2018. április 29., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 29 - VASÁRNAP - Az apostolok cselekedetei 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 28. fejezet 1021. nap

28. Lévi-Máté

Senkit sem gyűlöltek jobban Palesztinában a római tisztviselők közül, mint a vámszedőt. Szüntelenül bosszantotta a zsidókat, hogy az adót idegen hatalom kényszerítette rájuk, és ez állandóan emlékeztette őket elvesztett függetlenségükre. Az adószedők nem csupán a római elnyomás eszközei voltak, hanem saját hasznukra is zsaroltak, a nép rovására gazdagodtak meg. Azt a zsidót, aki ilyen római hivatalt fogadott el, a nemzeti becsület árulójának tekintették. Mint hitehagyottat megvetették, és a társadalom söpredékéhez sorolták.

Ehhez a réteghez tartozott Lévi-Máté, aki a Genezáret mellett elhívott négy tanítvány után a következőként állt Krisztus szolgálatába. A farizeusok foglalkozása alapján ítélték el Mátét, Jézus azonban szívét nézte, mely nyitva állt az igazság befogadására. Máté hallgatta a Megváltó tanítását. Isten Lelkének meggyőző ereje feltárta bűneit, segítségre vágyott Krisztustól, de mivel megszokta a rabbik megkülönböztetését, álmában sem gondolta volna, hogy a Nagy Tanító észreveszi őt.

Egyik nap, ahogy a vámszedő munkahelyén ült, Jézust látta közeledni. Legnagyobb megdöbbenésére a Megváltó ilyen szavakkal szólt hozzá: "Kövess engem" (Mt 9:9).

Máté "felkelvén, követé őt" (Mt 9:9). Nem habozott, nem kérdezősködött, nem gondolt jövedelmező foglalkozására, amelyet szegénységgel, nehézségekkel vált föl. Elég volt, hogy Jézussal lehet, hallgathatja szavát, együtt munkálkodhat Vele.

Így volt ez az előzőleg elhívott tanítványokkal is. Midőn Jézus megparancsolta Péternek és társainak, hogy kövessék Őt, azonnal otthagyták hajóikat és hálóikat. Egyes tanítványoknak rokonaikról kellett gondoskodniuk, ám amikor meghallották a Megváltó hívását, nem haboztak, nem kíváncsiskodtak: miből fogok megélni; hogyan fogom eltartani a családomat? Engedelmeskedtek a hívásnak, és amikor Jézus később megkérdezte őket: "Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok?" - így válaszolhattak: "Semmiben sem" (Lk 22:35).

A gazdag Mátéra, a szegény Andrásra és Péterre ugyanaz a próba várt, mindegyiküknek ugyanúgy oda kellett szentelődnie. Jézus a siker pillanatában, amikor a hálók tele voltak hallal, és a régi élet a leginkább csalogatott, kérte meg a tanítványokat a tengernél, hogy mindent hagyjanak ott az evangélium munkájáért. Minden léleknek ki kell állnia a próbát: vajon a múló javak vagy a Krisztussal való közösség iránti vágy él-e bennük erősebben?

Az elvek mindig sokat követelnek. Senki sem szolgálhat eredményesen Istennek, ha nem adja át egész szívét ennek a munkának, és nem ítél mindent kárnak a Krisztus ismeretének gazdagságáért. Aki bármilyen fenntartással jön, az nem lehet Krisztus tanítványa, még kevésbé a munkatársa. Ha valaki értékeli a nagy üdvösséget, annak életében látható lesz a Krisztusnál megnyilvánuló önfeláldozás. Bármerre is vezeti Jézus az úton, örömmel követi Őt.

Máté elhívása Krisztus tanítványául nagy megbotránkozást keltett. Hogy egy vallási tanító egy vámszedőt válasszon egyik közvetlen munkatársául, ez sértette a vallási, társadalmi, nemzeti szokásokat. A farizeusok remélték, hogy a nép előítéleteire támaszkodva Jézus ellen fordíthatják a közvélemény hullámait.

A vámszedők között széleskörű érdeklődés ébredt. Szívük vonzódott az isteni Tanítóhoz. Az új, tanítványi szerepkör feletti örömében Máté szerette volna Jézushoz hozni korábbi társait. Vendégséget szerzett tehát házában, összehívta rokonait, barátait. Nemcsak vámszedők voltak jelen, hanem sok más, kétes hírű személy is, akiket aggályoskodó szomszédaik törvényen kívül helyeztek.

A vendégséget Jézus tiszteletére rendezték, Ő pedig nem késlekedett eleget tenni a szíves felkérésnek. Jól tudta, hogy ezzel megsérti a farizeus pártot, és a nép szemében is megingatja helyzetét. Eljárását azonban nem befolyásolhatták taktikai megfontolások. Amit szívén viselt, az az élet vizére szomjazó lélek volt.

Jézus díszvendégként ült a vámszedők asztalánál, és rokonszenvével, társasági kedvességével megmutatta, hogy mennyire tiszteli az emberi méltóságot. Az emberek igyekeztek méltónak lenni bizalmára. Szavai áldott, életadó erővel hullottak a szomjas szívekbe. Új indíttatások ébredtek, az új élet lehetősége nyílt meg a társadalom kivetettjei számára.

Mai Bibliai szakasz: Az apostolok cselekedetei 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A fejezet eleje néhány témát érint, ami, azt hiszem, szívünk mélyén mindnyájunkat foglalkoztat. A hívek akkoriban eladták a földjeiket, és a pénzt Péternek és Jánosnak adták, hogy ők szétosszák a rászorulók között. És ahogy olvassuk, „nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem” (ApCsel 4:34). Azonban még ebben, a nagylelkűségről szóló időben is voltak, akik önző módon meg akartak tartani valamit maguknak.

Itt találjuk Ananiás és Szafíra történetét, akik önzetlenséget színlelve eladták a földjüket. Azonban ahelyett, hogy az eladásból származó teljes összeget átadták volna (ahogy az elvárt lett volna), csak egy részét hozták el. Talán úgy érveltek a szívükben, hogy „Rendben van, ha nem mondunk el Péternek és Jánosnak mindent, Isten úgyis tudja, hogy szeretjük Őt. A nálunk maradt részt pedig jó célra fogjuk használni”. Sajnos magam is hallottam embereket így igazolni ilyen „hazugságokat” mások előtt. „Isten ismeri a szívemet! Tudja, hogy szeretem Őt. Nekik azonban csak annyit mondok, amennyit szeretnék, de ez rendben van, mert Isten szeret engem!”

Érdekes észrevenni, hogy Péter válasza a részleges ajándékukra nem az volt, hogy „Miért hazudtatok nekünk?”, hanem inkább az, hogy „Miért hazudtatok a Szentléleknek? Nem embernek hazudtatok, hanem Istennek.” Talán néhányan azt kérdezik, hogyan hazudhatnánk Istennek, hiszen Ő úgyis minden tud? Azonban, ha nem vagyunk őszinték a másokkal való ügyeinkben, még ha számunkra kis dolgoknak is tűnnek azok, valójában leginkább Isten az, akivel szemben tiszteletlenek vagyunk, mert Isten az indítékainkat nézi.

Régebben sokat foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam (néha még most is gondolkodom rajta). De megtanultam, hogy az sokkal fontosabb, Isten mit gondol rólam. Amikor az emberek megtapsolják a tetteimet, akkor vajon a tapsért csinálom, vagy azért teszem azt, ami helyes, mert ezzel Istent szeretném tisztelni? Ez utóbbi az, amire vágyom, ez az, amiért imádkozom. Hogy ne csak mások előtt nézzek ki jól, hanem hogy valóban az Isten előtt való tiszta szívből tegyem azt, ami helyes. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16:7). A te szíved milyen állapotban van ma?

Melody (Melodious Echo) Mason

143. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  28-29. fejezeteihez (április 29 – május 5.).

A házamban van egy kiírás ezzel a felirattal: „Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, akkor mindenki rosszul fogja érezni magát.” Poénként vettem meg, de időnként túlságosan igaz ahhoz, hogy vicces legyen. Ezen alkalmakkor bizonyára farizeusként viselkedem.

Ezek a farizeuseok voltak a legnagyobb hangulatgyilkosok. Nem csak, hogy nem érezték jól magukat, de azt sem akarták, hogy mások jól érezzék magukat. Úgy látták, hogy a Lévi Máté házánál lévő ünnepség bűn és szégyenteljes. Ragaszkodtak ahhoz, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy ők akarják. Sikeresen el is érték, hogy az emberek szenvedjenek. És ami még rosszabb, beszennyezték Isten hírnevét, mivel az Ő képviselőinek vallották magukat.

János tanítványai szintén ebbe a csapdába estek, amikor a böjtölést a vallásos hitbuzgalom kifejezőeszközévé tették. A farizeusok a szombatot olyan nappá tették, amely a követelményeivel terhet jelent. Sajnos azonban ez a fajta buzgóság a legalizmust szolgálja és nem az Urat. Az ezt képviselők elvárásainak nincsen vége, hiszen „ragaszkodnak ahhoz, hogy olyan úton üdvözüljenek, melyen fontos dolgokat cselekedhetnek.” (Jézus élete, 280. o.)

Jézus elutasította annak a gondolatát, hogy a tanítványai böjtöljenek, amíg Ő velük volt. Azt akarta, hogy az Ő jelenlétében örvendezzenek, és boldogan szolgálják Őt. Ez az a hozzáállás, amivel a szombatot meg kell ünnepeljük. „Azért rendeltetett, hogy létrehozza ember és Isten közösségét.” (Jézus élete, 286. o.) „Örvendezzünk és vígadjunk ezen!” Zsolt. 118:24

Karen Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: