Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1846. nap
4.
fejezet (2. rész) – Igaz istentisztelet
„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók” (Mt 6:5)
A farizeusok mindig meghatározott időben imádkoztak.
Gyakran előfordult, hogy épp az utcán vagy a piacon nyüzsgő embertömeg között
voltak, vagy bárhol; ilyenkor megálltak, és fennhangon elmondták betanult
imáikat. Az ilyen, önmagasztalást célzó istentiszteletet az Úr kíméletlenül
elítélte. Mindamellett nem vetette meg a nyilvános imát, hiszen tanítványaival
együtt Ő is imádkozott a nagy tömeg jelenlétében. Ellenben azt tanította, hogy
a személyes imát ne a nyilvánosság előtt mondjuk el. Szavaink csendes
áhítatban, csak egyedül az imákat meghallgató mennyei Atyánk színe elé
jussanak; senki más ne hallja meg kéréseinket.
„Te pedig mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba.”
Legyen helyed titkos imáid részére! Jézus is választott ki helyeket, ahol
Istennel társalgott. Hozzá hasonlóan tegyünk mi is! Gyakran rászorulunk, hogy
mi is ilyen helyre vonuljunk vissza; bármennyire szerény is a helyiség, ahol
egyedül lehetünk Istennel.
„Imádkozz a te atyádhoz titokban.” Jézus nevében gyermeki
bizalommal jöhetünk Isten színe elé, nincs szükségünk egyetlen emberi
közvetítőre sem. Jézus által kitárhatjuk szívünket Atyánk előtt, aki ismer és
szeret bennünket.
A rejtett helyen, ahol egyedü1 vagyunk, legtitkosabb
kívánságainkat és vágyainkat is kiönthetjük a végtelenül irgalmas Isten előtt.
Amikor a magányban lelkünk elcsendesedik, szívünkhöz is szól majd hangja, amely
mindenkor felel az emberi fájdalom és nyomor kiáltására.
„Igen irgalmas az Úr, és könyörü1etes” (Jak 5:11).
Fáradhatatlan szeretettel várakozik bűnvallomásunkra, hogy bűnbánatunkat
elfogadja. Úgy várja hálánkat, mint az anya szeretett gyermekének elismerő
mosolyát. Szeretné, ha megértenénk, milyen komolyan és gyengéden vágyik
utánunk. Meghív bennünket, hogy hozzá jöjjünk, hogy terhünk hordozásában részt
vehessen, hogy gondjainkat szeretetével megkönnyítse, hogy sebeinket
meggyógyítsa, hogy mi, akik gyengék vagyunk, általa megerősödjünk, s akik
üresek voltunk, az Ő teljessége által beteljünk. Aki Őhozzá járult, még sohasem
csalódott, mert „akik őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul”
(Zsolt 34:6).
Aki Istent titokban keresi, nyomorúságát Isten elé tárja,
és segítségét kéri, annak könyörgése nem hiábavaló. „Atyád, ki titkon lát,
megfizet néked nyilván.” Ha Krisztust mindennapi társunkká választjuk, a
láthatatlan világ hatalmait érezzük magunk körül, s folyamatosan reá tekintve,
átalakulunk képmására. Szemlélése által változunk meg. Jellemünk megszelídü1,
megszépü1; nemesebbé, Isten országa számára alkalmassá válik. Urunkkal való
állandó közösségünk által jámborabbá, odaadóbbá, lelkileg tisztábbá válunk.
Mennyei nevelést kapunk, amelyet a mindennapi életben megnyilvánuló szorgalmunk
és buzgóságunk igazol.
Aki naponként komoly imában fordul Istenhez segítségért,
támogatásért és erőért, nemes vágyai lesznek, tisztán látja majd a valóságot és
kötelességeit, kiemelkedő céljai lesznek, és folyamatosan éhezni és szomjazni
fogja az igazságot. Istennel való folytonos összeköttetésünk által másokra is
szerteáraszthatjuk — a mindennapi érintkezés közben — azt a világosságot, békét
és nyugalmat, amely szívünkben van. Imádság által nyert erőnket állandó
törekvéssel kell egyesítenünk, hogy óvatosak és figyelmesek legyünk; ez
alkalmassá tesz bennünket mindennapi munkánk végzésére, és minden esetben
békességünk megőrzője lesz.
Ha Istenhez közeledünk, Ő ajkunkra adja azokat a szavakat,
amelyekkel nevét magasztalhatjuk. Megtanít az angyalok énekének dallamára, hogy
köszönetet mondhassunk mennyei Atyánknak. Életünk minden mozzanata a bennünk
lakozó Üdvözítő világosságát és szeretetét nyilatkoztatja majd ki. Ha az Isten
Fiában való hit életét éljük, az élet külső fáradalmai nem háborítanak.
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A Prédikátor könyvének
2. fejezetében Salamon összegzi az életét. Változatos és széleskörű
tapasztalatokban volt része. A szellemi fejlődésen, uralkodáson, gazdagságon
keresztül az erkölcstelenségig, ami mindenben kielégítette képzelt és valós
kívánságait.
Nagyszerű dolgokat
épített; fákat, szőlőlugasokat és kerteket ültetett; öntözőrendszereket hozott
létre, a háza tele volt szolgákkal, a mezője pedig tehenekkel és juhokkal.
Senki sem vehette fel vele a versenyt. Aranyat, ezüstöt és mindenféle értékes
dolgokat halmozott fel. Az estélyein a legjobb zenészek a legjobb hangszereken
játszottak, és ha még ez sem lett volna elég, anélkül tudta élvezni munkáját, hogy
bármi is korlátozta volna vágyait és óhajait.
Mindene megvolt, lelkében
mégis ürességet érzett. Salamon azt mondja, hogy minden hiábavalóság. Ez volt a
király összegzése, miután mindent megtapasztalt, és isteni sugallatra megírta,
hogy hasznos tanulság legyen számunkra.
Aki csak a mának él,
nem lesz holnapja. Aki csak az mulandó dolgokkal törődik, velük hal meg, és
akik csak a mulandó dolgoknak él, nem lesz örök élete. És most rajtunk a sor: okosak
vagy ostobák leszünk?
Salamon arra szólít fel
minket, hogy helyes értékrendet állítsunk fel, és közeledjünk a Bölcsesség
Forrásához. Jézus is ezt mondta: „Keressétek először Istennek országát.”
Uram, segíts, hogy a te mennyei királyságodat tegyem az
első helyre az életemben. Ámen.
Alfredo Hengen
261. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL
4. fejezetéhez (augusztus 2-8.).
„A te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked
nyilván.” (Máté 6:4) Az óva intő ígéretet Jézus a 6. és 18. versekben
megismétli, látszólag a hangsúly kedvéért. Természetünknél fogva dicsekvőek
vagyunk. Zabolátlan emberi természetünk szeret hivalkodni, ez azonban nem Isten
útja. „A megromlás előtt kevélység jár.” (Péld 16:18) Isten minket az „énünk
mások javára és mások boldogságáért való megtagadására” hív, és ezt „a menny a
dicsőség királyával való egység jegyének ismeri el.”
Mi indít minket adakozásra, imára vagy böjtre? A
jutalom, amit Isten ígér? Miért int óvatosságra ez az ígéret? Azok, akik a bűn
sötétségében élnek, az önzőségük következtében vakok lévén mások szenvedésére,
„végül elveszítik látóképességüket.” Amikor meglátják Isten dicsőségét „az Ő eljövetelének
fényességével” (2Thess 2:8), az számukra
megemésztő tűz lesz. Amint azonban kincseket gyűjtünk a mennyben, „őszinte
szándékkal, szívbeli igaz szeretettel… ezen indokok azok, amelyeket a menny
értékel”, jellemünkben Istenhez hasonlatossá válunk, és „amennyire átadjuk
magunkat Istennek, hogy az emberiséget szolgáljuk, olyan mértékben részesülünk
Isten ajándékában. … A legnagyobb jutalom pedig Isten maga.” Elmélkedjünk hát
ezen alaposan. Szeretnél találkozni a Mennyei Atyáddal? Milyen jutalomra
vágyakozol?
Mary Harrison
könyvelő, Grand Rapids, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése