2018. április 15., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 15 - VASÁRNAP - János 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 24. fejezet 1007. nap

24. "Avagy nem a József fia-é ez"

Krisztus ragyogó galileai szolgálatának napjait csak egyvalami árnyékolta be. A názáretiek elutasították. "Avagy nem a József fia-é ez?" (Lk 4 : 22) - hajtogatták.

Gyermek- és ifjúkorában Jézus testvéreivel együtt vett részt az istentiszteleteken a názáreti zsinagógában. Bár szolgálatának kezdete óta nem volt velük, a rokonai tudták, mi történt azóta vele. Amikor újra megjelent közöttük, érdeklődésük és várakozásuk a legmagasabb fokra hágott. Itt voltak azok az ismerős alakok, arcok, akiket gyermekkora óta ismert. Itt voltak anyja és testvérei, s minden szem rászegeződött, amikor szombatnapon belépett a zsinagógába, és elfoglalta helyét a hívők között.

A szokásos szombatnapi szolgálat keretében a vén felolvasott a próféták könyveiből, és arra buzdította a népet, hogy reménykedjenek az Eljövendőben, aki dicső országot alapít, és eltöröl mindenféle elnyomást. Bizonyítékokat sorolt fel, hogy a Messiás eljövetele közel van, így akarta lelkesíteni hallgatóit. Leírta eljövetelének dicsőségét, s kiemelte azt a gondolatot, hogy Ő seregek élén jelenik meg Izrael szabadítására.

Ha volt jelen írástudó a zsinagógában, elvárták, hogy ő tartsa a beszédet, de a próféták könyveiből bármelyik izraelita felolvashatott. Ezen a szombaton Jézust kérték meg, hogy vegyen részt a szolgálatban. Ő "felálla olvasni, és adák néki az Ésaiás próféta könyvét" (Lk 4:16-17). A szöveget, melyet felolvasott, a Messiásra vonatkoztatták:

"Az Úrnak Lelke van énrajtam,
mivelhogy felkent engem,
hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elkül
hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam,
hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek
és a vakok szemeinek megnyitását,
hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,
hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának. [...] És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve. [...] És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak" (Lk 4:18-22).

Jézus úgy állt az emberek előtt, mint a Reá vonatkozó jövendölések élő értelmezése. Magyarázta a felolvasott igéket, beszélt a Messiásról, mint az elnyomottak, a foglyok szabadítójáról, a betegek gyógyítójáról, a vakok szemének megnyitójáról, arról, aki az igazság világosságát árasztja a világra. Megnyerő modora és szavainak csodálatos jelentősége olyan erővel ragadta meg hallgatóit, amilyet még sohasem éreztek. Az isteni befolyás hullámai minden akadályt elsöpörtek. Mózeshez hasonlóan ők is szemlélték a Láthatatlant. Amint a Szentlélek érintette szívüket, lelkes ámennel válaszoltak, és dicsérték az Urat.

Ám amikor Jézus így szólt: "Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra" (Lk 4:21), mintegy hirtelen felébredve, magukra, valamint Jézus hozzájuk intézett kijelentéseire kezdtek gondolni. Őket, izraelitákat, Ábrahám gyermekeit foglyoknak nevezte. Jézus rabokhoz szólt, akiket meg kell szabadítani a gonosz hatalmából, akik sötétségben vannak, és szükségük van az igazság világosságára. Büszkeségük csorbát szenvedett, félni kezdtek. Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak. Tetteiket túlságosan közelről vizsgálhatja meg. Noha pontosan betartották a külső ceremóniákat, reszkettek Jézus tiszta, kutató tekintetétől, megfigyelésétől.

Mai Bibliai szakasz: János 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mindössze hat nappal húsvét előtt Jézus visszatért Lázár otthonába, és együtt vacsoráztak. Sok zsidó volt Bethániában amikor Lázár halott volt. A gyakorlat szerint ugyanis a gyászolók siratókat béreltek föl, és mivel Jeruzsálem igen közel volt, a barátok és a felbérelt siratók is eljöttek, hogy találkozzanak a feltámadt Lázárral.  

Vessük ezt össze azzal, ami ezután történt. Mária elővett egy üveg nárdusból való kenetet, aminek az árát egy évi béréből gyűjtött össze, megkente vele Jézus lábait, majd a saját hajával törölte meg. Senki nem fizetett neki ezért a tettéért! Mária olyan szeretetről tett tanúbizonyságot, amilyenről senki más. Egy évnyi keresetének árából vett kenetet öntött Jézus lábaira! Igazán, lélekből imádta Istent! Júdás kritizálja a tettét, mert ő magának akarta a pénz egy részét. Milyen  hamis istenimádat és önző lelkület!

A zsidók nagy tömege hallotta, hogy Jézus ott van, és Lázárt is látni akarták. Milyen ironikus, hogy a főpap éppen azért akarta megöletni Jézussal együtt Lázárt is, mert ő volt az élő bizonyíték arra, hogy Jézus a Messiás,  aki – legalábbis ők úgy gondolták – a római jog szerint fenyegette a nemzet biztonságát.

Egy ideig sok zsidó hitt Jézusnak. Még üdvözölték is pálmaágakkal és Hozsannát zengtek, amint Jézus a szamárcsikó hátán belépett Jeruzsálembe. Jézust Messiásként üdvözölték, áldásai és gyógyításai adtak ennek bizonyítékot, és a pálmaágak lengetése olyan volt, mintha a római ellenség előtt a nemzeti lobogót lengetnék. Volt hit és hitetlenség a zsidók és vezetőik között, de néhányan, akik hittek, féltek megvallani Jézusba vetett hitüket (Jn 12:42-43). Ha tudták volna, hogy mi fog bekövetkezni a következő vasárnap, a feltámadás napján!

Te hogy állsz ezzel? Hiteles  vagy hiteltelen hívő vagy? Igaz, vagy hamis istenimádó vagy? Legyünk őszinték a hitünkben, és imádjuk az Atyát Jézus nevében! „De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn 4:23).

Christopher Bullock, M.Div.

141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  24-25. fejezeteihez (április 15 –21.).

Jézus visszatért a gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a „prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon beteljesedtek Ő általa.

Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)

Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.

Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: