Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 5. fejezet 1852. nap
5. fejezet (1. rész) – Az Úr imája
„Ti azért így imádkozzatok” (Mt 6:9)
Üdvözítőnk két alkalommal mondta el ezt az imát. Először a Hegyi Beszédben az egybegyűlt tömeg jelenlétében, másodszor pedig néhány hónappal később, csupán tanítványai előtt. Tanítványai egy ideig távol voltak tőle, s mikor visszatértek, látták, hogy Mesterük mélyen elmerülve beszélget Atyjával. Jelenlétüket észre sem vette, s fennhangon folytatta imáját. Mennyei világosság ragyogta be arcát. Úgy látszott, mintha közvetlenül a Láthatatlan színe előtt állna, s olyan élő erő nyilatkozott meg szavaiban, mintha Isten személyes közelségében beszélne.
Ez a jelenet a tanítványok szívét mélyen meghatotta. Gyakran észrevették, hogy Mesterük néha több órát tölt el egyedül, Atyjával beszélgetve. A nappalt arra fordította, hogy a körülötte szorongó tömegnek szolgáljon, s hogy a rabbik végzetes tévedéseit leleplezze. Ez a végtelen munka azonban annyira kimerítette, hogy anyja és testvérei, sőt gyakran tanítványai is attól tartottak, hogy életébe kerülhet. De azt is észrevették, hogy egy-egy fáradságos nap végeztével, amikor Istennel imában töltött órái után visszatért, arcáról boldog béke sugárzott, jelenléte felüdítette környezetét. Az Atyával eltöltött reggeli órák tették lehetővé, hogy az embereknek mennyei világosságot vigyen. Szavainak és cselekedeteinek erejét a tanítványok már régen ezekkel az imaórákkal hozták kapcsolatba, s most, amikor könyörgését figyelték, szívük megalázkodott, és szent félelemmel telt meg. Meggyőződve saját fogyatkozásaikról és ínségükről — mikor imáját befejezte — ezzel a kéréssel járultak elé: „Uram, taníts minket imádkozni” (Lk 11:1)
Jézus nem tanította őket új imára. Csak megismételte azt, amire már előzőleg oktatta őket, mintha csak mondani akarta volna: „Csak meg kell értenetek, amit már eddig előtökbe adtam; mély az értelme, s még nem merítettétek ki.”
Üdvözítőnk nem korlátozta az imát kizárólag ezekre a szavakra. Mint egy az emberek közül, feltárta előttük az imáról alkotott felfogását, a szavakat, amelyek olyan egyszerűek, hogy egy kisgyermek is megértheti, és mégis olyan tartalmasak, hogy értelmét a legkiválóbb elme sem képes teljesen felfogni. Arra tanít bennünket, hogy hálaadással járuljunk Istenhez, ínségünket tárjuk fel előtte; bűneinket valljuk be néki, s ígéretére támaszkodva, kegyelméért esedezzünk.
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk” (Mt 6:9/a)
Jézus arra tanít bennünket, hogy Atyját Atyánknak nevezzük. Ő nem szégyell minket testvéreinek nevezni (Zsid 2:11). Szíve annyira kész, és úgy vágyakozik minket az isteni család tagjaként üdvözölni, hogy mindjárt a megszólításban, amellyel Istenhez közeledünk, biztosít bennünket mennyei összetartozásunkról — „Mi Atyánk
Ennek ad hangot az a csodás igazság, amely csupa bátorítás és vigasz, hogy Isten éppúgy szeret bennünket, mint tulajdon Fiát. Mindezt a tanítványokért mondott utolsó imájában is kifejezte Jézus: „És szeretted őket, amiként engem szerettél” (Jn 17:23).
E világot Sátán bitorolja, és kegyetlen zsarnokként uralkodik felette; Jézus azonban szeretettel vette körül, és újból összekapcsolta Jahve trónjával. A kérubok, szeráfok és Isten el nem bukott angyalainak megszám1álhatatlan serege zengett hálaéneket Istennek és a Báránynak, amikor bizonyossá vált a győzelem. Örvendeztek, hogy az elveszett emberiség előtt megnyílt az üdvösség útja, és a föld felszabadulhat végre a bűn átka alól.
Mennyivel inkább örülnie kellene azoknak, akik ajándékba kapták ezt a határtalan szeretetet! Hogy is kételkedhetnénk és élhetnénk tovább is bizonytalanságban, és hogyan érezhetnénk magunkat árváknak? A törvényszegők érdekében öltött Jézus emberi természetet, és hasonló lett hozzánk, hogy ezáltal örök békénk és biztonságunk legyen. Van Szószólónk a mennyekben, s aki Őt személyes megváltójául elfogadja, soha nem árvul el, hogy bűneinek terhét maga hordozza.
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.” „Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg.” „És még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, mert meg fogjuk őt látni, amint van” (1Jn 3:2; Róm 8:17).
Az Istenhez való közeledés első lépése: felismerni és hinni „Istennek irántunk érzett szeretetét” (1Jn 4:16), mert szeretetének vonzereje késztet bennünket arra, hogy hozzá járuljunk.
Isten szeretetének felismerése arra késztet bennünket, hogy lemondjunk az önzésről. Amikor Istent Atyánknak nevezzük, elismerjük, hogy Isten minden gyermeke olyan, mintha testvérünk lenne. Valamennyien része vagyunk az emberiségnek, és mindannyian egy család tagjai vagyunk. Foglaljuk imáinkba felebarátainkat csakúgy, mint önmagunkat, mert senki sem imádkozik helyesen, aki csak önmagára kér áldást.
A mindenható Isten — mondta Jézus — abban a kiváltságban részesít bennünket, hogy Atyánknak szólíthatjuk. Jól gondoljátok meg, hogy ez mi mindent foglal magában! Földi szülők soha nem fohászkodtak még úgy eltévelyedett gyermekükért, mint Alkotónk imádkozik a bűnösért. A bűneikben megátalkodottak megtéréséért még a leggyengédebb emberi szeretet sem munkálkodik úgy, mint Isten. Ő ott lakik minden egyes házban, minden kiejtett szót meghall, figyel minden egyes imára, segít minden lélek gondján, csalódásait hordozza; megfigyeli az atya, anya, testvér, barát és szomszéd iránt tanúsított viselkedést. Minden ínségünkben gondoskodik rólunk. Kegyelmének árjai állandóan folynak, hogy szükségleteinket kielégítsék.
Ha Istent Atyánknak nevezzük, akkor gyermekeinek tekintjük magunkat, mint akiket bölcsessége vezet, s akik minden dologban engedelmeskedni akarunk neki, jól tudva, hogy szeretete változhatatlan. Terveit örömmel tesszük magunkévá, s mint Isten gyermekei, az Ő tiszteletét, jellemét, gyermekeit és munkáját tartjuk életünkben a legfontosabbnak. Örömmel ismerjük el és tiszteljük Atyánkhoz és családjának minden egyes tagjához való tartozásunkat.
„Ki vagy a mennyekben.” Ő, akire Krisztus szavai szerint fel kell tekintenünk, „a mi Atyánk”, „az égben van, és amit akar, azt megcselekszi”. Oltalmában biztonságban vagyunk: „Mikor félnem kellene is, én bízom tebenned” (Zsolt 115:3; 56:4).
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 8
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor%208&version=NT-HU
Miután Salamon bemutatta az élet igazságtalanságát és kuszaságait, egy olyan alapelvet állít fel, amelynek segítségével megtanuljuk, hogyan álljunk meg biztosan a nehéz időkben.
Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy a bölcsesség fölötte áll minden másnak, amivel rendelkezhetünk. A bölcs ember értelmezni tudja az élet tapasztalatait, különbséget tud tenni a nehézség és a jóságosság, a jelenlegi kultúra és a jó keresztény erény között. Ezért tanácsolja, hogy „a király parancsát meg kell tartani”. A szolgának igaza lehet, de nem bölcs lépés szembeszegülni a királlyal, ha nem feltétlenül szükséges. Ha békességben és biztonságban szeretnénk élni, akkor fontos engedelmeskednünk Isten törvényeinek, de az ország törvényeinek is.
A bölcs ember tudja, mikor beszéljen és mikor hallgasson. Ismeri a helyes módszereket és eljárásokat, és alkalmazza is azokat. Felismeri a lehetőségeket, és él azokkal, amikor észreveszi azokat. Mindennek van helye és ideje. Emberi természetünkben azonban van egy olyan korlát, hogy nem tudjuk megjósolni, minek következtében mi fog történni, és ez bizony nyugtalanságot okoz.
A 8. vers azt mondja, hogy élet véget érhet bármely pillanatban, mert: 1) senki sem tudja a másik embert életben tartani, 2) a halál Isten ellenőrzése alatt áll, 3) amikor a nagy küzdelemről van szó, egyetlen földi hatalom sem tud rajtunk segíteni, csak Isten.
Salamon a saját tapasztalatából merít: aki rosszat tesz embertársának, önmagát teszi tönkre. Én is láttam rossz embereket, akik távol álltak Istentől, de mégis dicsőítették őket, amikor meghaltak, azonban idővel elfelejtették őket.
Napi tevékenységeinknek van egy célja, jellemünk épülését és formálását szolgálja. Ezért az ember ne legyen bölcs a maga szemében, és ne higgye, hogy képes megérteni Isten tetteit. A helyes magatartásunk Isten előtt ez legyen: „Fogadjuk el az ajándékokat, amelyeket Ő ad, és használjuk fel azokat az Ő szolgálatára.”
„És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15:3-4).
„Drága Istenünk! Te hatalmas vagy és a Te Fiadban való ajándékod által fiaiddá és lányaiddá tettél bennünket. Uram, minden nap szükségem van a Te jelenlétedre. Vezess engem, hogy a jót cselekedjem, és ne önmagamra támaszkodjak! Kérlek, maradj közel hozzám! Ámen.”
Hugo Valda
262. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL 5. fejezetéhez (augusztus 9-15.).
Imalistát könnyű készíteni:
Biztonságos utazások,
Több pénz,
Munkahelyi előléptetés,
Az ellenségeim megbüntetése,
Egészséges test,
és a lista folytatódik…
Könnyű olyan imalistát készíteni, ahol az ima központi fókusza RAJTAM van. Drága Mennyei Atyám, ezeken a módokon tudsz megáldani ENGEM. Ezek azok a dolgok, amik szerintem ENGEM boldoggá tennének.
A tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Ő pedig nem okozott csalódást. 65 szó. Egyszerű, mégis mély értelmű. Érdekes, hogy ebben az imában mindössze 7 szó van, ami személyes, ideiglenes szükségletekkel kapcsolatos. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
Isten törődik mindennel, ami hatással van ránk. Azt akarja, hogy az összes legbelső gondolatunkat és vágyunkat kommunikáljuk felé, mégis az imáinkban azt akarja elérni, hogy magunkon túl mutassunk. El akar juttatni minket arra a helyre, ahol elsőként Atyánkként gondolunk rá, olyasvalakire, aki ismeri a szükségleteinket, és a szívében a mi érdekünket tartja leginkább szem előtt. Az Ő királyságára és az Ő akaratára a földön, amely igazából a valódi boldogság forrása. Az Ő erejére, amely távol tud tartani minket a kísértéstől és meg tud szabadítani minket a gonosztól. Másokra, és az óriási áldásokra, amelyek a megbocsátás és a kibékülés, bűnrendezés révén áradhatnak.
Nagyon könnyű olyan imalistát készíteni, amely RÁM fókuszál. Azonban mennyi békéről, megelégedésről és valódi beteljesülésről maradunk le, ha ilyen alacsonyra tesszük a lécet?
Próbáljunk meg ma inkább Isten imalistájára
összpontosítani!
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés