2020. augusztus 12., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 12 - SZERDA - Prédikátor 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
 
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez


Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 5. fejezet 1855. nap
 
5. fejezet (4. rész) – Az Úr imája  
 
„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek” (Mt 6:12)
 
Jézus azt tanítja, hogy Isten csak úgy adhat bűnbocsánatot, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Csupán Isten szeretete az, ami bennünket hozzá vonz, s ha ez az erő a szívünket érintette, az szeretetet kell, hogy ébresszen bennünk embertársaink iránt is. Ha másokkal nem vagyunk irgalmasok, elzárjuk szívünket Isten kegyelme elől. Mintha Krisztus követőit éppen ettől a bűntől kellene leginkább megóvni, éppen mintha ez a bűn döntene a legnagyobb veszélybe, mely szívünket a mennyei világosság, szeretet és béke elől elzárja.
 
Jézus ezért hangsúlyozottan kijelentette imája végén: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti menynyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6:14—15). Aki nem hajlandó megbocsátani, önmaga elől zárja el azt a forrást, amelyből egyedül nyerhet isteni irgalmasságot. Sohase gondoljuk, hogy jogunk van a megbocsátást visszatartani azokkal szemben, akik bennünket megsértettek, mert az ellenünk elkövetett igazságtalanságaikat nem akarják beismerni. Valóban az lenne a kötelességük, hogy alázatos szívvel megbánják és beismerjék bűneiket; viszont mi ettől függetlenül legyünk irgalmasok azokkal, akik ellenünk vétkeztek, akár beismerték bűneiket, akár nem! Ha mégoly súlyos volt is a megbántás, ne szomorkodjunk, ne sajnálkozzunk önmagunk felett, hanem úgy bocsássunk meg mindazoknak, akik velünk szemben igazságtalanok voltak, mint ahogy mi szeretnénk, hogy Isten megbocsássa az ellene elkövetett bűneinket!
 
A megbocsátás sokkal többet jelent, mint sokan gondolják. Mikor Isten kijelenti, hogy számtalan vétkünket megbocsátja — elképzeléseinken felül —, még hozzáfűzi: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ésa 55:7—9). Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi aktus, amellyel a bűntetés alól felment; ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. A megbocsátás túláradó szeretete átalakítja a szívet. Dávid tényleg tapasztalta ezt, amikor így imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Máshol pedig így szól: „Amilyen messze van a napkelet a napnyugattól, oly messzire veti el tőlünk a mi vétkeinket” (Zsolt 103:12).
 
Isten Krisztusban önmagát áldozta vétkeinkért. Elszenvedte a kínos kereszthalált, hordozta a bűn terhét, mint „igaz a nem igazakért”, hogy irántunk érzett szeretetét kinyilatkoztassa, és ezáltal magához vonzzon bennünket. Így szólt: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasak, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek” (Ef 4:32). Hagyjátok, hogy Krisztus, az isteni élet bennetek lakozzon, s általa mennyei szeretet nyilatkozzék meg bennetek! Ez ad a kétségbeesetteknek reménységet, s a bűnök terhétől görnyedt lelkeknek mennyei békességet. Ha Istenhez közeledünk, csak úgy nyerhetünk bűnbocsánatot, ha mi is készek vagyunk irgalmasságot cselekedni.
 
Ahhoz, hogy elfogadhassuk Isten megbocsátó szeretetét, és másnak is közvetíthessük, elsősorban arra van szükségünk, hogy Isten hozzánk való szeretetét felismerjük, és higgyünk abban. Sátán ezernyi cselfogással él, hogy e szeretet felismerését megakadályozza, s azt akarja elhitetni velünk, hogy hibáink és bűneink rettenetesek. Szerinte lehetetlen, hogy Isten az imáinkra figyeljen, hogy bennünket megáldjon, és megmentsen. Önmagunkban valóban csak gyengeséget láthatunk, s nincs semmink, amivel jogot formálhatnánk Isten kegyelmére. Sátán erővel azt akarja velünk elhitetni, hogy hiába fáradozunk, jellemhibáinkat megváltoztatni úgysem tudjuk. Mikor Istenhez közeledünk, az ellenség a fülünkbe súgja: „Imádnak semmi értelme nincs, mert ilyen és ilyen gonoszságokat követtél el. Vajon nem vétkeztél-e Isten ellen, s nem cselekedtél-e saját lelkiismereted figyelmezetése ellen?” Mi azonban mondhatjuk neki: „Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére megtisztít bennünket minden bűnünktől” (1Jn 1:7). Éppen akkor, amikor érezzük, hogy vétkeztünk, s ezért nem tudnánk imádkozni, akkor van itt a legfőbb ideje, hogy imádkozzunk. Lehet, hogy szégyenkezünk, és mélyen megalázottnak érezzük magunkat, mégis imádkoznunk és hinnünk kell. „Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik között első vagyok én” (1Tim 1:15). A bűnbocsánat és az Istennel való kiengesztelődés nem szolgálataink jutalma, nem érdemként adja Isten a bűnös embernek, hanem olyan ajándék, amely Krisztus szeplőtlen életszentségéből fakad.
 
Sohase akarjuk kisebbíteni bűneinket, ne igyekezzünk mentegetni, hanem tekintsünk úgy rájuk, mint ahogy Isten látja, ha mégoly nehéz is így tenni! Egyedül a Golgota tárhatja fel előttünk a bűn rettenetes súlyát. Ha önmagunknak kellene bűneinket hordoznunk, súlya alatt összeroskadnánk. Krisztus, az ártatlan Bárány állt helyünkre, és hordozta bűneinket, noha minket illetne a büntetés. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Dicső igazság! — Ő eleget tesz saját törvényének, de igazságos és következetes marad. Mégis igazzá tesz mindenkit, aki Krisztusban hisz. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának vétkét!? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban” (Mik 7:18).
 
Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 11
 
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
 
Salamon, a Prédikátor könyvének szerzője miután annyi örömön és bánaton ment keresztül, idős korában megkérdezi: mi jót kapunk az élettől? Ugyanazt tükrözi az ő élete is, amit a többi emberé is, akik kétségbeesetten keresik a magyarázatokat, próbálják megérteni a valóságot.
 
 A 11. fejezetben az 5. versen van a hangsúly, ahol azt olvassuk, hogy „azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.” A hatodik versben Salamon ezt mondja: „mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.” A 8. versben hozzáteszi: „Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.”
 
Az angol fordításban a 12. fejezet első két verse is még a 11. fejezethez tartozik. Ezért tárgyaljuk a jelen olvasmányban ezt a két igeverset is. A 12. fejezet első versében Salamon felszólít minden fiatalt, hogy legyenek boldogok, és örüljenek a szívükben amíg fiatalok. Ha a szívüket követik az nem baj önmagában, de mindvégig tudatában kell lenniük, hogy bármit is tesznek, végül Isten fogja megítélni őket.
 
Az üzenet a mai nap számára, hogy használjuk az Istentől kapott ajándékokat. Kamatoztassuk őket amennyire lehet, szolgáljunk velük és osszuk meg másokkal. Emberi hiba, hogy mindig csak azt az eredményt várjuk, amire vágyunk. Isten felhívja erre a figyelmünket: „Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.”
 
Isten arra kér minket, alázzuk meg magunkat az Ő hatalmának műve láttán. Ne nézzük a bajokat és a látszólagos akadályokat, miközben lehetőségünk van arra, hogy az Ő munkáját végezzük. Úgy kell a problémákra tekinteni, mint lehetőségekre, melyekkel a hitünket tudjuk erősíteni.
 
Végezetül Salamon a fiatalokhoz intézi szavait: „Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.” Az egyetlen mód, hogy felülkerekedjünk a haragunkon, ha átadjuk az életünket Jézusnak. Ha a kereszten függő Jézusra gondolunk, akkor az a szeretet minket is betölt, így szerethetjük azokat, akik bántanak minket.
 
Tudnunk kell, hogy Isten keze irányít mindent. Ezért hittel járjunk és ne kérdőjelezzük meg Isten bölcsességét és jóságát. Az Ő karjában biztonságra lelhetünk.
 
„Szerető Istenünk, segíts, hogy hitben járhassunk, és mindent megtegyünk, amit megtehetünk, miközben bízunk a szeretetedben és erődben! Ámen.”
Luis Martínez
 
262. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   5. fejezetéhez (augusztus 9-15.).
 
Imalistát könnyű készíteni:
 
Biztonságos utazások,
Több pénz,
Munkahelyi előléptetés,
Az ellenségeim megbüntetése,
Egészséges test,
és a lista folytatódik…
 
Könnyű olyan imalistát készíteni, ahol az ima központi fókusza RAJTAM van. Drága Mennyei Atyám, ezeken a módokon tudsz megáldani ENGEM. Ezek azok a dolgok, amik szerintem ENGEM boldoggá tennének.
 
A tanítványok megkérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Ő pedig nem okozott csalódást. 65 szó. Egyszerű, mégis mély értelmű. Érdekes, hogy ebben az imában mindössze 7 szó van, ami személyes, ideiglenes szükségletekkel kapcsolatos. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
 
Isten törődik mindennel, ami hatással van ránk. Azt akarja, hogy az összes legbelső gondolatunkat és vágyunkat kommunikáljuk felé, mégis az imáinkban azt akarja elérni, hogy magunkon túl mutassunk. El akar juttatni minket arra a helyre, ahol elsőként Atyánkként gondolunk rá, olyasvalakire, aki ismeri a szükségleteinket, és a szívében a mi érdekünket tartja leginkább szem előtt. Az Ő királyságára és az Ő akaratára a földön, amely igazából a valódi boldogság forrása. Az Ő erejére, amely távol tud tartani minket a kísértéstől és meg tud szabadítani minket a gonosztól. Másokra, és az óriási áldásokra, amelyek a megbocsátás és a kibékülés, bűnrendezés révén áradhatnak.
 
Nagyon könnyű olyan imalistát készíteni, amely RÁM fókuszál. Azonban mennyi békéről, megelégedésről és valódi beteljesülésről maradunk le, ha ilyen alacsonyra tesszük a lécet?
 
Próbáljunk meg ma inkább Isten imalistájára összpontosítani!
 
Lisa Ward
Egyházi tisztviselő, Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

Bejegyezte: dátum:

2 megjegyzés:

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)