Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 23. fejezet 1006. nap
Az angyal így folytatta: "Egy héten át (hét éven át)
sokakkal megerősíti a szövetséget" (Dán 9:27). A Megváltó szolgálatának
megkezdése után hét évig az evangéliumot főképpen a zsidóknak kellett hirdetni;
három és fél évig ezt maga Krisztus tette, azután pedig az apostolok. "A
hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak" (Dán 9 : 27).
Kr. u. 31 tavaszán Krisztus, az igazi áldozat feláldoztatott a Kálvárián. Ekkor
a templom függönye kettéhasadt: jelezte, hogy az áldozati szolgálat szentsége
és jelentősége megszűnt. Véget ért a földi áldozatok és ajándékok ideje.
Az egy hét = hét év - Kr. u. 34-ben ért véget. Ekkor István
megkövezésével a zsidók végleg megpecsételték, hogy elvetik az evangéliumot. A
tanítványok, akik az üldöztetés miatt idegen földeken szóródtak szét,
"széjjeljártak, hirdetve az igét" (Acs 8:4). Röviddel ezután Saul, az
üldöző megtért, és Pál lett, a pogányok apostola.
Krisztus eljövetelének ideje, felkenetése Szentlélekkel,
halála, az evangélium hirdetése a pogányoknak - mindez pontosan meg volt írva.
A zsidó nép kiváltsága volt ezen próféciák értelmezése, s az, hogy felismerjék
beteljesedésüket Jézus küldetésében. Krisztus hangsúlyozta tanítványainak a
próféciák tanulmányozásának fontosságát. Dánielnek az akkori időkre vonatkozó
jövendöléséről ezt mondja: "Aki olvassa, értse meg" (Mt 24:15).
Feltámadása után "minden prófétáktól fogva" magyarázta a
tanítványoknak, "amik őfelőle megírattak" (Lk 24:27). A Megváltó
szólt az összes próféta által. "A Krisztusnak őbennük levő Lelke [...]
eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való
dicsőségről" (1Pt 1:11).
Gábriel, a rangban közvetlenül Isten Fia után következő
angyal jött Dánielhez az isteni üzenettel. Gábriel - "az Ő angyala" -
volt az, akit Krisztus elküldött, hogy feltárja a jövőt a szeretett Jánosnak.
Áldás árad mindazokra, akik olvassák és hallgatják a prófétálásnak beszédeit, s
megtartják az abban megírottakat (Vö. Jel 1:3!).
"Semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem
jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak" (Ám 3:7). Mert "a
titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi
fiainké mindörökké" (5Móz 29: 29). Isten adta ezeket nékünk, az Ő áldása
kíséri a prófétikus iratok áhítatos, imádkozó tanulmányozását.
Amiképpen Krisztus első adventjének üzenete bejelentette a
kegyelem országát, úgy jelenti be második adventjének üzenete az Ő dicsőséges
országát. És a második üzenet - éppúgy, mint az első - a jövendöléseken alapul.
Az angyal Dánielhez szóló szavait, melyek a végidőkre vonatkoznak, az utolsó
napokban fogják megérteni. Akkor "tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz
a tudás". "Az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az
istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik" (Dán 12:4.10).
Maga a Megváltó adta meg az Ő eljövetelének jeleit, és így szólt: "Mikor
látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten
országa". "De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék
a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és
váratlanul reátok ne jöjjön az a nap. "Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:31.34.36).
Mi megértük az ezekben a versekben megjövendölt időket. A
vég ideje eljött, a próféták látomásairól lehullt a pecsét, ünnepélyes
felhívásaik az Úr dicsőséges, küszöbön álló eljövetelére irányítják
figyelmünket.
A zsidók félreértelmezték, helytelenül magyarázták Isten
szavát, ezért nem ismerték fel az Ő látogatásának idejét. A választott nép a
neki szabatott kegyelem utolsó drága éveit - Krisztus és apostolai
szolgálatának éveit - az Úr követeinek elpusztítását célzó mesterkedésekkel
töltötte. Földi becsvágyakkal foglalatoskodtak, a lelki országot hiába
ajánlották fel nekik. Ugyanígy van ez ma is. E világ királysága tölti be az
emberek gondolatait, s nem veszik észre a jövendölések gyors teljesedését, sem
annak jeleit, hogy Isten országa rohamosan közeledik.
"De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a
nap tolvajmódra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és
nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, se a sötétségé!" (lThess 5:4-5) Bár
nem ismerhetjük Urunk visszatértének óráját, azt tudhatjuk, amikor közeleg.
"Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok"
(lThess 5:6).
Mai Bibliai szakasz: János
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A mai fejezetünkben
szereplő történetben Jézus nem azonnal gyógyít. Hírt kap egy vészhelyzetről,
konkrétan arról, hogy siessen barátjához, Lázárhoz, és gyógyítsa meg. Ő pedig
azt válaszolja, ne aggódjanak, Lázár csak alszik, hiszen a halál olyan, mint az
alvás. Lázár Bethániában élt, kevesebb mint három kilométernyire Jeruzsálemtől,
keleti irányban. Az álmos kisváros az Olajfák hegyének keleti lejtőjén volt
található. Jézus gyakran imádkozott ott, és sokszor vendégeskedett Lázár és két
nővére házában. Olyan jó barátok lettek, mintha egy családot alkottak volna.
Vajon miért várta meg Jézus, hogy akit annyira szeret, meghaljon? (lásd 3.
vers) Azért, hogy Isten dicsősége nyilvánvalóvá váljon, mint ahogy történt ez a
vakon született ember esetében is, aki visszanyerte látását (Jn 9:3); hogy a
tanítványok higgyenek (15. vers).
János evangéliuma 11.
fejezetében Jézus válaszol arra a kérdésre, amit korábban tettek fel neki.
Valóban istenkáromlást szólt, amikor azt állította, hogy Ő Isten Fia? Egyesek
azt gondolták, hogy igen. Jézus azt mondja, csak akkor higgyenek Neki, ha az
Atya dolgait cselekszi, de ha azt cselekszi (feltámasztja Lázárt), abból tudni
fogják, hogy Ő az Atyában van, az Atya pedig Őbenne.
Jézus korábban már
feltámasztott két személyt: 1) Jairus leányát, ekkor csak egy szót szólt; 2) és
a távolból meggyógyította egy római százados szolgáját Kapernaumban. Ebben a
fejezetben azonban arról olvasunk, hogy Jézus hagyja, hogy Lázár négy napig
holtan feküdjön a sírban, mégpedig azért, hogy senkinek se legyen kétsége
afelől, hogy valóban halott. Afelől sincs kétség, hogy Jézus valóban a feltámadás
és az élet. Ez nem csak arra vonatkozik, hogy visszahozza a testi értelemben
halottat az életbe, hanem arra is, hogy életet ad a lelki halottaknak is.
Jézusnak önmagában van az élete, és általa mi is megtapasztalhatjuk, milyen az
új(abb) élet. Még ha úgy is érzed, hogy már négy napja, vagy akár negyven éve
lelkileg a sírban fekszel, a feltámadás Megváltója, aki az Életadónk nem
feledkezett el rólad! Szeret téged! Engedd, hogy megnyerje számodra a lelki
csatákat, és megújult életed adjon neked!
Christopher Bullock
140. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
22-23. fejezeteihez
(április 8 –14.).
Keresztelő Jánosnak a
Messiás számára végzett előkészítő munkája végül egy utolsó helyhez vezetett: a
sírhoz. A szolgálata és élete vége felé közeledő János tapasztalata előre
vetítette Jézus földi szolgálatának és életének végét. János a börtöncellájában
kétségbeesve vívódott, amikor azon tűnődött, vajon a helyes utat választotta-e,
és hogy a tanítványainak hitén esett csorba mit is jelent az Istennel való
kapcsolatukban. Így aztán elküldte a tanítványait, hogy kérdezzék meg, kell-e
másik utat választaniuk.
Miután Jézus
megválaszolta János tanítványainak kérdését, János úgy döntött, hűséges lesz a
halálig.
Amikor Jézus a
Gecsemáné kertben imádkozott, vajon gondolt-e Jánosra? Mikor azon töprengett,
van-e másik út, ami megfelel Isten akaratának, és vajon mi fog történni
kételkedő tanítványaival, eldöntötte-e, hogy ha János úgy döntött, hogy hűséges
lesz a halálig, akkor Ő is megteheti?
Jánoshoz hasonlóan
mindannyiunkkal megesik, hogy el-eltöprengünk azon: vajon az Istenbe vetett
hitünk jó útra vezet-e minket. Ilyenkor kell emlékeznünk arra, hogy Isten
Jánost épp a megfelelő időben küldte el, hogy előkészítse az utat Jézus
számára, aki épp a megfelelő időben szolgált, hogy előkészítse az utat a mi
számunkra. Igaz, hogy nem láthatjuk kezdettől fogva a véget, és nem is
tudhatjuk, hogy Krisztus mikor tér vissza, de tudhatjuk, hogy közel ez az idő,
közel van Isten, és mi is választhatjuk a hit útját.
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia Tanszék
Southern Adventist
University
Collegedale, Tennessee USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés