Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 24. fejezet 1009. nap
Amikor Jézus a pogányoknak adott áldásokra utalt,
hallgatóinak heves nemzeti büszkesége fellángolt, s szavai belevesztek a tömeg
zúgásába. Ezek az emberek büszkék voltak törvénytiszteletükre, de most, midőn
előítéleteiket sértették meg, ölni tudtak volna. A gyülekezet feloszlott,
kezüket Jézusra emelték, kihurcolták a zsinagógából, s a városból is. Mindenki
meg akarta ölni Őt. Egy szakadék szélére vitték, fejjel le akarták vetni.
Kiabálás, átkozódás töltötte be a levegőt. Néhányan kövekkel dobálták, ekkor azonban
Jézus hirtelen eltűnt. Égi küldöttek voltak vele a zsinagógában és a tébolyult
tömegben is. Körülzárták ellenségei elől, és biztos helyre vezették.
Így védelmezték az angyalok Lótot is, és vezették ki
biztonságban Sodomából. Így oltalmazták meg Elizeust a kicsiny hegyi
városkában. Míg körülötte a dombok tele voltak a szíriai király lovaival és
szekereivel, Elizeus a közelebbi domb lejtőire tekintett, amelyet Isten seregei
leptek el - lovak és tüzes szekerek vették körül az Úr szolgáját.
Az angyalok minden időben ugyanígy Krisztus hűséges követői
mellett álltak. A gonosz hatalmas szövetségeseivel felsorakozik mindenki ellen,
aki győzni akar, ám Krisztus bepillantást enged az általunk nem látható
dolgokba: a menny seregei tábort járnak az Istent szeretők körül, hogy
megszabadítsák őket. Sohasem tudhatjuk meg, milyen látható és láthatatlan
veszélyektől óvott meg az angyalok közbelépése, míg az örökkévalóság fényében
meg nem látjuk Isten gondviselését. Akkor majd megtudjuk, hogy az egész mennyei
család figyelme az itteni, földi családra irányult, és Isten trónjának
küldöttei kísérték lépteinket nap mint nap.
Amikor Jézus a zsinagógában a jövendölésekből olvasott,
hirtelen megállt a Messiás munkájára vonatkozó utolsó kitételnél. Miután
felolvasta: "hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét", az ezt
követő szavakat kihagyta: "és Istenünk bosszúállása napját" (Ésa
61:2). Ez éppannyira igaz volt, mint a prófécia első fele, hallgatásával Jézus
nem tagadta ezt az igazságot. Ám ez utóbbi kifejezés éppen az volt, amelyet
hallgatói oly örömmel hangoztattak, amelynek teljesedésére vágyakoztak.
Ítéletet mondtak a pogányokra, s észre sem vették, hogy saját bűneik nagyobbak
a másokéinál. Nekik maguknak volt a legnagyobb szükségük a kegyelemre, melyet
oly készségesen tagadtak meg a pogányoktól. Az a nap, amikor Jézus a
zsinagógában közöttük járt, a lehetőség volt számukra, hogy elfogadják a menny
hívását. Ő aki "gyönyörködik az irgalmasságban" (Mik 7:18), szívesen
megszabadította volna őket a vétkeik által vonzott romlástól.
Jézus nem mondott le róluk, míg még egyszer fel nem
szólította őket bűnbánatra. Galileai szolgálatának vége felé még egyszer
meglátogatta gyermekkori otthonát. Bár visszautasították; de prédikálásának és
csodáinak híre bejárta az egész vidéket. Senki sem tagadhatta már, hogy emberi
erőnél nagyobb hatalma van. A názáretiek tudták, hogy jót cselekedett, bárhová
ment, s mindenkit meggyógyított, akit Sátán szorongatott. Voltak egész falvak,
ahol egy házban sem maradt egy szemernyi betegség sem, mert Ő arra járt, és
minden bajukat meggyógyította. Életének minden tettét áthatotta az irgalmasság,
s bizonyította, hogy Isten kente föl.
Amikor újra hallották szavait, a názáretieket megindította
a Szentlélek. De még most sem ismerték el, hogy ez az Ember, aki közöttük nőtt
fel, más, vagy nagyobb, mint ők. Még mindig mardosta őket az emlék, hogy míg
Jézus magát a Megígértnek nevezte, tőlük valójában vitatta az Izraelhez
tartozandóságot, mert érdemtelenebbnek mutatta be őket Isten kegyére, mint egy
pogány férfit vagy nőt. Ezért, bár feltették a kérdést: "Honnét van ebben
ez a bölcsesség és az erők?" (Mt 13: 54), nem fogadták el Isten Fiának. Hitetlenségük
miatt a Megváltó nem tudott közöttük sok csodát tenni. Csak néhány szív nyílt
meg áldásai számára, s Ő vonakodva távozott, és sohasem tért vissza.
Mai Bibliai szakasz: János
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Számomra nagyon sokat
jelent ez a fejezet. Az 1. verset arra használta fel Isten, hogy
kinyilatkoztassa nekem Jézust, a 27-et pedig arra, hogy megerősítse elhívásomat
a szolgálatra. Mintegy 5 éven át ateista nézeteket vallottam, aztán kezdtem
hinni egy természetfeletti hatalomban. Beiratkoztam a Southern Adventist
University nevű egyetemre, és az egyik tantárgy, amit felvettem, a „keresztény
tantételek” elnevezést viselte. Mivel már ismertem több világvallást,
érdeklődéssel kezdtem tanulmányozni a kereszténységet is. Az első lecke Isten
Igéjének fontosságáról szólt, a második pedig az Atya Istenről. A harmadik a
Fiú Istenről… Az első kettővel nem volt problémám, de a harmadik már nagyon
zavart. Miért hangsúlyozzák túl Jézus személyét?
„KI ez a Jézus? És mit
kellene tennem?” – ezt a két kérdést ismételgettem újra és újra Isten felé,
miközben az erdőben sétáltam, és megálltam a legnagyobb fánál. Ekkor egy hangot
hallottam: „Fogd a Bibliádat! Mutatni akarok neked valamit!” Kezembe vettem a
Bibliámat, imádkoztam, és csukott szemmel rámutattam egy igeversre. Ez volt Jn
14:1: „higgyetek Istenben, és higgyetek
énbennem.” Tehát Ő Jézus, de mit kell nekem tennem? Abban a percben
fogadtam be Jézust a szívembe és vetettem belé hitemet, mint Istenbe és
Megváltóba.
Jn 14:27 szintén nagyon
kedves igevers számomra. Mindig a békességet akartam megtalálni, de sosem
találtam. Amikor ISTEN elhívott a lelkészi szolgálatra, egy éjjel későig fenn
maradtam, és elsoroltam Neki minden félelmemet, ami a szolgálattal volt
kapcsolatos. Ekkor ismét szólt hozzám az Úr. „Nyisd ki a Bibliádat, mutatok
valamit.” Csukott szemmel imádkoztam, majd rámutattam egy igeversre a
Bibliában. Amikor ránéztem, azt motyogtam magam elé: „Igen, tudom, hogy ez a
békességről szól.” Isten pedig azt mondta: „Olvasd el az egész szöveget!”
Elolvastam, és Isten így bátorított: „Chris, most már az én békességem lakik
benned (Jézus Lelkének békessége), és már semmitől sem kell félned.” Ekkor
mondtam IGENT az elhívásra. Néhány évvel később az a professzor szentelt fel az
evangélium szolgálatára, aki először tanított engem Jézusról.
Jn 14:6-ban Jézus ezt
mondja: „Én vagyok az út, az igazság és
az élet.” Jézus személyében maga Isten nyilatkozik meg az emberiség felé:
az Ő szeretete, az Ő útja, az Ő igazsága és az Ő élete. Bár megtanulnánk a
Szentlélek által, hogy naponta kövessük az Ő utasításait az által, hogy igent
mondunk Krisztus követésére!
Christopher Bullock
141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
24-25. fejezeteihez
(április 15 –21.).
Jézus visszatért a
gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az
életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely
a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven
szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a
„prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők
kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon
beteljesedtek Ő általa.
Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)
Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.
Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés