Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 25 - KEDD - Ézsaiás 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1868. nap

 

6. fejezet (10. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

„Menjetek be a szoros kapun” (Mt 7:13)

A megkésett utasnak sietnie kellett, ha napnyugta előtt a városba akart érni. Semmi sem vonhatta el a figyelmét útközben. Minden törekvése arra irányult, hogy a kapun bejusson. Hasonló törekvésnek kell megnyilvánulni a keresztény életében is a cél elérése érdekében — jelenti ki Jézus. „Megmutattam nektek azokat a jellembeli szépségeket, amelyek a valóságban országom dicsőségét alkotják. Mindez nem ígér nektek földi javakat, haszonleső uralmat, de mégis érdemes utána vágyakoznotok és törekednetek. Nem azért hívlak benneteket, hogy a világuralomért harcoljatok velem. Ebből azonban nem következik, hogy nem kell harcolnotok és győznötök. Ellenkezőleg: azt parancsolom nektek, hogy küzdjetek és harcoljatok, hogy lelki országomba bejuthassatok!”

A keresztény élete folytonos harc és küzdelem. A győzelmet azonban emberi erővel nem vívhatja ki senki. A harctér az emberi szív. A megvívandó harc a legnagyobb, amit valaha ember vívott, s abból áll, hogy saját énünket átadjuk Isten akaratának, hogy szívünket Isten szeretete irányítsa. A test és vér kívánságából született régi természetünk nem örökölheti Isten országát. El kell hagyni régi útjainkat, örökölt hajlamainkat és eddigi szokásainkat.

Aki elhatározza, hogy belép ebbe a lelki országba, tapasztalni fogja, hogy felvonul ellene bűnös természete, minden erejével és szenvedélyével, felerősítve a sötétség birodalmának minden hatalmasságával. A haszonlesés és büszkeség minden ellen lázongani fog, ami őket bűnös színben tünteti fel. Rossz szokásainkat és helytelen kívánságainkat — amelyek lényünket uralják — nem tudjuk önerőnkből legyőzni; csak Urunkkal tudunk felülkerekedni hatalmas ellenségünkön, aki bennünket rabszolgaságban tart. Egyedül Isten segítségével győzhetünk. Jézus akarja, hogy uralkodjunk önmagunk, akaratunk és szokásaink felett, de beleegyezésünk és együttmunkálkodásunk nélkül nem segíthet rajtunk. Isten Lelke az embernek kölcsönzött képességek és erők által működik. Meg kell nyitnunk a szívünket Isten Lelke átformáló erejének; akaraterőnknek együtt kell működni Isten erejével.

Komoly ima és állandó megalázkodás nélkül nem vívhatjuk ki a diadalt. Akaratunkat ne kívülről kényszerítsék a mennyei erőkkel való együttműködésre, mindennek önként kell történnie. Ha lehetséges volna, hogy a Lélek befolyását százszoros mértékben reátok kényszerítsék, az sem kereszténnyé, sem a Menny alattvalóivá nem tenne benneteket. A gonosz vára ezzel nem győzhető le. Akaratunkat összhangba kell hoznunk Isten akaratával. Saját erőtökből képtelenek vagytok szándékaitokat, hajlamaitokat és kívánságaitokat Isten akaratának alárendelni, azonban ha készek vagytok engedelmeskedni, Isten segítségetekre jön: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak” (2Kor 10:5). Akkor hozzáláttok, hogy „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket. Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:12—13).

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%204&version=NT-HU

Ézsaiás 4:1 (Károli fordításban 3:28) a 3. fejezetben elkezdett téma befejezése. Júda tragédiája, hogy nem bízott Istenben, háborúba torkollott. A férjeiket a háborúban elvesztett, csak önmagukkal foglalkozó jeruzsálemi nők (nem a Példabeszédek 31:10-31-ben leírt derék asszonyok) egymással versengtek azért, hogy a túlélő férfiakkal összeházasodjanak. Babonásan hittek abban, hogy a gyermektelenség isteni átok. Ahelyett, hogy megbíztak volna Istenben, és türelmesen vártak volna akaratára és időzítésére, inkább saját maguk döntöttek, és érzelmi szinten, emberi megoldást választottak.

Az ítéletről szóló üzenet közepén Ézsaiás felemeli nyugtalan szívét, hogy lássa a jövőben azt a maroknyi túlélőt, akiket "szentnek" nevezhet (2. vers). Napjainkban, ahogy a hitehagyott világ egyre inkább az önpusztításba süllyed, azok akik Jézust "az Úr csemetéjének" (1. vers) látják, és elfogadják őt mint személyes Megváltót, meg fogják tapasztalni a Messiás ígéretének beteljesedését. A Jelenések könyve 14:6-ban szereplő örökkévaló evangélium nem ismer országhatárokat.

Kincsként őrizzük annak az úrvacsorának az emlékét, amit Rusangu misszióban, Zambiában, Monze mellett tartottunk. Lábmosási szertartásunk volt kint a tűző napon. Az úrvacsorai poharak és a tálca kézzel készültek, fából. Alázattal töltött el minket, hogy ilyen elkötelezett adventista lelkészekkel lehettünk együtt, tudva, hogy legtöbbjük számára az egyetlen közlekedési mód a gyaloglás. A tehetősebbeknek kerékpárjuk volt, vagy tömegközlekedési eszközt vehettek igénybe. A Jézusba vetett remény az a kötelék, amely összefűzi szívünket.

Jézus a mennyei szentélyben végzett végidei szolgálata által lemossa szennyünket és megtisztít bűneinkből (4. vers, Károliban 3. vers). Egy napon majd, megszabadulva a bűn fogságából, a megígért biztos sátorozó helyeken lakhatunk (6. vers, Károliban 5. vers), vagy, ahogy János 14:1-3 mondja, "lakóhelyen." Ahogy utazunk a mennyei Kánaán felé, Jézus lesz az "oltalom" minden "szélvészben" (6. vers), pontosan úgy, ahogy a 91. és 46. zsoltárban meg van írva. Milyen áldott remény!

Ima: "Köszönjük Urunk, hogy gazdagon és ingyen adtad számunkra a csodálatos megváltást.  Bármit hozzon a jövő, kegyelmedből tégy alkalmassá arra, hogy mindig hűségesek maradjunk Hozzád. Ámen.

Lloyd és Sheila Schomburg

 

264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

 

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o.)

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba