyelmeztetés az anyagi javakkal kapcsolatos mítoszokról és azok hiábavalóságáról szól. Sokan gondolják úgy, hogy a pénz az isten: azzal lehet megoldani bármilyen problémát, és az ad békességet a léleknek. A pénz azonban nem ad teljes örömöt, mert az ember szívét úgy teremtette meg a Mindenható, hogy annak teljes megelégedést csak a Vele való kapcsolat adhat (3:11). Salamon tanácsa szerint csak kétféle hozzáállás jöhet szóba, ami a törvényes eszközökkel megszerzett anyagi javakat illeti: 1) Ismerjük el, hogy az Isten ajándéka (19. vers); és élvezzük a javakat úgy, mint mennyei Atyánk ajándékát. 

„Drága Uram! Add, hogy soha ne feledkezzek meg arról, hogy minden jó adomány Tőled származik, és segíts abban is, hogy ne mulasszak el mindenért naponta hálát adni Neked! Ámen.”

Cicero Ferreira Gama

261. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   4. fejezetéhez (augusztus 2-8.).

„A te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Máté 6:4) Az óva intő ígéretet Jézus a 6. és 18. versekben megismétli, látszólag a hangsúly kedvéért. Természetünknél fogva dicsekvőek vagyunk. Zabolátlan emberi természetünk szeret hivalkodni, ez azonban nem Isten útja. „A megromlás előtt kevélység jár.” (Péld 16:18) Isten minket az „énünk mások javára és mások boldogságáért való megtagadására” hív, és ezt „a menny a dicsőség királyával való egység jegyének ismeri el.”

Mi indít minket adakozásra, imára vagy böjtre? A jutalom, amit Isten ígér? Miért int óvatosságra ez az ígéret? Azok, akik a bűn sötétségében élnek, az önzőségük következtében vakok lévén mások szenvedésére, „végül elveszítik látóképességüket.” Amikor meglátják Isten dicsőségét „az Ő eljövetelének fényességével” (2Thess  2:8), az számukra megemésztő tűz lesz. Amint azonban kincseket gyűjtünk a mennyben, „őszinte szándékkal, szívbeli igaz szeretettel… ezen indokok azok, amelyeket a menny értékel”, jellemünkben Istenhez hasonlatossá válunk, és „amennyire átadjuk magunkat Istennek, hogy az emberiséget szolgáljuk, olyan mértékben részesülünk Isten ajándékában. … A legnagyobb jutalom pedig Isten maga.” Elmélkedjünk hát ezen alaposan. Szeretnél találkozni a Mennyei Atyáddal? Milyen jutalomra vágyakozol?

Mary Harrison

könyvelő, Grand Rapids, Michigan, USA

Fordította Gősi Csaba