2018. április 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 30 - HÉTFŐ - Az apostolok cselekedetei 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 28. fejezet 1022. nap

Ilyen alkalmakkor jó néhány olyan embert érintett a Megváltó tanítása, akik akkor még nem fogadták el Őt, csak mennybemenetele után. Amikor kitöltetett a Szentlélek, és egyetlen napon háromezren tértek meg, közülük sokan az igazságot először a vámszedők asztalánál hallották, és némelyikük az evangélium hírnökévé is vált. Máté számára Jézus példája a vendégségben állandó tanulságul szolgált. A megvetett vámszedő az egyik legodaadóbb evangélista lett, szolgálata során szorosan a Mester lábnyomán járt.

Amikor az írástudók megtudták, hogy Jézus Máténál járt vendégségben, megragadták az alkalmat, hogy megvádolják. Úgy döntöttek, hogy a tanítványokon kezdik a munkát. Felébresztik előítéleteiket, s így remélhetőleg elidegenítik őket Mesterüktől. Az volt a taktikájuk, hogy Krisztust bevádolják a tanítványoknál, a tanítványokat pedig Krisztusnál, és nyilaikat oda célozzák, ahol az emberek a legsebezhetőbbek. Sátán ilyen módon dolgozik a mennyei hűtlenség óta, s az ő lelke indítja mindazokat, akik egyenetlenséget, széthúzást akarnak kelteni.
                         
"Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" (Mt 9 :11 ) - kérdezték az irigy írástudók.

Jézus nem várta meg, hogy tanítványai feleljenek a vádra, hanem maga válaszolt: "Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre" (Mt 9:12-13). A farizeusok lelkileg egészségesnek tartották magukat, mint akiknek nincs szükségük orvosra, a vámszedőkre és pogányokra viszont úgy tekintettek, mint akik elvesznek a lelki betegségekben. Hát akkor nem az volt-e Jézus orvosi munkája, hogy ahhoz a réteghez menjen, amelyiknek szüksége van segítségére?

Bár a farizeusok igen jó véleményt alkottak magukról, valójában állapotuk rosszabb volt, mint az általuk megvetett személyeké. A vámszedők kevésbé voltak vakbuzgóak, önelégültek, és így fogékonyabbnak bizonyultak az igazság iránt. Jézus így szólt az írástudókhoz: "Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot" (Mt 9:13). Ezzel mutatott rá, hogy noha állításuk szerint Isten igéjét tanítják, annak lelkülete teljesen ismeretlen előttük.

A farizeusok erre egy időre elhallgattak, de még inkább megkövesedtek az ellenségeskedésben. Ezután Keresztelő János tanítványaira vetettek szemet, megpróbálták őket szembeállítani a Megváltóval. Ezek a farizeusok nem ismerték el Keresztelő János küldetését. Csúfolták önmegtagadó életéért, egyszerű szokásaiért, szerény öltözetéért, és fanatikusnak nyilvánították. Mivel János elítélte képmutatásukat, ők is visszautasították szavait, és megpróbálták az embereket ellene uszítani. Isten Lelke munkálkodott e gúnyolódók szívében, meggyőzte őket bűneikről - de ők elutasították Isten tanácsát, és Jánosról kijelentették, hogy ördögtől megszállott.

Most, amikor Jézus elvegyült a nép között, asztaluknál evett-ivott, falánksággal, iszákossággal vádolták meg. Ezek a szavak pontosan a vádlókra voltak igazak. Ahogyan Sátán Istent hamis színben tünteti fel, és saját tulajdonságait ruházza Rá, a gonoszok éppúgy festenek torz képet Isten küldötteiről.

A farizeusok nem akarták elismerni: Jézus azért eszik vámszedőkkel és bűnösökkel, hogy mennyei világosságot hozzon a sötétségben lévők számára. Nem akarták észrevenni, hogy az isteni Tanító minden elhullatott szava élő mag, amely kicsírázik, és gyümölcsöt terem Isten dicsőségére. Elhatározták, hogy nem fogadják be a világosságot, és bár szembenálltak Keresztelő János küldetésével, most készek voltak baráti kezet nyújtani tanítványainak, mert remélték, hogy ezzel megnyerhetik őket szövetségesül Jézussal szemben. Állításuk szerint Jézus semmibe vette az ősi hagyományokat; Keresztelő János egyszerű kegyességét szembeállították Jézus életmódjával, aki vámszedőkkel és bűnösökkel lakomázik.

János tanítványai ezidőtájt nagyon levertek voltak. Ez még azelőtt történt, mielőtt Jézust megkeresték János üzenetével. Szeretett tanítójuk börtönben volt, napjaik gyászban teltek. Jézus semmit sem tett János kiszabadításáért, sőt mintha azért jött volna, hogy kétségbevonja tanítását. Ha János Isten küldötte, akkor Jézus és tanítványai miért viselkednek egészen másképpen?
János tanítványai nem látták tisztán Krisztus munkásságát, azt gondolták, valami alapja azért lehet a farizeusok vádjainak. Az írástudók számos előírását betartották, sőt azt remélték, hogy a törvény cselekedetei által megigazulnak. A böjtöt a zsidók érdemnek számító cselekedetként gyakorolták, a legmerevebbek hetente két napot böjtöltek. A farizeusok és János tanítványai éppen böjtöltek, amikor ez utóbbiak Jézushoz jöttek a kérdéssel: "Miért hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?" (Mt 9:14)

Jézus nagyon szelíden válaszolt. Nem próbálta helyreigazítani a böjtölésről alkotott téves felfogásukat, inkább saját küldetését illetően terelte őket helyes irányba. Ugyanazokkal a kifejezésekkel élt, melyeket maga Keresztelő János is használt, amikor Jézusról bizonyságot tett. János ezt mondta: "Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt" (Jn 3:29). János tanítványai nem tudtak nem visszaemlékezni tanítójuk szavaira, amikor a hasonlatot folytatva Jézus így szólt: "Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek, amíg a vőlegény velük van? " (Lk 5 : 34).

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A jeruzsálemi gyülekezet továbbra is folyamatosan növekszik. Az apostolok már átestek a lenyűgöző börtönbéli tapasztalatokon, és látták a fogház kapuit csodálatosan megnyílni (ApCsel 5.). Továbbra is bátran tanítottak és prédikáltak. Most azonban súrlódás keletkezett a görögök és a zsidók között, mert a görögök szerint az ő özvegyeiket elhanyagolták. Mit tesznek tehát az apostolok? Bölcsen felismerik, hogy egymagukban nem képesek mindent megoldani, ezért fokozatosan másokat is megbíznak a munkával. Kiválasztanak hét diakónust, hogy az egyház tagjainak fizikai szükségleteiről gondoskodjanak. Nem tartozhat azonban akárki a diakónusok közé. Becsületesnek, Szentlélekkel teljesnek és bölcsnek kell lenniük. Itt találkozunk első alkalommal Istvánnal.

István hűséges hívő, Szentlélekkel teljes. Ebből kifolyólag sok csodatétel kíséri életét és szolgálatát. A Biblia szerint, amikor beszélt, hallgatósága, korának emberei, nem tudtak ellenállni a szavait kísérő Léleknek és bölcsességnek. Emiatt őt is rövidesen a Nagytanács elé hurcolták. A vallási vezetők gonosz taktikája és a hamis tanúk rágalmazó szavai ellenére István erősen megállt hitében. „És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját” (15. vers). Micsoda bizonyságtétel!

E. G. White Előtted az élet című könyvében ezt üzeni nekünk: „A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem adhatók és meg nem vesztegethetők; olyan emberekre, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre, akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával teljesítik kötelességüket; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett, szakadjon bár az ég!” (Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal.)

István ilyen ember volt. Isten ma tőlünk, férfiaktól és nőktől ugyanezt a magas színvonalat várja el. Még ha a világ szét is esik körülöttünk, segítsen minket az Úr, hogy hűségesek legyünk és erősen megálljunk Őérte! Jézus hamarosan eljön! Legyünk mindig készen!

                                                                   Melody (Melodious Echo) Mason

143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  28-29. fejezeteihez (április 29 – május 5.).

A házamban van egy kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára farizeusként viselkedem.

Ezek a farizeuseok voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat, de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő képviselőinek vallották magukat.

János tanítványai szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)

Jézus elutasította annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24

Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: