2020. augusztus 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - CSÜTÖRTÖK - Ézsaiás 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez


Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1870. nap

6. fejezet (12. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól” (Mt 7:15)

Hamis tanítók támadnak majd, hogy benneteket a keskeny útról és a szoros kaputól eltérítsenek. Őrizkedjetek tőlük, mert — még ha juhok ruhájában járnak is — belül ragadozó farkasok. Jézus próbakövet is nyújt nekünk, amelynek segítségével a hamis tanítókat az igaziaktól megkülönböztethetjük: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?”

Nem azt mondja, hogy szép beszédeikről vagy fenséges hitvallásaikról ismerhetjük meg őket, hanem: Isten szava szerint kell őket elbírálnunk. „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, nincs nékik hajnaluk” (Ésa 8:20). Milyen üzenetet hirdetnek ezek a tanítók? Vajon Isten tiszteletére és félelmére ösztönöznek benneteket? Arra serkentenek benneteket, hogy törvényei hűséges megtartásával mutassátok ki iránta érzett szereteteket? Ha az emberek nem érzik az erkölcsi törvények súlyát és fontosságát, ha Isten parancsolatait könnyelműen veszik, ha csak a legkisebb törvények egyikét is megszegik, és az embereket arra tanítják, hogy ők is így cselekedjenek: az ilyenek a mennyben nem nyernek megtiszteltetést, s minden ilyen igényük jogosulatlan. Azt a munkát végzik, amit egykor a sötétség fejedelme — Isten ellensége — kezdett.

Nem minden ember Krisztusé, még ha nevét vallja és jelét hordja is. Sokan megszégyenülnek majd azok közül, akik Krisztus nevében tanítottak. „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram, uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem ti gonosztevők” (Mt 7:22—23).

Ezek az emberek azt hiszik, hogy ők a helyes úton haladnak, miközben helytelenül cselekszenek. Bár Krisztust Uruknak vallják, és hiszik, hogy az Ő nevében nagy dolgokat cselekszenek, mégis a gonoszságot munkálják. „Szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.” Aki Isten szavát hirdeti, az „olyan nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedű; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat” (Ez 33:31—32).

Ha azt állítjuk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk, de nem követjük Őt, állításunk önmagában értéktelen. Az a Krisztusba vetett hit, amely lelkeket menthet meg, nem olyan, mint amilyet sokan színlelnek: „Higgyetek, higgyetek, és a törvényt nem kell megtartanotok!” — mondogatják. Ám az a hit, amely nem vezet engedelmességre, vakmerő elbizakodottság. János apostol így szól: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1Jn 2:4). Senki se gondolja, hogy a különleges sors vagy bizonyos csodálatos megnyilatkozások igazolják véleménye, élete helyességét. Ha az emberek könnyelműen beszélnek Isten szaváról, és saját benyomásaikat, érzelmeiket és tapasztalataikat Isten Igéje fölé emelik, akkor tudhatjuk, hogy nincs bennük világosság.

Az engedelmesség: a tanítványság próbaköve. A törvénye betartása útján teszünk bizonyságot állítólagos szeretetünk valódiságáról. Ha a szívünkbe fogadott tanok kiölik a bűnt, és lemosnak lelkünkről minden szennyet; ha az életszentség gyümölcsét termik, akkor feltehetjük, hogy e tanítások Istennek igazságai. Ha a jótékonyság, szívesség, gyengédség és részvét nyilatkozik meg életünkben; ha tiszta szívből örülünk a becsületes cselekedeteknek; ha nem magunkat, hanem Krisztust magasztaljuk — akkor tudhatjuk, hogy hitünk valódi hit. „Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk” (1Jn 2:3).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%206&version=NT-HU

Uzziás király büszke volt teljesítményeire, és úgy gondolta, hogy nem tartozik számadással senkinek sem. Egy napon vakmerően bement a templomba, és olyan szertartást végzett, amit csak papoknak volt szabad végezni. Amikor a papok megdorgálták, dühös lett. Azonnal lepra sújtotta őt (2Krón 26:16-21).

Uzziással ellentétben Ézsaiás prófétát a templom előcsarnokának egy eldugottabb részében láthatjuk, mint aki nem érzi magát méltónak arra, hogy bemenjen. Hogyan lehet biztos Isten elhívásában, hogy figyelmeztesse a büszke, makacs, és vakmerő vezetőket, például a királyt? Az ilyen merészség veszélyes. Ahogy ezek a gondolatok forogtak az agyában, Ézsaiás látomásba ragadtatik és úgy tűnik, mintha a templom falai felemeltetnének. Amit lát az több a földi templom szentek szentjénél. A mennyei tróntermet látja, ahol a királyok Királyát körülveszi a mennyei lények kórusa, amely azt énekli, hogy „Szent, szent, szent” (3. vers).

Saját bűnösségétől és népének gonoszságától vádoltatva, Ézsaiás így kiált fel: „Jaj nékem!” Azon csodálkozik, hogy hogyan élhette túl azt, hogy a világmindenség Urát, a „Seregek Urát” látta (5. vers). Aztán egy angyal parazsat vesz az oltárról és Ézsaiást arról biztosítja, hogy bűnei megbocsáttattak. A próféta hallja a kérdést: „Ki megy el?” Így válaszol: „Itt vagyok, küldjél el engemet” (8. vers).

Ézsaiásnak – 60 éves szolgálata alatt, amikor ellenállással, próbákkal és üldöztetéssel találkozott – csak arra volt szüksége, hogy erre a látomásra emlékezzen. Látta a mennyei Királyt! Mi most csak hit által látjuk Őt, de egy napon majd szemtől szembe találkozunk!

Biztosan voltak olyan időszakok, amikor Ézsaiáshoz hasonlóan, mi is méltatlannak éreztük magunkat. Érezted már úgy magadat, hogy a misszió területén vagy szülőként, házassági tanácsadóként, esetleg békéltetőként egy rakás kudarc vagy? Aztán Isten millió útja közül egy bibliai ígéret, egy bátorító szó vagy valamilyen kedvesség révén újra bátorságot kaptál ezt mondani: „Itt vagyok, küldjél el engemet?”

Ima: „Bocsáss meg és újíts meg bennünket Urunk, hogy másokat bátorítani tudjunk, hogy türelmesek legyünk, hogy szeressük Jézust, hogy hálásan megtartsuk parancsolataidat. Egyedül Te vagy méltó. Szemünket hit által Reád szegezzük, hamarosan visszatérő Királyunk. Ámen.”

Lloyd és Sheila Schomburg

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o. 

Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

  

2 megjegyzés: