2018. április 3., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 3 - KEDD - Lukács 24


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 21. fejezet 995. nap

Ám ezek a tervek - melyek végrehajtásán olyan buzgón dolgoztak a rabbik - nem a Magas Tanácstól, hanem egy másik testülettől származtak. Miután Sátán nem tudta Krisztust legyőzni a pusztában, egyesítette erőit, hogy szolgálatában gátolja, ha csak lehet keresztezze munkáját. Amit közvetlen, személyes erőfeszítéssel nem tudott elérni, úgy döntött, hogy azt haditerv segítségével hajtja végre. Alig vonult vissza a pusztai küzdelemből, szövetséges angyalaival tanácskozva máris terveket szőtt a zsidók elméjének további elvakítására, hogy ne ismerjék fel Megmentőjüket. Emberi ügynökök által szándékozott dolgozni a vallásos világban, átitatta őket saját ellenségeskedésével az igazság bajnoka ellen. Úgy irányította az embereket, hogy utasítsák el Krisztust, és életét tegyék a lehető legkeserűbbé. Remélte, hogy így elriaszthatja Őt küldetésétől. Izrael vezetői Sátán eszközeivé váltak a Megváltó elleni háborúskodásban.

Jézus "a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé" (Ésa 42:21). Nem kisebbíteni akarta annak magasztosságát, hanem dicsőíteni. Az Írás így szól: "Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít" (Ésa 42: 4). Azért jött, hogy felszabadítsa a szombatot azok alól a megterhelő követelmények alól, amelyek áldás helyett átokká tették.

Ezért választotta a szombatot Bethesdában gyógyításának véghezvitelére. Meggyógyíthatta volna a beteget a hét bármely más napján is, vagy egyszerűen csak orvosolhatta volna baját anélkül, hogy megparancsolja: hordozza nyoszolyáját. Ezzel viszont Jézus nem kapta volna meg a kívánt lehetőséget. Bölcs szándékon alapul Krisztus földi életének minden cselekedete. Minden amit tett, fontos önmagában és tanulságában is. A tónál a szerencsétlenek közül a legnyomorultabbat választotta, akin megmutatta gyógyító hatalmát, s megparancsolta az embernek, hogy hordozza nyoszolyáját a városon keresztül, így mutassa meg mindenkinek a rajta véghezvitt nagy művet. Felmerül a kérdés, törvényes volt-e ezt tenni szombatnapon, megnyitja ez az utat Jézus számára az Úr napjára vonatkozó zsidó korlátozások megtagadása felé, és afelé, hogy érvénytelennek nyilvánítsa hagyományaikat.

Jézus azt állította, hogy a nyomorultak megszabadításának munkája összhangban van a szombat-parancsolattal. Összhangban van Isten angyalainak munkájával, akik örökké fel- és alászállanak a menny és a föld között, hogy segítsenek a szenvedő emberiségen. Jézus kijelentette: "Az én
Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (Jn 5 :17). Minden nap Istené, amikor véghez lehet vinni terveit az emberiségért. Ha a zsidók értelmezik helyesen a törvényt, akkor Isten téved, akinek munkája megelevenít és fenntart minden élőlényt, amióta először lefektette a föld alapjait. Azután az Úrnak - aki kijelentette, hogy munkája jó, s a szombatot létrehozta műve befejezésének emlékére - meghatározott időszakokhoz kellene kötnie munkálkodását, és meg kellene állítania a világegyetem soha véget nem érő körforgását.

Megtiltaná Isten a Napnak, hogy feladatát elvégezze szombaton, megakadályozná langyos sugarait abban, hogy melegítsék a földet és táplálják növényeit? Nyugodnia kell a világok rendszerének is ama szent napon? Megparancsolná a patakoknak, hogy ne öntözzék a mezőket és erdőket, meghagyná a tenger hullámainak, hogy csendesítsék le szüntelen apadásukat és áradásukat? Álljon meg a búza, a gabona növekedése, halassza el az érlelődő fürt bíbor virágzását? Ne hajtsanak a fák, virágok rügyet, bimbót szombaton?

Ebben az esetben az ember nélkülözné a föld gyümölcseit, s az áldásokat, amelyek kívánatossá teszik az életet. A természet folyásának változatlanul haladnia kell. Isten a pillanat kedvéért nem állíthatja meg kezét, különben az ember elerőtlenedne és meghalna. Az embernek is van elvégezni való munkája ezen a napon. Az életszükségleteket ki kell elégíteni, a beteget kezelni kell, a szűkölködőt el kell látni. Nem fogják bűntelennek tartani, aki megtagadja, hogy könnyítsen a szenvedőn szombatnapon. Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban vannak ezzel a szándékkal. Isten nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehet.

Mai Bibliai szakasz: Lukács 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Micsoda dicsőséges fejezet ez! A sötétség után világosság, a szomorúság után öröm, a halál után élet!

Hogy ne „gerjedezne a szívünk”, amikor imádságos szívvel olvassuk ezeket a szavakat? Ez volt a kérdés, és ez ma is: Hol van Jézus? Az asszonyok nem tudták megtalálni Őt. A tanítványok nem látták, az angyalok bizonyságot tettek: „Nincs itt” (6. vers).

Az élő Jézus azonban két alázatos tanítvány mellett halad az emmausi úton. Ahogy hallgatják Jézus szavait, szívük gerjedezik bennük. Nem akarják tovább engedni az úton új Barátjukat, hanem arra kérik, hogy maradjon velük, és felismerik, ahogy a vacsoránál megtöri a kenyeret. Jelenlététől felvillanyozva elsietnek a vacsoraasztal mellől, vissza Jeruzsálembe minden idők legnagyszerűbb hírével: „Krisztus feltámadt, mi láttuk Őt!”

Huszonhárom évvel ezelőtt egy erős vágy tört fel a szívemben. Így imádkoztam: „Jézus, ismerni akarlak Téged. Kérlek, segíts, hogy megtaláljalak.” Akkor két gyermekem volt és hétfőtől péntekig minden nap reggel nyolctól délután fél hatig dolgoztam. Reggel fél négykor keltem és fél hétig időt töltöttem Istennel. Először imádkoztam, megnyitottam a szívemet Istennek. Utána a Bibliámat olvastam, először a Zsoltárokat, majd az evangéliumokat, majd pedig az egész Bibliát. A lapjain megtaláltam az élő Jézust és rájöttem, hogy Ő mindig közvetlen mellettem volt. 

Az egész életem megváltozott. Jézus mindenem lett és ezt mondtam? „Nekem az élet Krisztus!” (Fil 1:21). Ismerni Jézust azt jelenti, hogy szeretem és bízok Benne. Benne sosem csalatkozunk. Sokkal többet megtapasztalhatunk Jézus jelenlétéből, mint amennyit most.

Ő él! Hisszük ezt? Isten szava csak üres mese számunkra, vagy azt okozza, hogy gerjedezzen a szívünk bennünk (11, 32. vers)? Ha igazán keressük Őt, megtaláljuk (Jer 29:13-14). A választás a mienk.

Lynn Carpenter

139. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  22. fejezetéhez (április 1 –7.).

Tanár voltam egy magániskolában Szumátra szigetén, amikor úgy döntöttem, otthagyom az állásomat és orvosmisszionárius leszek. És ezt a történetet olvasva az jutott az eszembe, hogy miért is hagytam ott a biztonságot azért, hogy fejlődési lehetőséget keressek.

A történetünkben „a Megváltó látott valakit, akinek állapota mindenkinél nyomorúságosabb volt”. Ez az ember majdnem kétszer annyi ideig volt beteg, mint amennyi ideje én életben vagyok! Olyan sokáig bűnösnek érezni magát (mivel hogy a betegsége a saját hibájából eredt) szörnyű lehetett! „Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett Isten kegyelméből.” (Jézus élete, 202. o.)

Ha kételkedünk Isten szeretetében, az sötétséget hoz az életünkre, éppen úgy, ahogy ezzel az emberrel történt. Emlékszem, amikor a saját rossz döntésem miatt elért a sötétség. A sok nehézség egyike, ami próbára tett, a munkahelyemen ért. Szombaton is dolgoznom kellett,, igaz csak egy órát. És én megtettem. Két év telt azóta, és megígértem Istennek és magamnak, hogy soha többé nem engedem, hogy a sötétség ennyire elérjen, mint akkor. Nem akarok többé kétségeket, miközben Krisztust követem.

A legnagyobb öröm, amikor érezzük Isten jóságát. A béna ember ezt érezte, amikor meggyógyította Krisztus. Én is ezt éreztem, amikor a bűneimtől elfordítottak. "Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti" (Zsolt 37:5)

Maulina Ruth Elisawati, Sumatra, Indonézia
(az Aenon Orvosmisszionárius Képzési Program hallgatója Malajziában)
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: