Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2237. nap
23. fejezet (2. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT
Tárjátok fel őszintén vágyaitokat Jézus előtt. Isten nem feltétlenül azt várja el tőletek, hogy hosszan beszélgessetek Ővele, viszont őszintén meg kell vallanotok Őneki bűneiteket, mondván: „Uram, szabadíts meg engem, mert elveszek!” Az ekként megnyilatkozó lelkek számára van remény. Ők azok, akik keresnek, kérnek és kopogtatnak a kegyelem ajtaján, mely megnyílik előttük. Amikor Jézus leveszi vállatokról a bűn terhét, mely megnyomorítja lelketeket, megtapasztaljátok Krisztus békéjének áldásait. – Our High Calling, 131. o.
Amikor tudatosul bennünk tettünk bűnös természete, tehetetlenül összeroskadunk a kereszt lábánál, és bocsánatot, erőt kérünk, imánk meghallgatást nyer, és választ kapunk rá. Isten sosem utasítja el azokat, akik Krisztus nevében imádkoznak. Ezt mondja az Úr: „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) Megemlékezik a szükségben levők imáiról. Segítségünk attól jön, aki mindeneket a kezében tart. A tőle áradó béke a bizonyítéka annak, hogy szeret bennünket.
Senki sem oly gyámoltalan és mégis legyőzhetetlen, mint a keresztre feszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire hivatkozó ember. Isten a menny összes angyalát annak segítségére küldi, aki ellenáll a kísértésnek, és teljesen Krisztusra bízza magát. – Signs of the Times, 1902. október 29.
Mai Bibliai szakasz: Róma 14
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2014&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2014&version=NT-HU
Ebben a szakaszban Pál a kereszténységen belüli különböző gyakorlatokkal foglalkozik. Ezt a fejezetet az 1Korinthus 8-cal együtt olvasva, ahol ugyanezekkel a témákat taglalja a gyülekezeten belül, jobban megérthetjük, hogy mit is tanít az apostol. Akkoriban a keresztények kérdéseket tettek fel a piacon kapható, bálványoknak felajánlott áldozati ételekkel kapcsolatban, és arra vonatkozóan is, hogy ők miként viszonyuljanak ezekhez. Voltak, akik pogány szokások hátteréről jöttek, és ők nem akartak többé bálványoknak áldozott ételeket enni. Pál arra szólítja fel őket, hogy ne gyengüljenek meg a hitben, mivel néhányan közülük, ha ennének abból az ételből, vágyakozást éreznének arra, hogy visszatérjenek a bálványimádás korábban gyakorolt szokásához. Mások megehetnék ugyanazt az ételt, mégsem gondolnának egyszer se a bálványokra, akiknek azt az ételt felajánlották. Pál azt kéri azoktól, akik megeszik ezt az ételt, hogy ne nézzék le azokat, akik nem eszik meg azt, és azokat, akik nem eszik, meg arra figyelmezteti, hogy ne ítéljek el azokat, akik viszont megeszik (3-4. vers).
Azokat a nézetkülönbségeket is taglalja, amik abból erednek, hogy néhány keresztény megtartja a ceremoniális ünnepnapokat, míg mások nem (ld. Gal 4:10). Pál azt mondja, hogy mindenki „legyen bizonyos a maga meggyőződésében”. Más szavakkal a bálványoknak áldozott ételek fogyasztásának vagy a ceremoniális ünnepek megtartásának kérdése nincsenek hatással az üdvözülésünkre (5-6. vers). Mindemellett Pál emlékezteti a híveket, hogy „senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának” (7. vers). A cselekedeteink befolyásolják a körülöttünk lévőket. Ezután arra mutat rá, hogy mindannyiunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, és a mi saját cselekedeteink szerint fogunk megítéltetni, nem másokéi szerint (8-12. vers). Innentől a fejezet végéig Pál abbéli aggodalmainak ad hangot, hogy azok, akik esznek a bálványoknak áldozott húsból, megütközés kövei lesznek azok számára, akik nem esznek olyat.
Pál személyes meggyőződése az, hogy az ilyen étel nem tisztátalan, még ha bálványoknak is áldozták fel. És bár mindkét oldalt arra figyelmeztette, hogy ne ítéljék el a másikat, mégis aggódik azért, hogy a lelkiekben gyengék elveszthetik a hitüket, ha azt látják, hogy más keresztények bálványoknak áldozott ételeket esznek. Ezek miatt az aggodalmak miatt Pál arra bátorítja a hitben erőseket, hogy tartózkodjanak olyan dolgok evésétől vagy ivásától, ami megbánthat egy testvért, és elfordíthatja Krisztus követésétől (21-23. vers).
Ahogy az ebből a fejezetből látható, nem tisztátalan vagy tiszta ételek evése a fő téma, ahogy azt sok keresztény állítja. A mögöttes elv mégis egyértelmű. El kell kerülnünk minden olyasmit, ami azt okozhatja, hogy az újonnan megtérek visszaforduljanak ahhoz, amit a kereszténnyé válásuk előtt csináltak. Ez a figyelmeztetés a következő fejezetben is folytatódik.
Norman McNulty
319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).
Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.
Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.
Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”
„Meg kell nyitnunk a szívünket.”
Bill Roberts
Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlés