Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1865. nap
6.
fejezet (7. rész) – Bírálat
helyett mutass jó példát!
„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek
cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7:12)
Embertársainkkal való bánásmódban mindig képzeljük magunkat
az ő helyzetükbe: érzelmi világukba, nehézségeikbe, örömeikbe és
szenvedéseikbe! Helyezkedjünk bele életkörülményeikbe, s azután úgy tegyünk
velük, mint ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak, ha az ő helyükben
lennénk! A becsületességnek ez a valódi szabálya. Ez egyenértékű a törvény
kijelentésével: „Szeresd felebarátodat!” Ez a próféták tanításainak lényege és
a Menny alapelve, s mindazokban kifejlődik, akik alkalmasakká váltak arra, hogy
Istennel szent közösségben éljenek.
Ez az aranyszabály az őszinte barátság alapelve; mindezt
Krisztus élete és jelleme szemlélteti a leghívebben. A szelídség és szépség
ragyogó sugarai áradtak szét Üdvözítőnk mindennapi életéből. Mily jóság sugárzott
jelenlétéből! Ugyanez a lelkület nyilatkozik meg gyermekeiben is; akikben
Krisztus lakozik, azokat mennyei légkör övezi. Tisztaságuk fehér ruhája Isten
kertjének illatát árasztja; arcuk Krisztus világosságát sugározza, amely az
elfáradtak és tévelygők ösvényét beragyogja.
Aki helyes fogalmat nyert a tökéletes jellemről, annak
Krisztus részvétét és gyengédségét is ki kell nyilatkoztatnia. A kegyelem
hatása lágyítja meg a szívet, megtisztítja, nemesbíti érzelmeit, és mennyből
fakadó gyengédséget kölcsönöz.
Ennek az aranyszabálynak azonban még mélyebb jelentősége is
van. Isten azt kívánja mindazoktól, akik gazdag kegyelme által sáfáraivá
váltak, hogy a tudatlanságban és sötétben élő lelkeket olyan mértékben
részesítsék a rájuk bízott javakból, mint amilyen mértékben ők maguk kívánnának
részesedni azokból, ha a helyükben lennének. Pál apostol mondta: „Mind a
görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles
vagyok” (Róm 1:14).
Amennyivel többet tudtok Isten szeretetéről, s amennyivel
gazdagabb kegyelemben részesültetek, mint e földön bármely elbukott s elvakult
lélek, annyival vagytok adósaik. Vonatkozik ez a földi élet javaira és
áldásaira is. Ha több a vagyonunk, ez bennünket az aránylag kevésbé jómódúak
adósaivá tesz. Ha vagyonosak vagyunk, vagy életünk kényelmesebb, akkor ez
ünnepélyesen kötelez bennünket, hogy a betegekről, özvegyekről és árvákról
gondoskodjunk, mint ahogy mi is szeretnénk, hogy ők gondoskodjanak rólunk
ellenkező esetben.
Az itt lévő aranyszabály ugyanazt az igazságot tanítja,
mint a Hegyi Beszéd más részein: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek”. Amit mással cselekszünk — akár jó, akár rossz —, bizonyosan
visszaszáll ránk, áldásként vagy átokként. Mert amit adunk, azt kapjuk vissza.
Ha földi áldásokban részesítjük embertársainkat, ezek az áldások ugyanúgy
térnek hozzánk vissza. Sőt a nyomorúság idején gyakran megnégyszereződve kapjuk
vissza őket. Ezen kívül a jó cselekedeteket már ebben az életben is
megjutalmazza az Úr, szeretetének nagyobb arányú kiárasztása által. Ez a menny
dicsőségének és kincseinek summája. Gonoszságunkért is megkapjuk a megérdemelt
büntetést. Ha könnyelműen elkedvetlenítettünk és elítéltünk valakit, magunknak
is ugyanazt az utat járjuk ki, amelyen másokat járattunk, s nekünk is át kell
éreznünk mindazt a fájdalmat, amelyet részvétlenségünk, szeretetlenségünk által
okoztunk.
Isten szeretete rendelte ezt így: Ő azt akarja, hogy
meggyűlöljük keményszívűségünket, és szívünket kitárván abban Krisztus
lakozhassék. Így a benne levő gonoszság átalakul, s ami átoknak látszott,
áldássá válik.
Ennek az igazságnak az alapelve: a kereszténység alapelve.
Ezt bármilyen módon megváltoztatni: csalás. A vallás, amely arra tanítja
híveit, hogy kevéssé értékeljen lelkeket, akiket Krisztus annyira értékelt,
hogy érettük életét áldozta, olyan vallás, amely érzéketlen az emberek ínsége,
szenvedése és jogai iránt: így nem lehet igaz vallás. Ha a szegények, szenvedők
és bűnösök jogaival mitsem törődünk, Krisztus árulói vagyunk. Olyan sokan
veszik fel Krisztus nevét, de életükkel mégis megtagadják jellemét: ezért olyan
erőtlen a kereszténység, és nincs hatása e világon. Az ilyen magatartás csak
káromolja és megszentségteleníti az Úr nevét.
Az apostoli gyülekezetről tudjuk, hogy azokban a napokban,
amelyet a feltámadt Üdvözítő dicsősége ragyogott be: „senki semmi marháját nem
mondta magáénak.” „Mert szűkölködő sem vala őközöttük senki.” „És az apostolok
nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; nagy kegyelem
vala mindnyájukon.” „És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és
megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta
szívvel, dicsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr
pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel” (Acs 4:32,
34, 33; 2:46—47). Az eget-földet átkutathatjuk, s végül rájövünk, hogy Isten
egyetlen igazságot sem nyilatkoztatott ki olyan hatalmasan, mint azt, hogy az
ínségben élőket segítenünk kell. Ez a Krisztusban rejlő igazság.
Ha a Krisztus nevét vallók ennek az aranyszabálynak elveit
gyakorolják, akkor ugyanaz az erő kíséri majd az evangéliumot, mint az
apostolok idejében.
Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%201&version=NT-HU
Ézsaiás 1-ben a próféta
úgy mutatja be Istent, mint Aki a népéhez beszél, amely megtörte a Vele kötött
szövetségi ígéretet. Ez olyan, mint egy bírósági jelenet - Isten a Bíró, a
menny és a föld pedig a tanúk (2. vers). A nép gonoszságait sorolja fel a fejezet,
mint a borzalmas ítélet okait. De mielőtt teljesen lemondanánk a népről, a
próféta arra emlékeztet, hogy van egy kis maradék, amely még mindig hűséges
Istenhez.
A jelenet változik, és
azt látjuk, hogy az a nép, amelyet a fejezet úgy ír le, hogy nincs benne semmi,
ami egészséges lenne, amely tele van kék foltokkal és gennyes sebekkel (6.
vers), vakon hajt végre külsőséges istentiszteleti cselekményeket és imádkozik
(13-15. vers), anélkül, hogy érezné, hogy Megváltóra van szüksége.
Miközben készen vagyunk
azt kiáltani, hogy az akkori Izrael helyzete reménytelen, és ítéletük a
pusztulás, gondolatban forduljunk önmagunk felé és a mi időnkhöz. Ó nem!! Uram,
megtörjük a Veled való szövetséget, hogy egyedül a te gyermekeid legyünk? Vagy
a mi időnk "istenei" után futkosunk? Az Istentiszteletünk csak
formaság, és nincs személyes kapcsolatunk azzal az Istennel, Akivel szövetséget
kötöttünk?
Szívünk megtörik,
amikor Isten közbelép a szeretet és az irgalom üzenetével. Elménket köd
homályosítja el, amikor a 16-20 verseket olvassuk. Vajon ez az üzenet a Kr. e.
8. század (700-as évek) emberének szól vagy pedig nekünk? Hála
Istennek, hogy minden kor emberének szól!
Ima: Igen uram,
tisztíts meg bennünket. Kérünk, takard be bűneinket, mint ahogy a kopár földet a
frissen hullott hó beborítja (18. vers). A teljes szívünket neked akarjuk adni.
Segíts, hogy megoszthassuk szeretetedet a körülöttünk élőkkel – hogy keressük az
igazságot és védelmezzük a gyámoltalanokat (17. vers, ellentétben a 23. verssel).
Tégy készséges és engedelmes gyermekeiddé (19. vers), hogy mi is a megváltottak
között lehessünk (27. vers), és ne azok között, akik megítéltetnek (31. vers).
A menny válasza: "Ha közeledsz hozzá, ha bevallod neki
bűneidet, ha azokat megbánod és elhagyod, akkor ő is közeledik hozzád isteni
szeretetével és bocsánatával" (EGW, Jézushoz vezető út 43. oldal - Budapest,
Advent Kiadó, 1999)
Lloyd és Sheila Schomburg
263. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
6. fejezetéhez (augusztus 16-22.).
A laptopomnak és a mobiltelefonomnak van egy
olyan funkciója, amely értesít, ha az akkumulátor töltöttsége alacsony. Mielőtt
végleg lemerülnének, egy üzenet ugrik fel a képernyőn, amelyben megkérdezi,
hogy be szeretném-e kapcsolni az energiatakarékos üzemmódot. Ez az üzemmód
nagyszerűen működik az elektronikai eszközöknél, azonban nem így van az egyház
esetében.
Könnyű az egyház számára kimerülni az egyhangú
bizottsági ülések és élettelen prédikációk következtében, amelyeknek nincsen
valós kapcsolata Krisztussal, sem befolyásuk a közösségre. Sajnálatos módon,
ahelyett, hogy visszakapcsolódna Krisztushoz, hogy feltöltődjön a személyes
ima, bibliatanulmányozás és a Szentléleknek való odaszentelődés által, az
egyház megpróbál energiatakarékos üzemmódban működni. Itt kezdődnek a
problémák.
Az olyan szolgálatokat, amelyek felhasználják az
egyház energiáját és erőforrásait, azokat visszaszorítják, és az egyház az új
ötleteket és energiát máshol kezdi keresni. Az újratöltődés reményében az
egyház gyakran a világhoz fordul segítségért, és átveszi a napirendjét,
módszereit és ötleteit, Krisztust azonban elhagyják. „Amikor az egyház világi
hatalom támogatását keresi, nyilvánvaló, hogy nélkülözi Krisztus erejét – az
isteni szeretet késztetését.” (127. o.)
Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés