2018. április 20., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 20 - PÉNTEK - János 17


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 25. fejezet 1012. nap

Péter azonban nem gondolt sem a hajóra, sem a rakományra. Ez a csoda számára minden eddiginél jobban kinyilatkoztatta az isteni hatalmat. Jézusban az egész természet irányítóját látta. Az Istenség jelenléte feltárta saját szentségtelenségét. A Mestere iránti szeretet, a hitetlensége miatti szégyen, a Krisztus leereszkedéséért érzett hála, s mindenekfelett tisztátalanságának átérzése a végtelen tisztaság színe előtt, lesújtotta őt. Mialatt társai a hálók tartalmát biztonságba helyezték, Péter a Megváltó lába elé borult, és így kiáltott: "Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!" (Lk 5:8)

Ugyanennek az isteni szentségnek a jelenléte okozta, hogy Dániel próféta halottként esett össze Isten angyala előtt. Így szólt: "Orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm" (Dán 10:8). Hasonlóképpen, amikor Ésaiás megpillantotta az Úr dicsőségét, felkiáltott: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim!" (Ésa 6:5) Az emberi természet a maga gyöngeségeivel, bűneivel, szembekerült az isteni tökéletességgel, s mindenestül tökéletlennek, tisztátalannak érezte magát. Ugyanez történt mindenkivel, aki bepillantást nyerhetett Isten nagyságába, fenségébe.

Péter így kiáltott: "Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok", mégis kapaszkodott Jézus lábába, mert érezte, hogy nem válhat el Tőle. A Megváltó válaszolt: "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz" (Lk 5 :10). Isten azután bízta Ésaiásra az üzenetet, miután a próféta meglátta szentségét és a maga méltatlanságát. Péter is csak azután kapta meg az elhívást, hogy Krisztusért munkálkodjék, miután eljutott az önmegtagadásig és az isteni hatalomtól való függőségig.

Eddig még egyetlen tanítvány sem egyesült munkatársként tökéletesen Jézussal. Számos csodáját látták, hallgatták tanítását, de nem hagytak föl teljesen korábbi foglalkozásukkal. Keresztelő János bebörtönzése mindannyiuknak keserű csalódást jelentett. Ha ez lett a vége János küldetésének, akkor kevéssé reménykedhetnek Mesterükben, aki ellen az összes vallási vezető összefogott. Ilyen körülmények között megkönnyebbülést jelentett számukra, ha egy kicsit újra halászhattak. Most viszont Jézus elhívta őket: hagyjanak föl korábbi életükkel, s érdekeiket egyesítsék az Övével. Péter elfogadta a hívást. Amikor partot értek, Jézus hívta a másik három tanítványt is: "Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok" (Mt 4:19). Ők azonnal mindent elhagytak, és követték Jézust.

Mielőtt arra kérte volna a tanítványokat, hogy hagyják el hálóikat és halászbárkáikat, Jézus biztosította őket: Isten gondoskodik szükségleteikről. Péter hajójának felhasználását az evangéliumi munkában busásan visszafizette. Ő, aki "gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják" (Róm 10:12), mondotta: "Adjatok, néktek is adatik; jó mércéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet" (Lk 6:38). Isten ilyen mértékben jutalmazta a tanítvány szolgálatát. Minden áldozatot, melyet az Ő szolgálatában hoznak, "az Ő kegyelmének felséges gazdagsága" (Ef 2:7) szerint fog megjutalmazni.
Azon a szomorú éjszakán a tavon, amikor távol voltak Krisztustól, a tanítványokat erősen nyomasztotta a hitetlenség, elfárasztotta az eredménytelen munka. De Jézus jelenléte felébresztette hitüket, örömmel, sikerrel töltötte el őket. Ugyanígy van ez velünk is. Ha eltávolodunk Krisztustól, munkánk eredménytelen lesz, könnyen elcsüggedünk és zúgolódunk. Ha azonban Ő közel van, s mi irányítása alatt munkálkodunk, örvendezhetünk erejének bizonyságain. Sátán műve a lélek elcsüggesztése, Krisztusé pedig, hogy hittel, reménnyel töltsön el.

A mélyebb tanulság, amelyet a csoda a tanítványoknak nyújtott, számunkra is tanulság: annak szava, Aki össze tudta gyűjteni a tenger halait, megindíthatja az ember szívét is, és magához vonja szeretetének húrjain, s így szolgái "emberhalászokká" válhatnak.

Ezek a galileai halászok egyszerű, tanulatlan emberek voltak, de Krisztus, a világ világossága tökéletesen képesíteni tudta őket arra a megbízatásra, melyet számukra kiválasztott. A Megváltó nem vetette meg a műveltséget, mert a szellemi kultúra áldás, ha Isten szeretetének irányítása alatt áll, és az Ő szolgálatára szentelik. Mégis mellőzte korának bölcseit, mert azok oly magabiztosak voltak, hogy nem tudtak együttérezni a szenvedő emberiséggel, s így a Názáreti Férfiú munkatársaivá válni. Elvakultságukban méltóságukon alulinak tartották, hogy Krisztus tanítsa őket. Az Úr Jézus keresi az együttműködést azokkal, akik által kegyelme akadálytalanul szétáradhat. Az első lecke, amit mindenkinek meg kell tanulnia, aki Istennel együtt akar munkálkodni, az, hogy ne önmagában bízzék, így készülhet fel a Krisztus jellemében való részesülésre. Ezt nem lehet tanulással elnyerni a legmagasabb szintű iskolákban sem. Ez a bölcsesség gyümölcse, ami egyedül az isteni Tanítótól származik.

Mai Bibliai szakasz: János 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Hát nem vigasztaló a tudat, hogy Jézus imádkozott érted? Ha hiszel benne, Ő valóban érted is könyörgött ott a kertben! Szíve túlcsordult az irántad való szeretettől. Jézus feljegyzett imái közül ez a leghosszabb. Azért imádkozott, hogy te is olyan bensőséges egységben legyél Istennel és testvéreiddel, mint amilyenben Ő volt az Atyával. Én nagyon boldog vagyok, hogy Jézus imádkozott értem, mert így megtapasztalhatom a hitbeli közösséget Jézus követőivel, így együtt bemutathatjuk a világnak, hogy miért küldte Isten Jézust a Földre, s hogy Ő hihetetlenül szeret minket!

Az ima jól érzékelhetően három részre tagolódik: Jézus először önmagáért imádkozik, majd tanítványaiért, és végül minden jövőbeni követőjéért. Végig átszövik azonban a következő témák: ISTEN dicsősége, az egység és összetartozás, az üdvösség gyakorlat megtapasztalása, ISTEN szuverenitása, a misszió és a kiküldés, valamint ISTEN szeretete.  Amikor imádkozunk, vajon könyörgünk ezekért a témákért úgy, ahogy Jézus tette? Az Ő számára annyira fontosak voltak, hogy hosszan imádkozott ezekért. Mi történne vajon, ha imáinkban sokat időznénk Megváltónk imájának e drága és értékes témáinál?

Én gyakran elmondtam magamban és hangosan is: „Válasz akarok lenni Jézus imájára!” Nem szeretnél te is válasz lenni erre az imára, és tudni, hogy a Megváltó nem imádkozott hiába? Ó, bár betölthetnénk Jézus szívének vágyát! Mi történne, ha egyházunkban nem csak alkalmazkodás, hanem valódi egység jönne létre? Igen, arról beszélek, hogy nem lenne megosztó lelkület!

Ellen White ezt írja: „Krisztus azért imádkozott, hogy követői egyek legyenek, amiképpen Ő egy az Atyával. Akik vágynak arra, hogy életük válasz legyen erre az imára, azok törekedjenek arra, a megosztás lelkületének legcsekélyebb megnyilvánulását is azonnal letörjék, és megpróbálják az egység és a szeretet lelkületét megtartani a testvérek között” (Evangelism. 212-213. oldal; Review and Herald. 1888. május 29.)

Ne vesszünk el tehát a jelentéktelen dolgokban, hanem tartsuk mindenek felett fontosnak az evangéliumot (1Kor 15:1-4), és induljunk el a munkába, bemutatni a világnak, hogy Jézus a bűnösök megmentéséért jött! Ne vesztegessük az időt! Az emberek alig várják, hogy megismerhessék Jézust, és valakinek beszélnie kell nekik Róla, be kell mutatnia saját életében az Ő lényét és jellemét!

Christopher Bullock, M.Div.

141. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  24-25. fejezeteihez (április 15 –21.).

Jézus visszatért a gyermekkori zsinagógájához Názáretbe, és egyértelmű bizonyságot tett az életéről, szolgálatáról és arról, hogy benne teljesült be az a prófécia, amely a megígért messiásról szól. Azonban ez nem ment könnyen. Mai modern nyelven szólva azt mondhatnánk, hogy a tömeg úgy érezte: Jézus eljutott a „prédikálástól a beavatkozásig”, amikor kijelentette, hogy az írások, amiket ők kincsként őriztek mint az isteni megszabadítás ígéretét, azon a napon beteljesedtek Ő általa.

Hogyan lehetséges ez? Soha sem gondoltak úgy Jézusra, mint akiből bárki is válhat. A szabadítónak, akire ők vágytak, emberfölöttinek kellett volna lennie, hogy több nemzedék reményét és álmát megvalósíthassa. Jézusról úgy tartották, hogy túlságosan mindennapi. A próféciák megindították a szívüket, de a beteljesedésük dühöt ébresztett bennük. „Jézus szavai megmutatták, hogy értük végzett munkája teljesen eltér attól, amire vágytak.” (Jézus élete, 237. o.)

Időnként, ha az igazságot akarjuk élni, az azt jelenti, hogy egyedül kell ezt tegyük. „Az igazság nem volt népszerű Krisztus idejében. Napjainkban sem az.” (Jézus élete, 242. o.) Jézus azonban nem elégedett meg azzal, hogy ezt egyedül tegye, Ő tanítványokat keresett, akik követik Őt a szolgálatban. Nem ringatták magukat abba az illúzióba, hogy könnyű életük lesz, de Krisztus megerősítette őket (és minket is) abban, hogy Isten gondoskodni fog a szükségleteikről. Megéri mindent feladni azért, hogy Krisztust követhessük.

Karen Lifshay
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése