2018. április 5., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 5 - CSÜTÖRTÖK - János 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 21. fejezet 997. nap

Amikor Mózes a szentélyt, Isten lakóhelyét készült megépíteni, utasítást kapott, hogy mindent a hegyen látott minta szerint készítsen el. Mózes telve volt buzgósággal Isten műve iránt; mellette álltak a legtehetségesebb, legképzettebb emberek, hogy javaslatait véghezvigyék. Mégsem az ő elgondolása szerint kellett elkészíteni egyetlen csengettyűt, gránátalmát, rojtot, bojtot, függönyt, sem a szentély bármely edényét, hanem a néki bemutatott minta szerint. Isten hívta a hegyre, s kinyilatkoztatta neki a mennyei dolgokat. Az Úr beborította őt dicsőségével, hogy láthassa a mintát, és mindent aszerint készíttessen. Ezáltal Izraelnek - amelyet az Úr saját lakhelyévé kívánt tenni - tárta fel a jellem dicsőséges eszményképét. A mintát az Úr akkor mutatta meg, amikor a törvényt adta a Sinai hegyen, és elvonult Mózes előtt, ezzel a szózattal: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt" (2Móz 34:6-'7).

Izrael a maga útját választotta. Nem a minta szerint építkeztek. Krisztus az igazi templom, amelyben Isten lakozik, földi életének minden részletét az isteni ideállal összhangban formálta. Így szólt: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). Így épül jellemünk "Isten hajlékává a Lélek által" (Ef 2: 22). "És mindeneket azon minta szerint készíts" (Zsid 8 : 5); "hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2:21).

Krisztus szavai arra tanítanak, hogy úgy kell tekintenünk magunkat, mint akik mennyei Atyánkkal elszakíthatatlan kötelékben vagyunk. Bármilyen helyzetben is legyünk, Istentől függünk, Ő tartja kézben mindenki sorsát. Ő jelöli ki teendőnket, felruház képességekkel, ellát eszközökkel a munkához. Amíg akaratunkat Isten alá rendeljük, bízunk erejében, bölcsességében, Ő biztos ösvényeken vezet, hogy betölthessük a nagy tervéből ránk eső részt. Ám aki a maga erejére vagy bölcsességére alapoz, az elválasztja magát Istentől. Ahelyett, hogy Krisztussal összhangban munkálkodna, Isten és ember ellenségének szándékát viszi véghez.

A Megváltó folytatta: "Mert amiket az (Atya) cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. [...] Amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít" (Jn 5:19.21). A szadduceusok nem hittek a test feltámadásában, Jézus viszont azt mondja nekik, hogy Atyjának egyik legnagyobb műve a holtak feltámasztása, és néki magának is van hatalma ugyanezt megtenni. "Eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek" (Jn 5:25). A farizeusok hittek a halottak feltámadásában. Krisztus kijelenti, hogy már most közöttük van a holtaknak életet adó erő, látniuk kell megnyilatkozását. Ugyanez a feltámasztó erő ad életet a "vétkeiben és bűneiben holt" (Ef 2:1) léleknek. A Krisztus Jézusban való élet ama lelke "az Ő feltámadásának ereje" (Fil 3:10), megszabadítja az embert "a bűn és a halál törvényétől" (Róm 8:2). A gonosz hatalma megtört, s hit által az ember oltalomban részesül a bűn ellen. Aki megnyitja szívét Krisztus Lelkének, az hatalmas erejének részesévé lesz, amely kihozza testét a sírból.

A szerény Názáreti kijelenti igazi méltóságát. Az emberiség fölé emelkedik, eldobja a bűn és gyalázat leplét, s láthatóvá válik, mint az angyalok Dicsőítettje, Isten Fia, aki egy a világmindenség Teremtőjével. Hallgatói elbűvölten álltak. Soha ember még nem mondott ilyesmit, mint Ő, nem viselkedett ilyen királyian, fenségesen. Jézus kifejezései világosak, egyszerűek, tökéletesen ismertetik az Ő küldetését, s a világ kötelességét. "Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt. [...] Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában; És hatalmat ada néki az ítélet-tételre is, mivelhogy embernek fia" (Jn 5 : 22-23.26-27).

Mai Bibliai szakasz: János 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az Ószövetségben Mózes első könyvének 1. és 2. fejezetében olvashatunk arról, hogy Isten megalapítja a házasságot, mint az első intézményt, és áldásul szánja azt az emberiség számára. Az Újszövetségben János evangéliumának 2. fejezetében Jézus azzal kezdi meg szolgálatát, hogy a galileai Kánában részt vesz egy menyegzőn, és ott teszi első csodáját. Nem tudom, a kedves olvasó hogy van ezzel, de számomra ez azt üzeni, hogy a házasság nagyon fontos Isten számára, és mindazok, akik az Ő tanítványainak vallják magukat, jól teszik, ha komolyan és tisztelettel tekintenek a házasság intézményére.

Az esküvőről szóló beszámoló egyszerre lenyűgöző és tanulságos. A szűkös anyagi helyzetben lévő ifjú pár, akik valószínűleg Mária rokonai voltak, az esküvő egy pontján sajnos kínos helyzetnek nézett elébe a rokonok és barátok előtt. Úgy tűnt, a bor elfogy, mielőtt a hagyományos, hét napos ünnepség véget érne. Mária meghívottjaként Jézus nem csak a szégyentől menti meg az ifjú párt, hiszen mintegy 680 liternyi bort biztosít számukra, miután Mária a segítségét kéri, de ráadásként a legfinomabb szőlőlét adja nekik, amit valaha ízleltek.

A menyegzőn történt dráma mélyebb értelemmel bír, mint azt felületes olvasással észrevehetnénk. „A víz az Ő halálában való keresztségét ábrázolta, a bor pedig vérének kiomlását a világ bűneiért. Emberi kezek hozták a vizet a megtöltendő vedrekbe, de egyedül Krisztus szava tudott életadó erőt adni belé” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 116. oldal).

Ez a fejezet azzal a történettel fejeződik be, hogy Jézus megtisztítja a templomot a kereskedőktől, akik üzleti célokra használták fel a területet. Ez közvetlenül a zsidó húsvét kezdete előtt történt. A lelki tanulság nyilvánvaló. Ha komolyan elhatározzuk, hogy tiszteljük Istent, akkor nem folytathatunk olyan szokásokat, amelyek nincsenek összhangban az Ő országával.

A két történet között egyértelmű a kapcsolódási pont. Emberi gyengeségünkben sosem találhatunk megfelelő lelki erőforrást. Mindazonáltal, ha behívjuk Jézust az életünkbe, Ő olyan bőséges forrásokat biztosít számunkra, ami legvadabb képzeletünket is felülmúlja.

Nyissuk meg szívünket ma is Jézus előtt!

Willie Oliver

139. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  22. fejezetéhez (április 1 –7.).

Tanár voltam egy magániskolában Szumátra szigetén, amikor úgy döntöttem, otthagyom az állásomat és orvosmisszionárius leszek. És ezt a történetet olvasva az jutott az eszembe, hogy miért is hagytam ott a biztonságot azért, hogy fejlődési lehetőséget keressek.

A történetünkben „a Megváltó látott valakit, akinek állapota mindenkinél nyomorúságosabb volt”. Ez az ember majdnem kétszer annyi ideig volt beteg, mint amennyi ideje én életben vagyok! Olyan sokáig bűnösnek érezni magát (mivel hogy a betegsége a saját hibájából eredt) szörnyű lehetett! „Egyedül, barátok nélkül tengette életét ez a szenvedő a nyomorúság hosszú évein át, és már úgy érezte, hogy kivettetett Isten kegyelméből.” (Jézus élete, 202. o.)

Ha kételkedünk Isten szeretetében, az sötétséget hoz az életünkre, éppen úgy, ahogy ezzel az emberrel történt. Emlékszem, amikor a saját rossz döntésem miatt elért a sötétség. A sok nehézség egyike, ami próbára tett, a munkahelyemen ért. Szombaton is dolgoznom kellett,, igaz csak egy órát. És én megtettem. Két év telt azóta, és megígértem Istennek és magamnak, hogy soha többé nem engedem, hogy a sötétség ennyire elérjen, mint akkor. Nem akarok többé kétségeket, miközben Krisztust követem.

A legnagyobb öröm, amikor érezzük Isten jóságát. A béna ember ezt érezte, amikor meggyógyította Krisztus. Én is ezt éreztem, amikor a bűneimtől elfordítottak. "Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti" (Zsolt 37:5)

Maulina Ruth Elisawati, Sumatra, Indonézia
(az Aenon Orvosmisszionárius Képzési Program hallgatója Malajziában)
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: