Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 22. fejezet 1004. nap
Heródes szüntelenül maga előtt látta bűnét. Folyton kereste
a megnyugvást bűnös lelkiismeretének vádjai elől. Rendületlenül bízott
Jánosban. Visszaemlékezett önmegtagadó életére, komoly, ünnepélyes
felhívásaira, józan ítéletről tanúskodó tanácsaira, és azután eszébe jutott,
hogyan kellett mégis meghalnia; ezután Heródes nem tudott megnyugodni többé.
Miközben az államügyeket intézte, az emberek tisztelgését fogadta, mosolygó
arcot, méltóságteljes külsőt mutatott, ám nyugtalan szívet rejtegetett, s
mindig nyomasztotta a félelem, hogy átok ül rajta.
Heródest mélyen megindították János szavai, miszerint
semmit sem lehet elrejteni Isten elől. Meg volt győződve arról, hogy Isten
mindenütt jelen van, és tanúja volt a mulatozásnak is a díszvacsorán, hallotta
a János lefejezésére adott parancsot, látta Heródiás diadalittasságát, és hogy
mint gyalázta dorgálójának levágott fejét. Sok minden, amit Heródes egykor a
próféta ajkáról hallott, most sokkal világosabban visszhangzott
lelkiismeretében, mint valaha a pusztai prédikáció.
Amikor Heródes Krisztus munkájáról hallott, rendkívül
megijedt. Azt hitte, Isten feltámasztotta Jánost a halálból, s még nagyobb
erővel küldte el, hogy elítélje a bűnt. Szüntelenül rettegett, hogy János
megtorolja halálát: átkot mond rá és házanépére. Heródes azt aratta, amiről
Isten megmondta, hogy a bűnök eredménye lesz: "rettegő szívet, epedő
szemeket és sóvárgó lelket [. . . ) És a te életed kétséges lesz majd előtted;
és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben. Reggel azt mondod:
Bárcsak este volna! este pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te
szívednek rettegései miatt, amellyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt,
amelyet látsz" (5Móz 28:65-67). A vétkesnek saját gondolatai a vádlói;
nincs fájóbb kínzás, mint a bűnös lelkiismeret fullánkja, amely nem hagy
nyugodalmat sem éjjel, sem nappal.
Sokak szemében mély titokzatosság lengi körül Keresztelő
János sorsát. Azt kérdik, miért kellett börtönben sorvadnia és meghalnia? A
gondviselés e sűrű rejtélyébe emberi szemünk nem tekinthet bele, ám sohasem
ingathatja meg Istenbe vetett bizalmunkat, ha arra gondolunk, hogy János
tulajdonképpen osztozott Krisztus szenvedéseiben. Akik Krisztust követik,
mindannyian viselni fogják az áldozat koronáját. Bizonyára félreértik őket az
önző emberek, és Sátán támadásainak is célpontjai lesznek. Az önfeláldozás ezen
alapelvének megdöntéséért alapította Sátán országát, s harcolni fog ellene,
bárhol nyilvánul is meg.
János gyermek-, ifjú- és férfikorát szilárdság és erkölcsi
erő jellemezte. Amikor hangja hallatszott a pusztában: "Készítsétek az
Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit" (Mt 3:3). Sátán féltette
országának biztonságát. János úgy tárta fel a bűn gonoszságát, hogy az emberek
megremegtek. Sátán hatalma sokak fölött megtört, akik azelőtt irányítása alatt
voltak. Fáradhatatlanul igyekezett eltéríteni Keresztelő Jánost az Istennek
maradéktalanul alárendelt élettől, ám kudarcot vallott. Nem sikerült legyőznie
Jézust sem. A pusztai megkísértéskor Sátán vereséget szenvedett, s haragja
óriási volt. Most elhatározta, hogy Jánost sújtja, így okoz bánatot
Krisztusnak. Az egyetlen Emberre, akit nem vehet rá a bűnre, szenvedéseket
zúdít.
Jézus nem lépett közbe, hogy megszabadítsa szolgáját.
Tudta: János kiállja a próbát. Örömmel eljött volna a Megváltó Jánoshoz, hogy
jelenlétével világosítsa meg a pincebörtön homályát. Azonban nem adhatta magát
az ellenség kezébe, nem kockáztathatta küldetését. Boldogan szabadította volna
meg hűséges szolgáját. De azon ezrekért, akiknek évek múltán a börtönből a
halálba kell menniük, Jánosnak ki kellett innia a vértanúság poharát. Amikor
Jézus követői elhagyottan, cellákban sínylődnek, kard által, kínpadon vagy
máglyán kell elpusztulniuk, látszólag elhagyatva Istentől és embertől egyaránt,
micsoda támasz lehet számukra az a gondolat, hogy Keresztelő János, akinek
hűségéről maga Krisztus tett bizonyságot, osztozott sorsukban!
Sátán engedélyt kapott, hogy hamar véget vethessen az
isteni küldött földi életének, ám azt az életet, amely "el van rejtve
együtt a Krisztussal az Istenben" (Kol 3:3), nem érintheti a pusztító.
Ujjongott, hogy sikerült megszomorítania Krisztust, de Jánost nem tudta
legyőzni. A halál örökre kívülhelyezte őt a kísértés hatalmán. Ebben a
küzdelemben Sátán kimutatta igazi jellemét. A tanúskodó világegyetem előtt vált
nyilvánvalóvá ellenségeskedése Istennel és emberrel szemben.
Bár János nem részesült csodálatos szabadításban, Isten nem
feledte el. Állandóan mellette voltak a mennyei angyalok, feltárták előtte a
Krisztusra vonatkozó próféciákat, és az Írás drága ígéreteit. Ez volt támasza,
amiképpen ez segítette Isten népét is az eljövendő korokban. Keresztelő
Jánosnak, és minden utána jövőnek adatott az ígéret: "Ímé én tiveletek
vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20).
Isten sohasem vezeti másként gyermekeit, mint ahogy ők is
választanák, ha előre láthatnák a véget, és felismernék ama terv dicsőségét,
amelyet, mint az Ő munkatársai, véghezvihetnek. Sem Énokh, aki felvitetett a
mennybe, sem Illés, aki tüzes szekéren ragadtatott el, nem volt nagyobb vagy
tiszteletreméltóbb Keresztelő Jánosnál, aki magányosan pusztult el a börtönben.
"Néktek adatott a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy
szenvedjetek is Őérette " (Fil 1:29). A menny minden adománya között, amit
csak nyújthat az embernek, a legmélyebb bizalom és a legnagyobb tisztesség:
Krisztussal részesülni az Ő szenvedéseiben.
"MERT AZ AZ ISTENNEK KENYERE, AMELY
MENNYBŐL SZÁLL ALÁ, ÉS
ÉLETET ÁD A VILÁGNAK " (Jn 6:33).
Mai Bibliai szakasz: János
9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A látás képessége
kétségtelenül az egyik legnagyobb ajándék Istentől, amit hajlamosak vagyunk
magától értetődőnek venni, legalábbis, amíg el nem veszítjük a szemünk világát.
Kétség sem fér hozzá, hogy Isten egyik legfantasztikusabb adománya, hogy reggel
felébredhetek és láthatom az általam szeretett személy arcát. Öröm tölt el, ha
rá nézek, minden egyes nap.
A mai olvasmányban szereplő
férfi vakon született. El sem merem képzelni, milyen lehet az, ha egy gyermek
így jön a világra. A történet fájdalmas valóságához még hozzáadódik a Jézus
korában népszerű teológiai nézet, miszerint minden betegség valamilyen bűn
következménye, amelyet elszenvedője követett el, vagy ebben az esetben a
szülei, mivelhogy már megszületésekor világtalan volt.
Csodálatos bizonyosság,
hogy amikor Jézus kapcsolatba kerül egy emberi lénnyel, az áldások szinte
mindig többrétűek. Az itt leírt gyógyítás tapasztalata, mint oly sok másik is,
szintén fizikai és lelki egyaránt. Ellen White így ír erről: „Nemcsak természetes látását nyerte vissza,
hanem értelmének szemei is megnyíltak. Krisztus megnyilatkozott lelkének, ő
pedig elfogadta, mint Isten Küldöttjét” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 402. oldal).
Ahogy elfogadjuk Isten
ajándékait ma, ne feledkezzünk meg mindannak örökre szóló mélységéről sem, amit
Ő ad nekünk! Kívánom, hogy követni tudjuk Jézus példáját, amikor mások
szükségleteivel találkozunk.
Willie Oliver
140. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22-23. fejezeteihez
(április 8 –14.).
Keresztelő Jánosnak a
Messiás számára végzett előkészítő munkája végül egy utolsó helyhez vezetett: a
sírhoz. A szolgálata és élete vége felé közeledő János tapasztalata előre
vetítette Jézus földi szolgálatának és életének végét. János a börtöncellájában
kétségbeesve vívódott, amikor azon tűnődött, vajon a helyes utat választotta-e,
és hogy a tanítványainak hitén esett csorba mit is jelent az Istennel való
kapcsolatukban. Így aztán elküldte a tanítványait, hogy kérdezzék meg, kell-e
másik utat választaniuk.
Miután Jézus
megválaszolta János tanítványainak kérdését, János úgy döntött, hűséges lesz a
halálig.
Amikor Jézus a
Gecsemáné kertben imádkozott, vajon gondolt-e Jánosra? Mikor azon töprengett,
van-e másik út, ami megfelel Isten akaratának, és vajon mi fog történni
kételkedő tanítványaival, eldöntötte-e, hogy ha János úgy döntött, hogy hűséges
lesz a halálig, akkor Ő is megteheti?
Jánoshoz hasonlóan
mindannyiunkkal megesik, hogy el-eltöprengünk azon: vajon az Istenbe vetett
hitünk jó útra vezet-e minket. Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy Isten
Jánost épp a megfelelő időben küldte el, hogy előkészítse az utat Jézus
számára, aki épp a megfelelő időben szolgált, hogy előkészítse az utat a mi
számunkra. Igaz, hogy nem láthatjuk kezdettől fogva a véget, és nem is
tudhatjuk, hogy Krisztus mikor tér vissza, de tudhatjuk, hogy közel ez az idő,
közel van Isten, és mi is választhatjuk a hit útját.
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia Tanszék
Southern Adventist
University
Collegedale, Tennessee
USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése