2018. április 25., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - SZERDA - Az apostolok cselekedetei 1


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 26. fejezet 1017. nap

A zsinagógában összegyűltek még egy ideig félő tisztelettel, lenyűgözve álltak, amikor Jézus visszavonult Péter házába egy kicsit pihenni. Ám ide egy másik árnyék vetítődött. Péter feleségének anyja betegen feküdt, magas láztól leverten. Jézus megrótta a betegséget, a szenvedő felkelt, szolgálta a Mestert és tanítványait.

Krisztus művének híre gyorsan elterjedt egész Kapernaumban. Az írástudóktól való félelmükben az emberek nem mertek gyógyulásért Hozzá jönni szombaton, de amint a nap eltűnt a látóhatár mögött, nagy mozgolódás támadt. Otthonról, az üzletekből, a piacokról igyekeztek a város lakói a Jézust befogadó szerény hajlék felé. Az ágyon hozott, mankóra támaszkodó, barátaik által támogatott betegek alig bírtak a Megváltó színe elé botladozni.

Órák hosszat jöttek-mentek, mert senki nem tudhatta, hogy még másnap is közöttük lesz-e a Gyógyító. Kapernaum addig soha nem látott ilyen napot. A levegőt betöltötte a győzelem hangja, a szabadulás üdvrivalgása. A Megváltó örült, hogy örömet szerezhetett. Amint látta a Hozzá jövők szenvedését, szíve részvéttel telt meg, és örvendezett hatalmának, hogy egészséget és boldogságot adományozhat.

Jézus nem szűnt meg munkálkodni, míg az utolsó betegen is nem könnyített. Késő éjszaka volt, mire a sokaság eloszlott, s csönd ülte meg Simon házát. Elmúlt a hosszú, eseményekben gazdag nap, és Jézus pihenésre vágyott. Mialatt azonban a város még az igazak álmát aludta, a Megváltó, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35).

Így teltek Jézus földi életének napjai. Tanítványait gyakran elbocsátotta, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de minden olyan erőfeszítésüknek, mellyel Őt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt. Egész nap keményen dolgozott, tanította a tudatlant, gyógyította a beteget, visszaadta a vak látását, enni adott a sokaságnak, s este, vagy kora reggel kiment a hegyek szentélyébe, hogy érintkezésbe lépjen Atyjával. Gyakran az egész éjszakát imában, elmélkedve töltötte, s hajnalban újra munkálkodni kezdett az emberekért.

Péter és társai korán reggel Jézushoz jöttek azzal, hogy a kapernaumiak már keresik Őt. A tanítványok mindeddig keserűen csalódtak a fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi hatóságok halálra keresték, még saját földijei is életére törtek - Kapernaumban viszont boldog lelkesedéssel üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a szabadságszerető galileaiak között új országának támogatóira talál. Meglepve hallgatták Krisztus szavait: "Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem" (Mk 1:38).

A Kapernaumot elöntő izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy Jézus küldetésének célját szem elől tévesztik. Ő nem elégedett meg annyival, hogy csak mint csodatevő, vagy testi betegségek gyógyítója vonja magára a figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Ő a földiekről a lelki dolgok felé szerette volna terelni gondolataikat. Puszta földi siker csak akadályozta volna munkáját.

A gondtalan tömeg csodálata is megrázta lelkét. Önmagát sohasem helyezte előtérbe. Az a tisztelet, melyet a világ megad a rangnak, gazdagságnak, tehetségnek, idegen volt az Emberfia számára. Jézus egyet sem használt azokból az eszközökből, melyekkel az emberek hűséget akarnak biztosítani maguknak vagy tiszteletet parancsolni. Évszázadokkal születése előtt megjövendölték Róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít" (Ésa 42:2-4).
A farizeusok szerettek kitűnni a formaságok aprólékos betartásával. Azzal bizonyították vallási lelkesedésüket, hogy erről vitatkoztak. A szemben álló felek közötti érvelések hangosak és hosszúak voltak, s nem volt szokatlan esemény a dühös ellenkezés hangjait hallani az utcákon a törvény tudós doktoraitól.

Mindezzel szöges ellentétben állt Jézus élete. Az Ő életében nem fordult elő zajos vita, kérkedő imádkozás, sem pedig dicséretet igénylő cselekedet. Krisztus Istenben rejtőzött el, és Isten megnyilatkozott Fiának jellemében. Jézus erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani az emberek figyelmét és tiszteletét.

Az Igazság Napja nem ragyogva jelent meg a világon, hogy dicsőségével elkápráztassa az embereket. Meg van írva Krisztusról: "Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal" (Hós 6:3). A napfény csendesen, lágyan önti el a földet, eloszlatja a sötétség árnyait, és életre kelti a világot. Így kelt fel az Igazság Napja is, gyógyulást hozott "az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az apostolok cselekedeteiről szóló könyv – szinte minden bibliai könyvnél inkább – örömmel és várakozással tölti meg a szívemet. Élénk képet látok benne arról, hogy milyen lesz a késői eső kitöltetése. Lukács, az orvos-történész, Jézus egyik későbbi tanítványa a könyv elismert szerzője. Az egymást követő fejezetekben megosztja velünk azt, hogy pünkösdöt követően a korai keresztények hogyan hirdették az evangéliumot hatalommal, Jeruzsálemből kiindulva (ApCsel 1-7).

Mielőtt Jézus felment volna a Mennybe, egy fontos kulcsot adott a követőinek, amely alkalmassá teszi őket a Tőle kapott nagy misszióparancs teljesítésére. Ez a kulcs az első fejezetben található meg, és ez az, amire a legnagyobb szükségünk van ma is: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem” (4. vers). A 8. vers tovább részletezi ezt: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

Krisztus egy hatalmas küldetést adott nekünk, hogy vigyük el az evangéliumot az egész világnak, de hányszor fordul elő, hogy a nagy misszió parancs teljesítése buzgalmában elkövetjük a legnagyobb mulasztási vétséget; rohanunk előre, elhagyjuk Jeruzsálemet (otthonunkat), mielőtt elfordulnánk bűneinktől, mielőtt egységre jutnánk az otthonunkban (gyülekezetünkben) élőkkel, és mielőtt Isten Igéjére időt szakítottunk volna, és térdeinken kértük volna Isten erejét.

Vétkesek vagyunk ebben mindannyian, magamat is beleértve. De ahogy az új évben előre haladunk, ne legyünk vétkesek többé ebben! Kérjük Istent megújult buzgalommal, hogy adja nekünk ezt a legértékesebb ajándékot! A késői eső kitöltéséről ezt olvashatjuk: „A Szentlélek kitöltetésére úgy gondolnak egyesek, mint egy jövőbeni eseményre, de az egyháznak az az előjoga, hogy már most élhet vele. Keressük, imádkozzunk érte, és higgyünk benne! Szükségünk van rá, és a Menny adni akarja" (Review and Herald, 1895. március 19.). Én nagyon várom, hogy megkapjam ezt az ajándékot. De mi a helyzet veled?

Melody (Melodious Echo) Mason

142. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  26-27. fejezeteihez (április 22 –28.).

Jézusnak az volt a célja, hogy megmentsen mindenkit, akit csak lehet. Magához vonzotta az embereket, nem az által, hogy megpróbálta magára felhívni a figyelmet, vagy másnak lenni, mint a többiek, hanem az által, hogy az igazságot tanította elrejthetetlen szeretettel. „Arcának szépsége, nagyszerű jelleme, és mindenekfelett a tekintetében és hangjában megnyilvánuló szeretet Hozzá vonzott mindenkit, akit még nem keményített meg a hitetlenség. Ha nem kedves, együttérző lelkületet sugárzott volna minden pillantása és szava, nem vonzotta volna magához az óriási tömegeket úgy, ahogyan tette.”

Sátán és a démonai mindent megtettek, hogy eltereljék a figyelmet, előítéleteket keltsenek az emberekben és becsapják őket, hogy ezáltal ne részesülhessenek az Igazságban, amely szabaddá tenné őket. Ők ismét nagy erőkkel ezen fognak dolgozni Isten végső munkája ellen. Azonban a Szentlélek is ki fog áradni nagy erővel. Isten népe Jézus lelkével telik be, és ugyanazt a munkát fogja végezni, amit Jézus végzett. És akkor Jézus eljön újra, hogy hazavigye gyermekeit.

Jeanne Johnson
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: